Fiataloknak és korosabbaknak egyaránt: Nem elég vágyni a boldogságra, tenni kell érte! De mit és Hogyan?

„Boldogság gyere haza
Késő van, gyere haza
Honnan jössz, nem érdekel
Gyere haza csak ennyi kell” (Dalszöveg)

A World Happiness Report  2018-ban kiadott jelentés szerint Magyarország már a 69. helyet foglalja el a  156 országot rangsoroló listán, ahol 2012-ben még a 110., 2013-ban a 104., 2016-ban a 91., 2017-ben pedig a 75. helyen állt. 
A vizsgálatban 17–88 éves férfiak és nők vettek részt, a felmérés kiterjedt az élettel való elégedettség, az érzelmi, a pszichológiai, a szociális és spirituális jóllét és a mentális egészség szintjének a megállapítására is. 
A 2018-as vizsgálat is megerősítette, hogy a nők minden régióban és minden korcsoportban boldogabbnak vallják magukat. A nők a mentális egészség és a pszichológiai immunitás terén is jobban állnak, mint a férfiak
Világszerte március 20-án ünnepeljük a boldogság napját. Az ENSZ Közgyűlése 2012 júniusában nyilvánította a boldogság nemzetközi napjává március 20-át. A Közgyűlés hangsúlyozta, hogy a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja. 
http://novekedes.hu/on-boldog-ember/

A boldogság leírása az ókortól napjainkig

Ki az erényes ember?
Mivel említettem az erény és a boldogság közötti kapcsolatot ezért emlékeztetőül az erényről a következőt írom:
Az erény olyan magatartás, amikor az embernek módja és hajlama van a bűnre, de mégsem vétkezik. Platón szerint az erkölcsi erények a következők:

Platón és több más filozófus szerint a bátorság a legfőbb erény, mert ez teszi lehetővé a többi erény tanúsítását, amikor azokra szükség van. 
Az erények alkalmassá tesznek minket arra, hogy tartósan helyes cselekedeteket vigyünk véghez.

Boldogság fogalma
Filozófusok, nagy gondolkodók sokat elmélkedtek arról és gyakran fejtegetik, hogy mi az emberi élet célja és értelme. Jézus válasza meglepően egyszerű: az ember életének célja a boldogság. Isten azért teremtette az embert, hogy boldog legyen. Sok mindenben különbözünk egymástól, egyvalami azonban mindannyiunkban közös: a vágy, hogy boldogok legyünk.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a boldogságunk rajtunk kívüli tényezőktől függ: pénztől, jó munkahelytől, sikertől, befolyásos pozíciótól, egészségtől, csinosságtól és hasonlóktól. Jézus azonban azt mondja, hogy a boldogság nem a rajtunk kívül álló és sokszor tőlünk független körülményeken múlik. Mindenki boldog lehet. A boldogságnak törvénye van – elégséges aszerint élni.

A legtöbbünk szeretne boldog lenni és ehhez nem ártana tudni, mi a boldogság. Ha pedig a Lyubomirskyéhoz hasonló "tudományos" vizsgálódások sem igazítanak el, akkor ugyan honnan tudhatjuk meg, mi az igazi boldogság?
A boldogság fogalma maga folyamatosan változik és nem csak a filozófusok szemében. Mindez arra mutat rá, hogy a "mi a boldogság" kérdés egyáltalán nem magától értetődő, hiszen nagyon sok okos ember meglehetősen megalapozott érvek alapján egész mást gondolt arról, mit kell boldogságnak tartanunk
https://filofaktor.blog.hu/2014/06/16/merheto-e_a_boldogsag

Nietzsche azt mondta, hogy csak annak van definíciója, aminek nincsen története. Márpedig a boldogság fogalmának hosszú és gazdag története van. De még ha van is a boldogságnak egyetlen helyes definíciója, akkor is be kell látnunk, hogy azt megtalálni egy rendkívül összetett feladat.

A boldogság nem az alkalmi cselekedetek szintjén történik, hanem egy életforma. A boldogság belülről fakadó derűben, mosolyban, szolgálatban, kedvességben, segítségnyújtásban megnyilvánuló erő. A jó cselekedetek, a békességszerzés, a békéltetés természetesen árad a lényéből. Harmóniára jutott önmagával, viselkedésében nincs semmi megjátszás, erőltetés

A boldogság kutatása kulcstényezővé vált. Az utóbbi években számos tudományos és bestseller könyv jelent meg boldogság témában. Ennek oka, hogy a legtöbb cselekvésünk motivációja a boldogság megtalálása (természetesen ez mindenki számára más formában jelentkezik).
Prof Dr Bagdy Emőke egyetért Sonja Lyubomirsky boldogságkutató tézisével, mely szerint a boldogság képessége fejleszthető, a boldogság tanulható.
Nem azt kell várnunk epedve, hogy minket szeressenek, hanem nekünk kell és érdemes minél teljesebben, nyíltabban, őszintén kifejeznünk szeretetünket a másik iránt. A szeretet cselekvő, adni tudó, nem a kapás vágyára épül, hanem az érzésnek a másik félre kiterjesztésére, ezt pedig a tetteinkkel tudjuk leginkább  kifejezni.
A boldogság érzésének állapota nem statikus, hanem cselekvő folyamat. Ha a szüleinktől megtanultuk, hogyan tehetjük a másik embert boldoggá, vagyis mi magunk is miképp kaphatunk mástól örömöket, vagy tartósabb boldogságot, akkor nem kétséges, hogy ezt magától értetődően visszük tovább saját felnőtt korunkba.

Az Y-generációval kapcsolatban azonban komoly aggályai vannak sokaknak, bár a félrenevelés miatt az idősebb korosztály is érintve van a következőkben: az alázat hiánya, a nárcisztikus jellemzők, a felszínes értékrend.
A felszínes értékrend előtérbe kerülésével egy időben egyre nagyobb fogyasztóereje van az embereknek, és a boldogság egyre inkább a wellness-hétvégét, az új okostelefont, a német márkájú autót jelenti 

Magyarázat: Alázat
Az Y-generáció nem ismeri az alázatot
Az alázat fogalma meglehetősen sok zűrzavart okoz az emberek világában, mert a legtöbbünknek fogalmunk sincs annak valódi jelentéséről. Gyakran a megaláztatás jut erről a szóról az eszükbe, pedig az alázat lényegét tekintve egy belátáson alapuló önkéntes döntés, melynek szoros kapcsolata van az önismerettel. Nézzük meg, hogy milyen könnyedén hajlongunk egymás illuzórikus hatalma előtt, és milyen nagy gőggel és fölényeskedéssel viseltetünk a világ Teremtőjével szemben. Gyáva megalkuvókként hajlongunk egymás mondvacsinált hatalma előtt, és azt várjuk, hogy az asszonyok felnézzenek ránk és bizalmukat helyezzék belénk. A gond az, hogy nem értjük ezt a kifejezést. Egyikünk sem tudja igazán, hogy mi az alázatosság. Gyakran összekeverjük egy másik kifejezéssel: a gyengeséggel. Az alázatnak semmi kapcsolata nincs az erőtlenséggel. Az alázatosság nem a gyávaság jele. Az alázatosság nem jelent hamis szerénységet.
Valójában, görögül az alázat, "kordában tartott erőt" jelent. Tehát, ha alázatos vagy, nem lehetsz gyenge.  Mi nem alázat? – Hát… beképzeltnek lenni, az önhittség, a gőg, ezeknek ez lehet a mondata: “Ezt én is tudom” vagy “Én jobban tudom”.
A magyar értelmező szótár a következőket írja az alázatról:

1. Saját érdemeink lebecsülése és eközben más személy érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés.
2. Erős szerénység; feltűnésmentes, visszafogott és tartózkodó viselkedés.
3. Saját akaratunkat függővé tesszük másokétól; olyan engedelmes magatartás, viselkedés, amely elismeri saját magunk függőségét, alárendeltségét, valaki másnak az uralmától

Hát, ezen értelmezés alapján én nem akarnék alázatos lenni. Eszerint az alázat önfeladás és önleértékelés, ezt nem tartom egészségesnek. az egészséges, magas szintű alázatnál megmarad a szabadság. Van alá-, fölérendeltség, mivel van természetes hierarchia, amit a tudás és a tapasztalat alakít ki. Elfogadom azt, akivel vagy amivel szemben alázatos vagyok. Elfogadom és tisztelem. Hiszek benne, mélyen tudom, hogy jót tesz, jót hoz a világba. Bizalommal vagyok felé és szeretettel, odaadó szeretettel. Az egészséges alázatban nincs görcsölés, feszülés és nincs benne semmilyen érdek vagy kényszer.
Nem azért vagyunk alázattal valaki iránt, hogy cserébe kapjak valamit, hogy elismerjenek, szeressenek vagy hogy anyagi előnyben részesüljek. Olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne éppen az, amit csinálok. Tudom, hogy mi a fontos nekem, mire van szükségem, s ezeket meg is adom magamnak. Minden szükségeset megteszek, hogy a vállalt feladatot tisztességgel el tudjam végezni. Érdekes kérdés, hogy vajon kivel vagy mivel szemben tudunk alázatosak lenni? Van egy ismert fohász, szeretném itt megemlíteni. A sorsunk vagy a sorsunkat irányító nagyobb erők iránti alázatot szépen fejezi ki
„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit tudok, és bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. “

A boldogság alap élményei
Alap ismeret: a jóllét, (well-being), nem azonos a jóléttel. Tudományosan is bizonyított, hogy az anyagi jólétnek nincs szoros kapcsolata a boldogsággal,. Sok kutatás szerint a tömegesen boldogabb emberek nem a jómódú államokban élnek.

Háromféle jóllét típust különböztetünk meg:

Az öncélú, saját magunkért , anyagi javak gyarapításáért történő cselekedetek, nem képesek az örömérzés kiváltására. Ha nem volna kiért, miért küzdenünk, akiknek felmutathatjuk az eredményeinket, akkor a küzdelmeinkből fakadó győzelem hiábavalóvá válna. A boldogság érzése mindig emberi kapcsolatokba ágyazódik be. Azokból ered és azok által képes fennmaradni.

Hedonikus és az eudaimonikus boldogság
A boldogságról való gondolkodás során kétféle boldogságot különítettek el.
a./ A hedonikus boldogság lényege, hogy minél több és minél intenzívebb pozitív érzelmet, érzést éljünk át, és a negatív érzelmek szintje alacsony maradjon. A gyönyörkeresés és az élvezethajszolás hétköznapibb kifejezései is erre utalnak.
A hedonikus boldogság az, amit a mai tudomány által külső motivációnak nevezett dolgok okoznak (pénz, hírnév, szépség;), és amire ma gyakran a köztudatban a boldogság forrásának tekintenek. Az érzékszervek boldogsága ez.
Ha valaki teljesen a hedonikus boldogságforrásokra támaszkodik, akkor egy idő után egyre nagyobb “dózisra” van szüksége belőlük (igen, pontosan a drogosokhoz hasonló módon).
A modellek, celebek és az unatkozó milliomos feleségek nem azok az emberek, akikben túl gyakran látja az ember a személyes fejlődésre való vágyat, a nagyobb dolgok építésére, a maradandó alkotására való motivációt.

b./ Az eudaimonikus boldogság már összetettebb, többrétegű. Az eudaimonikus boldogság átélését adja többek között az önismereti munka, a belső, személyes célok és az önfejlődés irányába tett erőfeszítések, az élet értelmességének érzése, és az olyan tevékenységek végzése, amelyek személyiségünket fejezik ki és intenzív bevonódással jellemezhetők. Fontos különbség, hogy az eudaimonikus boldogság nem feltétlenül jár kiugróan pozitív érzelmekkel.
Eudaimónikus boldogság az, amit a belső motivációt okozó tényezők hoznak az ember életébe: a személyes fejlődés, a hozzájárulás a közösséghez, és a jelentős kapcsolatok ápolása. Ez lenne az elme boldogsága.

Boldogság elérésének stációi: PERMA
Ahhoz, hogy valaki igazából boldog lehessen a következő elemekre van szükség (ezeknek a kezdőbetűi a PERMA betűszót alkotják az egyszerűbb megjegyezhetőség érdekében):

Vegyük észre, hogy a mai társadalom nagy sebességgel robog a homlokegyenest ellenkező irányba. Mindannyiunknak szüksége van egy parányi józan észre, hogy elgondolkozzunk azon, amit híres pszichológusok tucatjai kutatások alapján állítanak: amit az átlagember csinál, az nem vezet a boldogság élményének átélésére.
Találd meg, hogy mik azok a dolgok, amik téged előrevisznek, és akkor is azokra koncentrálj, ha nehézségekbe ütközöl. A nehézség nem akadály, mert erősebben emelkedsz ki, ami a személyes fejlődés kulcsa a boldogsághoz.

1./  Az ember boldogságához  nem az járul hozzá, hogy mije van valakinek, hanem hogy MI az a valaki Példaként erre felhozható, hogy aki Párizsba eljutott és tetszett neki a város,  arra nem azt mondjuk hogy élvezi Párizst, hanem  „élvezi saját magát  Párizsban”.

2./  Nem az a döntő, hogy milyen hatások  érik  az embert  és hogy mi történik körülötte, hanem sokkal inkább az,  hogy miképpen fogja azt fel. Ha ez igaz, akkor  a személyiség a fontos a boldogság érzésének szempontjából. Minden más közvetett, mert ezeknek a hatása meghiúsítható, de a személyiséget meghiúsítani  nem lehet. Mondhatjuk úgy is, hogy   minden történés csak időszerű, alkalomhoz kötött, elmúló és  változásnak van kitéve. Ezért van az, hogy a kívülről jövő és ránk törő  szerencsétlenséget  sokkal könnyebben viseljük el, mint azt, aminek mi magunk vagyunk az okai.

3./  Az előző  1./ és 2./ pontban említettek értelmében tehát  a boldogságunkra a legfontosabb  a szubjektív világunk, vagyis a nemes jellem, világos és intelligens, okos gondolatok, a derűs kedv, az egészséges szervezet  vagyis a „mens sana in corpore sano”. Sokkal inkább kellene törődnünk ezért   ezek előmozdításával és megtartásával, mint  a külső javak szerzésével és a mások általi megbecsülés kierőszakoló hajhászásával.

4./  Boldogságunkra közvetlenül  a leginkább a   derűs életfelfogás hat, mert aki vidám természetű annak mindig lesz oka rá, hogy az  legyen. az maradjon. A dolgok nem jók vagy rosszak, csupán a viszonyulásunktól függ, milyennek látjuk őket

Ezt a tulajdonságot semmi nem tudja pótolni.  Ha valaki vidám, akkor egyre megy, fiatal-e vagy öreg, testileg ép vagy testileg sérült, szegény-e  vagy gazdag – mert boldog.. Attól pedig  nem kell félnünk, hogy komoly elhatározásunkban, fontos gondjainkban  esetleg megzavar.

5./  „Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted: figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat.” 

6./ Boldogságunk egyik feltétele a tartalmas élet. Ha unatkozunk, ha ürességet élünk meg, a dolgok hiábavalóak számunkra. Lehet kényelmes, gondtalan életünk, mindez csak forma, tartalom nélkül.
A legtöbb boldog ember tevékeny, autotelikus tevékenységeket végez, (nem valamilyen haszon elérése a cél, csupán a tevékenység végzése okoz örömet)  szabadidejét jóra használja. Célokat tűz ki, elérhető célokat, melyek révén folyamatosan fejlődik. A célok segítenek, hogy megtaláljuk életünk értelmét.  . 

Tényezők, amelyek meghatározzák a boldogságot

1./ Öröklés, környezet, nevelés és önnevelés
A Kaliforniai Egyetemen folyó boldogság pszichológiai kutató centrumban Luobormirszki és Sheldon kutatásai szerint a 100%-kal kifejezett boldogságnak 50%-a az örökletességnek tulajdonítható, és csak 10%-ot képviselnek a környezeti feltételek. A maradék 40% lehetőséget mi magunk fordíthatjuk a saját javunkra.

Megjegyzés
A médiában felbukkanó olyan fogalmakat, mint "boldogság gén", vagy általánosságban "X tulajdonság génje" úgy kell kezelnünk, mint egy bonyolult folyamat könnyebb megértését célzó leegyszerűsítést. Valamely komplex hatás ugyanis a gének egész csoportjának és nem egyetlen gén jelenlétének az eredménye.[1][2]
1 Ridley, M. (2003) Nature Via Nurture: Genes, Experience, and What Makes us Human. London: HarperCollins Publishers
2 Betsy Dexter Dyer: The Basics of Genetics. Course Guide. Wheaton College 2009

A gének nem határozzák meg az élettapasztalatainkat és a viselkedésünket Ezért csak 50% a szerepe a boldogság átélésében.
Cambell (1981) vizsgálatai szerint az USA-ban magas anyagi jólétben élő felső 10 ezernek nem magasabba boldogság szintje, mint az amerikai középosztályhoz tartozóknak.

A jobboldali agyfélteke szerepe a boldogság elérésében
Ha az érzelmi agy nem kapja meg azt a törődést, amire az egészséges fejlődéshez szüksége van, akkor nem alakul ki megfelelő mértékben az empátia, a megértés, a kötődés, a felelősségvállalás vagy például a megbocsátás képessége. A bal agyfélteke nagyon okos, de rideg, hideg és érzelemhiányos, ezért ha „elszabadul”, háttérbe szorulnak a magasabb humán érzelmek, és hatástalanná válik a lelkiismeret fékező, visszafogó ereje.
Napjainkban a hangsúly javarészt a bal agyféltekés nevelés irányába tolódik, ami egyáltalán nem kedvez a szelídségnek, a toleranciának, az altruizmusnak, vagyis sajnos a gyerekek egyre inkább érzelmi fogyatékosként nőnek fel a bal agyfélteke egyoldalú trenírozásának következtében. 
Sonja Ljubomirsky arra kereste a választ, hogy melyek azok az élmények és átélések, amik segítik a boldogságra való képességet. Kutatásai alapján pedig kialakított tíz, úgynevezett boldogságfokozó pszichológiai képességterületet– ezek közé tartozik például a hála, a megbocsátás, a társas kapcsolatok gondozása, a célok kitűzése, valamint a jövőbe vetett bizalom. Tudományosan is igazolta, hogy ha ezekre megtanítjuk a gyerekeinket (vagy mi magunk felnőttként megtanuljuk), boldogabb életet élhetnek.
Prof. Dr. Bagdy Emőke: „A mai gyerekek jó úton haladnak az érzelmi fogyatékosság felé”
https://www.nlcafe.hu/baba/20190122/bagdy-emoke-interju-pszichofitness/

2./ A küzdelmek az életben edzésben tartanak. Örömérzést okozók
Nincs tökéletes, probléma nélküli élet. Ez nem baj, hiszen a küzdésmentes jóllétben elpuhul az ember teste és elméje egyaránt. Ha nem volna kiért, miért küzdenünk, akiknek felmutatnánk az eredményeinket, akkor a győzelem hiábavalóvá válna. A győzelemnek nem volna más haszonélvezője csak az egyén. Értsük meg már végre, hogy a győzelem az öncélú sajátmagunkért, az anyagi javaink gyarapításáért történő cselekedetek nem képesek azt az örömérzést kiváltani, amit viszont a nekünk fontos személyek megadhatnak, velünk együtt örülve eredményeinknek.

3./ Legjobbat hozzuk ki abból, amink van
Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van.

4./ Az öröm nem azonos a boldogsággal
Az emberi élet legszubjektívabb érzelmi élménye a boldogság. Az öröm azonban nem azonos a boldogsággal. Öröm az, amikor egy hiány, vagy akadály megszűnik, vagy egy vágy, törekvés egy cél elérése sikerült. Csakhogy az ilyen öröm nem tartós, mert az öröm a hedonisztikus dolgokhoz kapcsolódik, amihez gyorsan hozzászokunk és a velejáró érzelmi hőfokcsökkenés nem teszi lehetővé, hogy hosszantartó legyen