Életünk jelene és jövője a fizikai és biológiai világkép tükrében..
„Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Az élet, és ezen belül az emberi személyiség és az emberi tudat nem igazán illik bele a fizikai világmindenségbe. Mintha a lét külön tartománya volna, még akkor is, ha az ember ugyanúgy csillagporból született, mint a galaktikák végtelen világa. (….)
Az embernek a társadalmon belül, a társadalomnak az emberiségen belül, az emberiségnek az univerzumon belül lehet valami „szerepe”, „jelentősége”, létének valami „értelme”.
Nem kell-e továbblépnünk? Az univerzumon túlra, ha van az univerzumon túli, kívüli, körüli „transzcendens” tartománya a Létnek/Nemlétnek. (…)
A legkiválóbb fizikusok és kozmológusok is a mai napig vitatkoznak azon, hogyan jött létre a Világmindenség. Náluk is kérdés kérdést követ, az anyag egyre kisebb részecskéi bukkannak fel, az elektronok, pozitronok mögött a kvarkok, leptonok, húrok, szuperhúrok.
Valahonnan jövünk, s valahova megyünk, amikor belépünk az életbe, és amikor kilépünk belőle. Jó volna hinni ebben.”
Hankiss Elemér
Élet és tudat a Természetben
Thomas Nagel, a New York Egyetem filozófia professzora nagy feltűnést keltő műve, a „Tudat és kozmosz” (Mind and Cosmos) az Oxford University Press kiadásában jelent meg. Könyvének fő tétele, hogy a modern materialista világfelfogás nem képes számot adni a világ olyan központi jelentőségű tényeiről, mint a tudat, az élet, és az érték.
Úgy gondolja, hogy a tudatról és az életről számot adni képtelen a materializmus .
Megoldásként azt javasolja, hogy léteznie kell a fizikán túli természettörvényeknek is, és ezeknek köszönhető az élet és a tudat létrejötte a Világegyetemben.
Nagel a Természetben, az életben és a tudatban megnyilvánuló célszerűséget nem vallásos módon képzeli el, hanem természettudományos módon, magasabb lény közreműködése nélkül, a természettörvényeknek köszönhetően.
Thomas Nagel professzor: "Nem arról van csak szó, hogy nem hiszek Istenben, és természetesen remélem, hogy nincs Isten! Nem akarom, hogy Isten legyen; nem akarom, hogy a világegyetem ilyen legyen."
(The Last Word [Az utolsó szó], New York, Oxford University Press, 1977, 130. oldal.)
Hogyan gondolkodnak erről más tudósok?
Sagan Carl, amerikai csillagász: „Egyetlen egy sejt annyi információt tartalmaz, mint 10 millió könyv.” Carl Sagan, Encyclopedia Britannica.1974
Dembski William Albert, amerikai matematikus, filozófus: „A természetes folyamatok képesek komplex, már létező információt átadni, de azok nem képesek információt létrehozni. Tehát a bonyolult információ létezése feltételez egy értelmes erőforrást. Mivel a genetikai információ ilyen jellegű, ezért létezik annak bizonyos értelmes oka. Ez annak a bizonyítéka, hogy a hátterében bizonyos intelligencia van.”
Dembski W., Intelligent Design as a Theory Information, 1997
Werner Gitt német informatikus, Fizikai és Technológiai Intézet igazgatója: „A gyakorlat azt mutatta, hogy az információ keletkezéséhez szükség van egy elme kreativitására és megfelelő akaratra… Egyetlen természeti törvény, folyamat vagy eset sem létezik, amely által az anyagból információ keletkezne.”
Werner Gitt, Kezdetben volt az információ, Evangéliumi Kiadó, 2004
Meyer Stephen amerikai filozófus, az intelligenstervezés-mozgalom egyik alapítója:
„… a DNS molekula az elmének, a Magasabb Intelligenciának reális bizonyítéka. Azt csak az intelligens tervezés alapján lehet megmagyarázni…
Az, hogy a DNS információt tartalmaz, arra a következésre juthatunk, hogy az egy tervezés eredménye, és a történelmi tudományok nézete szerint ez a következtetés logikus és természetes.
A sejt tanulmányozása alapján, amely információval telített rendszert képez, megérthetjük, hogy ilyen rendszer létrehozásában döntő szerepe volt az elmének… Erősödik annak a megértése, hogy a DNS molekula egy olyan bizonyíték, amely alapján elfogadhatjuk a Magasabb Intelligencia létezését.” (…)
A DNS ugyan olyan tulajdonsággal, információs tartalommal rendelkezik, mint a számítógépes programok és a természetes nyelven leírt szövegek, amelyek az elme produktumai.”
Meyer St. The Return of the God Hypothesis, Seattle, Discovery Institute Center for the Renewal of Science and Culture, 1998
Rosevear David, kémikus: (A genetikai információ eredete)
„A nukleinsavak (DNS, RNS, mRNS, tRNS) hordozzák az organizmus genetikai információit,
A nukleinsavak láncán a négy bázis meghatározott sorrendje a különféle enzimek (proteinek) gyártásához szükséges információkat tárolja. A sorrendnek pontosnak kell lennie, és ehhez tervre van szükség. A kód információkat tárol. Ez intelligenciát feltételez. A nukleinsavak nem jöhettek létre véletlenül.
Norbert Wiener, a kibernetika és az információelmélet atyja szerint az információ nem anyagi természetű dolog, annak ellenére sem, hogy anyagi természetű eszközök közvetítik. "Az információ az információ, nem anyag és nem energia. Egyetlen materialista szemléletű gondolkodásmód sem élheti túl a mai időket, ha ezt figyelmen kívül hagyja."
Az információelmélet szerint "információ csak intelligens forrásból eredő adatközlésből származhat”
David Rosevear Teremtéstudomány, A Biblia igazságának
megerősítése, MKKA, 1997
Shannon és Weaver információelmélete szerint
„A genetikai anyagban lévő információ egyszerűen nem jöhetett létre a véletlenszerűség által irányított természetes kiválasztódás útján. Ezért a genetikai információ döntő bizonyítékot jelent arra nézve, hogy az élőlényeket Valaki teremtette.”
David Rosevear Teremtéstudomány, A Biblia
igazságának megerősítése, MKKA, 1997
Viland Karl, amerikai biológus
„…. akik hisznek az evolúcióban, csak egy lehetőség marad, a genetikai másolási hibák - a mutáció... De a mutáció csak az információ elvesztéséhez vagy degradálásához vezethet. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy egy rendszerben a mutációk egyáltalán nem képesek új információt létrehozni."
Stones and Bones, Powerfull evidence against evolution,
CSF, 1994
Richard Lewontin harvardi genetikus
„A tudomány oldalára állunk egyes elmeszüleményeinek teljes képtelensége ellenére... mert előzetesen elköteleztük magunkat a materializmus mellett. Sőt, a materializmus mindenre kiterjed, hiszen nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.”
New York Rewiev of Books, 1997. január 9
Szathmáry Eörs biológus, egyetemi tanár
„….az evolúcióbiológusok többsége a metafizikai kérdésektől szabály szerint irtózik, és ezeket úgy tekinti, mint olyasfajta gondolatoknak a becsempészését, amelyek a kutatási programjukat csak zavarossá teszik és aláássák...
Ha viszont a mai fizikát nézzük, akkor látjuk, hogy a vezető elméleti fizikusok jó része igenis hagyja magát érinteni a metafizikai problémáktól. Kutatásaikból arra a következtetésre jutottak, hogy - ugyan nagyon absztrakt, nagyon filozófiai síkon - a meta fizikum majdhogynem szükségszerű.”
Werner Gitt
„Az evolúcióelméletről saját szakterületem, az informatika, szilárd alaptételei nyomán alkottam a következő ítéletet: ez a modell nemcsak néhány részletében, hanem alapjában is téves. Az élet lényege a sejtekben levő információ. Az információ viszont nem anyagi jelenség, hanem akarat és intelligencia által létrejött szellemi mennyiség. Új információ tehát csakis kreatív gondolati folyamat útján jöhet létre, nem pedig mutáció és szelekció által.
Werner Gitt is a German creationist. He is an computer scientist and has been director of a department at Physikalisch-Technische Bundesanstalt Braunschweig, an institution which is responsible, among other things, for units and measurements.
L.T. More, a Chicagói Egyetem munkatársa: „Az evolúcióban való hitünk azért olyan erős, mert vonakodunk elfogadni a különleges teremtésnek az evolúcióval kibékíthetetlen ellentétben álló tanát.”
A.J.Monty White, Wonderfully Made, Evangelical Press, p. 33
A fenti összeállítás forrása: http://darwinkaprazata.blogspot.hu/2011/08/isten-es-tudomany.html
Weinberg (2002) Nobel-díjas fizikus
„Még nem ismerjük a legvégső törvényeket (…) de az életnek nem jut bennük semmiféle szerep. Nem létezik életerő”
Valóban a fizika törvényeiben nem szerepel az élet. A fizika nem ismer életerőt ezért minden élőlényben működő életerő – egyszerűen nem létezik? A Nagy Egyesítésben a 4 alapvető kölcsönhatás (gravitáció, elektromágnesség, erős- és gyenge kölcsönhatás) egyik sem biológiai erő Az életerő ezért nem létezik?
Az emberiség két fő eszme rendszere több ezer éve, nem képes szót érteni egymással Ahelyett, hogy elfogulatlanul az igazságot keresnék, mindkettő megelégszik saját gondolatkörével
Roger Penrose
„A Császár új Elméje” (Akadémiai kiadó) könyvében arról ír, hogy gondolatainkat tőlünk teljesen függetlenül kvantum-gravitációs folyamatok idézik elő és felelősek a döntéseinkért.”
Ez az egyoldalú fizikai világ- és életszemlélet nem csak a fizikusok körében terjed, hanem modern biológiában még nagyobb szerepet játszik.
Megjegyzés
Sir Roger Penrose (1931. augusztus 8.) angol matematikus és elméleti fizikus. Az Oxfordi Egyetem Rousse Ball matematikai katedrájának professor emeritusa és a Wadham College emeritus tagja
Roger Penrose, a világ egyik legnagyobb tudású és legtermékenyebb matematikai fizikusa kutatómunkája közepette időt szakított arra, hogy olyan könyvet írjon, amelyet a nem szakmabeliek is megérthetnek. Ebben utazásra viszi az Olvasót, olyan területeket érint eközben, mint a mesterséges intelligencia, a Turing-gépek, a formális matematikai rendszerek, a Gödel-féle eldönthetetlenség, stb.
1971-ben kitalálta a spinhálózatokat, amelyek a hurok-kvantumgravitációbeli téridő geometriáját adták
Richard Lewontin Harvard Egyetem genetikai professzor
„….nekünk van egy elkötelezettségünk a materializmus iránt (….) arról van szó, hogy a priori ragaszkodásunk az anyagi okokhoz, ami rákényszerít minket, hogy olyan fogalmakat hozunk létre, amelyek materialista magyarázatra vezetnek, és nem számít, hogy ez mennyire ködösítő a be nem avatottaknak A materializmus abszolút!”
Ez már világos beszéd. Le kell számolni az illúziókkal.
Megjegyzés
Richard Charles Lewontin (born March 29, 1929) is an American evolutionary biologist, geneticist, academic and social commentator. A leader in developing the mathematical basis of population genetics and evolutionary theory, he pioneered the application of techniques from molecular biology, such as gel electrophoresis, to questions of genetic variation and evolution.
Steven Pinker (2002) Massachusetts Institute of Technology professzora
„Hogyan működik az elme” c könyv szerzője arról ír, hogy a tudomány megcáfolta az erkölcs alapfelvetéseit. „Az erkölcs elmélete azt kívánja meg mint a szabad, érző, értelmes, egyenrangú, cselekvők, akiknek a viselkedését nem határozza meg az okság (…) a világ viszont, ahogyan a tudomány látja, nem tud ok nélküli eseményekről. Vagyis az erkölcs olyan tényezőket tételez fel, amelyekről a tudomány azt állítja, hogy valótlanok” Ehhez a kijelentéshez azt lehet hozzáfűzni, hogy
A természettudományos gondolkodásban is lehetséges, hogy nem feltétlenül a fizikai, hanem biológiai, pszichológiai ok határozza meg a döntéseinket
A fenti megfogalmazások szemléltetik, hogy a gyakorlatban a tudományos materializmus egylényegű, élettelen világban gondolkozik, teljesen kizárva a biológia önállóságát, az élet alapvető mivoltát. A végső szó azonban nem a mai tudományé, hanem a valóságé a Természeté kell legyen t
Kérdés lehet, hogy a materialista világkép miért nem elegendő a világ magyarázatára.
1./ Akaratunk irányítja az anyagot
Tény, hogy minden cselekedetünket mi kezdeményezzük, vagyis életünk eseményeit önállóan és tevékenyen alakíthatjuk. Fontos tudni, mi is áll a cselekvőképesség mögött. Például előre tudom jelezni, mikor és hogyan fogom az akaratom által irányítani az anyagot, egy igen egyszerű példával szemléltetve például megmozgatom a kezem ujját és mondjuk behajlítom (ujj kísérlet) .
A tudomány lényege, hogy megbízhatóan legyen képes előre jelezni a jelenségeket. vagyis az előbbre járó tudatot az anyaggal szemben. Csakhogy a modern tudomány ennek igazolására mindeddig képtelen volt. Ha a tudat képes irányítani az anyagot, akkor a materializmus csak az anyagi világ keretein belül érvényes és nem terjedhet ki a fizikán túli világra.
Ezen értelmezéssel kapcsolatban egy másik megállapítás, hogy amikor valaki azt állítja, hogy a fizika materialista tudomány, akkor nagyot téved, mivel a fizika nem filozófia, hanem tudomány, tehát nem egyenlő a materializmussal, ami egy filozófia. Vagyis a filozófia és a tudomány nem ugyanaz.
Mi a materializmus „bűne”?
Nem az, hogy tagadja az anyagi világon túli valóság lehetőségét, hanem az, hogy bár sok kérdést enged feltenni és sok választ enged megkeresni, azonban egy ponton túl azt mondja: nincs tovább, nincs több kérdés, nincs több válasz, nincs mélyebb igazság, noha ez természetesen nem igaz.
A materializmus egy világkép, amely azt állítja, hogy a végső igazság az, hogy az anyagi világon túl semmi nem létezik. Ez puszta feltételezés, ami semmin nem alapszik, de korlátok közé szorítja a kutatást és a gondolkodást.
Materializmusról egy kicsit bővebben
Ha már itt a materializmus került szóba idézzünk el egy kicsit ezen téma körül.
„Aki nem áll be a sorba, nem adja be a derekát, gyakran nehéz esetnek, vagy egyenesen veszélyesnek tekintik” – írja R. Redfern. Ezt én magam is végig éltem az 50-es években.
Redfern, R 2011, The affect of materializm on personal values.
http:/ /www.helium.com/items/2249962-materializm-v-personal-values
John West PhD (1996) többek között megállapítja, hogy a materialista felfogás a modern kultúra, gazdaság és politika egészét áthatotta. Ennek a legkárosabb következményeit a következőkben állapította meg:
West, John G., Jr 1996 The Death of materializm and renewel of culture. The Intercollegiate Review
www.mmisi.org/ir/31_02/west.pdf
Megjegyzés
John West in 1992, has taught political science and history courses at California State University, San Bernardino and Azusa Pacific University, and was an Associate Professor of Political Science at Seattle Pacific University
Tim Kasser (2005) „Az anyagiasság súlyos ára” könyvében arról ír, hogy a kutatási eredmények tucatjai szerint, amikor a társadalmi/gazdasági folyamatok hatására az anyagias értékek egyre uralkodóbbá válnak, akkor azoknál, akiknél ezek válnak a legfontosabbá, ördögi kör indul be. Minél nagyobb szerepet játszanak az életükben az anyagi értékek, annál kevésbé lesznek elégedettek az életükkel és annál inkább elhatalmasodnak rajtuk a lelki betegségek legkülönbözőbb formái.
Ezt követően minél elégedetlenebbek annál erősebben próbálnak az anyagi értékekbe kapaszkodni Ez a folyamat sajnos ráadásul túllép az emberek személyes életén, milliók és milliárdok életét viszi ebbe az irányba és ez társadalmi/történelmi szinten egyensúly vesztéshez, negatív folyamatok beindulásához vezethet.
Prof Dr Csikszentmihályi Mihály Amerikában élő világszerte ismert tudós pszichológus Kasser T 2005 „Az anyagiasság súlyos ára”. (Ursula Libris) könyv előszavában írja: „A társadalom és az ökoszisztéma – és így az egész emberi faj – jólléte szempontjából talán még veszélyesebb, ha hozzászokunk az anyagi dolgok egyre nagyobb mértékű fogyasztásához.
Hannah Arendt társadalomfilozófus már 50 évvel ezelőtt felhívta rá a figyelmet, hogy a tömegtársadalmakban az emberek rendelkezésére álló cselekvési lehetőségek egyre kevesebb élvezetet nyújtanak és egyre kevésbé kielégítőek, ezért egyre fontosabbak lesznek az anyagi jutalmak. Ennek eredményeként és az egyre fejlettebb technika segítségével elkezdtük „elfogyasztani a világot”.
Fel kell fedeznünk egy olyan életmódot, amely révén az emberek többségének alkalma nyílik megtapasztalnia és kifejeznie az önmagában rejlő testi, szellemi és érzelmi lehetőségeket
Engem természetesen elfogulttá tesznek saját magyar gyökereim, de azt hiszem, eléggé tárgyilagosan meg lehetne védeni azt az álláspontot, hogy a magyar kultúrában vannak olyan elemek, amelyekből kitermelődhetne az anyagelvűség alternatívája – és nemcsak helyi, hanem az egész világon való használatra is. A magyar kultúrában még mindig komolyan veszik a spirituális és intellektuális
Az előttünk álló feladat óriási, és bizonytalan a hozzá vezető út, de legalább már ismerjük a tényeket, amelyek révén megtehetjük legelső lépéseinket a helyes irányba.”
Kalifornia, Claremont, 2005.
A tudományos és a részrehajló gondolkodás
Minden olyan eszmerendszer, amely kiindul egy alapállításból, amit minden áron megkövetel, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy . sem – részrehajló gondolkodás Ilyen részrehajló gondolkodás, mint irányzat mégis megköveteli, hogy mindenki igaznak tekintse. Ez pedig olyan, mintha egy ember kijelentené, hogy minden amit ő mond, el kell fogadni igaznak és mindenki, aki mást mond, az eleve nem igaz, vagyis valótlan. Bizonyára mindenki ismer ilyen „megmondó embereket” a mostani társadalmunkban.
Tudományos gondolkodás
Alapvető, hogy a tudományos tisztánlátás érdekében elfogulatlan, tiszta elmék rákérdezzenek olyan alapkérdésekre, amelyek eddig vagy nem merültek fel, vagy amelyek tiltott kérdésnek, tabunak számítanak.
P.W. Atkins „Teremtés” c. könyvében a véletlent hívja segítségül az Univerzum keletkezéséhez, a kölcsönhatások beállításához, az élet kialakulásához, a molekulák energia felvételéhez, az agyi áramkörök kialakulásához A kulcskérdésekben a véletlenre támaszkodni a materializmus megalapozatlanságát jelzi.
Atkins, P.W. 1987. Teremtés. Gondolat, Budapest
Megjegyzés
Peter William Atkins (born 10 August 1940) is an English chemist and former Professor of Chemistry at the University of Oxford and a Fellow of Lincoln College. PhD degree in 1964 for research into electron spin resonance spectroscopy, and other aspects of theoretical chemistry
Fizikai világkép
A fizikai világképben az anyag játssza a fő szerepet, ezért a fizikai világkép óriási mértékben felerősítette a már addig is létező materializmus társadalmi súlyát.
Arthur Koestler „Alvajárók” (1996) című könyvének előszavában, amelynek alcíme „A History of Man’s Changing Vision of Universe” azt írja, hogy a materializmus nézet rendszere elterjedt az egész Földön. Egyes szakírók hozzáteszik, hogy olyan, mintha egy új faj jelent volna meg a Földön és gyarmatosította volna az emberiséget. A materializmus ugyanis az anyagot felértékeli, az élet és az öntudat rovására. Uralma hatására létrejött a külső irányítású ember és a fogyasztói társadalom. (David Reisman: „A magányos tömeg”)
Megjegyzés
David Riesman (September 22, 1909 – May 10, 2002), was a sociologist, educator Born to a wealthy German Jewish family, he attended Harvard College, where was graduated in 1931 with a degree in biochemistry. 1958 he became a university professor at Harvard. He read widely in Karl Marx and Sigmund Freud
A fizika minden civilizációban a tudományok közül elsőnek fejlődött ki. Másodiknak a biológia következik. Itt a Földön a fizika 4 évszázadon át uralkodott, de úgy tűnik hogy a 21 szd. a biológia évszázada lesz. A biológia tudománya kerül majd a társadalom központjába.
A mai fizikai, anyagi szemléletet felváltja az életközpontú szemlélet. Amíg ma az anyagi javak jelentik sokaknak a legmeghatározóbb értéket, addig az új, életközpontú társadalomban az élet minősége, lelki és szellemi kibontakozása áll majd a társadalmi élet központjában. Minden eddiginél mélyebb forradalomra kerül majd sor, mert kialakul az élet-központú társadalom.
Törvényszerűség tehát, hogy a
fizika egyeduralmát felváltsa a
biológia központba kerülése természetesen a
fizika szerepének megtartása mellett. Minden tudománynál az élet tudománya a legfontosabb számunkra, különösen az anyagi fejlődés egy bizonyos szintjének
elérése után. Erről tanított Maslow a szükséglet hierarchia elméletében. Utalok itt a kapcsolatos
dolgozatomra: http://www.nelegybeteg.hu/tanulmany-onmegvalositas.php
valamint http://www.nelegybeteg.hu/tanulmany-gondolatok-az-onmegvalositasrol.php
Törvényszerűség tehát minden civilizáció fejlődésében, hogy az anyagi fejlődést a lelki/szellemi fejlődés kövesse. Ideje, hogy a materializmus visszakerüljön saját keretei közé, a fizikai és az anyagtudományok, a hétköznapi élet anyagias oldalainak a keretei közé. Ettől kezdve a többi tudományban, az élet többi területén nem tekintendő kizárólagos érvényűnek.
Tévedés ne essék! A materializmus kifejlődése szükségszerű, hiszen az anyagi folyamatok materialista vizsgálata nem csak a legrészletesebb, hanem egyben a legellenőrizhetőbb tudásforma, ezért a tudás magas szintre emeléséhez nélkülözhetetlen.
Nincs rész egész nélkül. Rész és egész egymásra utaltak. Emiatt nincs egészséges tudomány materializmus nélkül, mert a részletkérdésekben a materializmus eredményei nélkülözhetetlenek, sőt mintaadók, inspirálók.
Ugyanakkor hátrányos a materializmus az átfogóbb kérdésekben, különösen a társadalom szemléletében, az életről, az emberről és a világról alkotott felfogásban. A materializmusnak az anyaggal foglalkozó ismereteken túl és különösen a világképet alkotó kérdésekben le kell mondania a kizárólagosság igényéről!
2./ Az asztro-biológia (németül, franciául: exobiologie), legújabb eredményei segítségével tapasztalati bizonyíték vannak arra, hogy a Világegyetemet átjárja az élet kifejlődése felé terelő tényező, a világformáló, kozmikus formateremtő képesség. Az élet felé terelő világtörvény az élet törvénye.
Az élet tudományának, a biológiának tehát éppúgy létezik egyetemes törvénye, mint a fizikának. Ha a Világegyetemet azért gondoljuk fizikainak, mert a fizikai törvények mindenhol és mindig érvényesek rá, akkor a biológiai törvény hasonlóan egyetemes jellegének felfedezése azt jelenti, hogy a Világegyetem alapvetően élő természetű, bár külső érzékszerveinkkel csak fizikai megnyilvánulásait láthatjuk. A fizika tehát nem elegendő a Világegyetem természetének feltárásához.
Magyarázat Asztrobiológia
A legtöbb információt az exobiológia kifejezés adja, mivel a Földön kívüli biológiára utal. Az új tudományág alapvető célja valóban ez: kutatás Földön kívüli életformák után. Közel 80 Naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel (2001. októberig) Ezek közül néhány a Nap-Föld távolsághoz hasonló távolságban kering Nap-típusú csillag körül, amelyeken a Földhöz hasonló állapotok jöhettek létre. Bebizonyosodott, hogy a folyékony víz jelenléte igen gyakori a Naprendszerben, de legalábbis nagy valószínűséggel lehet jelen a Mars egyes területein és a Jupiter Europa nevű holdján. Egyre bonyolultabb szerves molekulákat fedeztek fel a csillagközi térben, amelyek az élethez vezető szerveződések építőkockáiként szolgálhatnak.
Az asztrobiológia nagy kérdései
3./ Az ok és az okozat kapcsolatának megvilágításával érvelünk. Hihetetlen, de a modern tudomány az ok fogalmát mindmáig nem volt képes tisztázni. Az ok előidéző, létrehozó képesség.
A fizikai és a biológiai okok között a Természetben olyan típusú kapcsolat áll fenn, amire a modern tudományban még nem gondoltak. A fizikai és a biológiai okok között ugyanolyan típusú kapcsolat áll fenn, mint a fizikai ok és okozat között! Más szóval: a fizikai okot biológiai okok is előidézhetik. Vagyis a fizikai okok nem zárt rendszerűek, noha ez a ma uralkodó nézet.
Mivel az okokkal irányítani lehet az okozatokat, a biológiai okokkal irányítani lehet a fizikai okozatokat!. A biológia tehát több, mint fizika.
4./ Legkisebb és a legnagyobb hatáselvről
A fizikai ok helyhez és időhöz kötött. Egy adott helyzetből egy élettelen test végállapota a fizika mozgásegyenletei alapján egyértelműen meghatározott. A fizikai testek tehát nem maguk határozzák meg mozgásuk végállapotát, minthogy tehetetlenek. A fizika összes alapvető differenciálegyenletét magában foglaló elve, a legkisebb hatás elve ezt a tehetetlenséget fejezi ki.
Magyarázat Legkisebb hatás elve
A legkisebb hatás elvét először Maupertuis fogalmazta meg 1746-ban, majd 1748-tól kezdődően Euler, Hamilton fejlesztette tovább.
A hatás egy olyan mennyiség, amelynek mértékegysége az energia és az idő mértékegységének szorzata. A legkisebb hatás elve azt fejezi ki, hogy a fizikai testek tehetetlenek, nem képesek energiát befektetni és külön időt ráfordítani folyamataikra
A hatáselv általánosítása és fontos szerepet játszik a modern fizikában, különösen a kvantummechanikában
Ezzel szemben az élőlények alapvető tulajdonsága, hogy időt és energiát fektetnek be azért, hogy eltérjenek a tehetetlenségi pályától. Bauer Ervin, az elméleti biológia megalapítója, kimutatta, hogy minden élőlény minden szabad energiáját mozgósítja annak az egyensúlynak az ellenében, amelynek az adott kezdeti feltételek között a fizikai és kémiai törvények alapján be kellene állnia.
Az élőlények arra törekszenek, hogy minél tovább éljenek és minél több energiával rendelkezzenek. Élettörvényük tehát a legnagyobb hatás elve.
A legnagyobb hatás elve nem vezethető le a legkisebb hatás elvéből, mert ellentétes irányultságúak. Következésképpen a biológia nem vezethető le a fizikából. Újabb tudományos bizonyíték ez arra, hogy a materializmus nem elegendő az élet leírásához.
Megjegyzés
Bauer Ervin(Lőcse, 1890. október 19. – Leningrád, 1938. január 11.) zsidó származású orvos, elméleti biológus. Bátyja Balázs Béla költő, filmrendező
1925-ben emigrált a Szovjetunióba, 1933-tól Leningrádban élt. 1935-ben publikálta Elméleti biológia című könyvét, amelyben leírta az élő rendszerek termodinamikai jellemzőit. Dolgozatai nagy hatást gyakoroltak a szovjet természettudomány fejlődésére.
Bauert és feleségét 1937. augusztus 4-én
tartóztatta le az NKVD, majd 1938. január 11-én agyonlőtték őket.
Müller M 2005. Ervin Bauer (1890-1938), a martyr of science. The
Hungarian Quarterly 178: 123-131.
Magyarázat NKVD
Az NKVD az államigazgatás belügyi ágának legfőbb szerve volt a Szovjetunióban 1934 és 1946 között Törvényen kívüli tömeggyilkosságokat hajtott végre, működtette a Gulag fegyencmunkatábor-rendszerét, felszámolta a földalatti ellenállást, teljes nemzetiségek és a kulákok az ország lakatlan régióiba való deportálását vezette le, őrizte az országhatárokat, kémkedést és politikai gyilkosságokat hajtott végre külföldön, felelős volt a külföldi kormányok befolyásolásában, valamint érvényesítette a sztálini politikát és a kommunizmust más országokban.
5./ Sem a legkisebb, sem a legnagyobb hatás elv nem írható le differenciál-egyenlettel, hanem csak az integrál-egyenlettel, azaz alapvetően átfogó természetű, a mozgást egészében átlátja és irányítja. Ezt szokták úgy kifejezni, hogy amíg a differenciál-egyenletek az egymásra következő végtelen rövid időszakaszok közötti, lokális változásokat adják meg, addig a hatáselv panoráma-szerű, globális jellegű. Ez a tulajdonság teszi a hatáselvet képessé a biológiai irányításra. Ha ugyanis az élőlény maga képes megválasztani mozgásállapotának kívánt végpontját, az élet követelményének megfelelően, akkor a hatáselv a biológiai irányítás eszközévé válik.
Az élőlények azon képessége, hogy fenntartsák életüket, és ehhez célszerűen cselekedjenek, ugyanolyan alapvető tény, mint az, hogy fizikai testek léteznek. Mivel a végpont megválasztásának képessége a célkitűzés képességét jelenti, – amely képesség hiányzik a fizikából – ezért a fizikai világkép nem tarthat igényt a teljességre.
6./ Egyetlen biológiai ok számtalan fizikai okot képes meghatározni. Amikor például eldönti egy élőlény, hogy felemeli a lábát, akkor számtalan sok fizikai részecskéjének mozgásállapotát kell megváltoztatni úgy, hogy az összes változás együttesen éppen a kívánt eredményre vezessen..
A fizikai okok pontszerűek, hiszen a fizikai erők egy-egy adott pontban hatnak. A biológiai ok nem pontszerű, hanem átfogó, mintegy rálátása van az összes fizikai okra, ráadásul képes az összes fizikai okot tetszése szerint és értelemszerűen egyszerre éppen a megfelelő mértékben megváltoztatni ahhoz, hogy a változások az óhajnak megfelelő eredményre vezessenek.
Ahogy a tábornok a domboldalon átlátja seregeit, és ahogy a tábornok rendelkezéseinek hatására mozog a számtalan katona, úgy teljesülnek a biológiai okok rendelkezései a fizikai okokon.
Ahhoz, hogy a biológiai ok be tudjon avatkozni egyszerre és tetszése szerint a fizikai világba az kell, hogy a biológiai ok úgy lépjen fel, mint a három dimenzióban élő ember a kétdimenziós lények világába. A pontszerű, fizikai okokhoz képest a biológiai okok egy, teljesebb létszintről hatnak a fizikai okokra. A materialisták jogtalanul követelik, hogy csakis és kizárólag a kétdimenziós világ létezik.
7./ Minden élőlény képes önálló döntésekre. A legkisebb sejt is csillagászati számú elemi részecskét, elektront, molekulát kell az életfunkcióknak megfelelően irányítania, mozgatnia. Hogyan képes erre? Mivel teszi? Bármivel is, szükségszerű, hogy maga a sejt döntsön egyes részeinek viselkedéséről. Egyetlen sejtszintű mozdulathoz számtalan sok elemi részecskének kell elmozdulnia. A sejt életének minden egyes másodpercében több millió elemi biokémiai folyamatot kell beindítania.
Egy-egy biológiai cél sokféle módon valósítható meg. A biológiai célt teljesítő folyamat számtalan sok részletét kell menet közben meghatározni. A legtöbb ilyen részlet biológiailag közömbös. Példának említhető itt, hogy amikor egy pohár vizet felemelünk és megisszuk, a biológiai cél szempontjából közömbös, melyik karunkkal emeljük fel a poharat, hogyan tartjuk a könyökünket, milyen képet vágunk az egészhez, hány kortyban nyeljük le a vizet stb.
8./ Abiogenezis
A földi élet nem eredhet az anyagból. A ma divatos “abiogenezis” (nem biológiai úton keletkező élet) elképzelés azt állítja, hogy az élethez szükséges molekulák véletlenül keletkeztek és véletlenül sodródtak egymáshoz.
Rendszerint azzal érvelnek ez ellen, hogy a sejt rendkívül bonyolult, tehát ennyi molekula megfelelő találkozása rendkívül valószínűtlen. Tegyük hozzá, hogy a véletlennel történő magyarázat nem igazi magyarázat.
Az abigonezis elmélet téves voltának fő oka az, hogy a sejtben minden fontosabb molekulának olyan biológiai funkciója kell legyen, amely a sejt egésze számára hasznos. Például kell, hogy benne legyenek olyan fehérjék, amelyeknek az a feladatkörük, hogy minden idegen anyagtól megvédjék a sejtet, de azért minden hasznos anyagot hagyjanak a sejt számára felhasználható alakban.
Nincs és nem lehetséges olyan molekula, amelynek fizikai-kémiai tulajdonságai pont olyanok, hogy ilyen célszerű feladatkör ellátására alkalmassá tegyenek. Egy hasonlattal: egy futballcsapat mindaddig nem lesz életképes a bajnokságban, amíg a játékosok nem ismerik a játékszabályokat, vagy amíg nincs kijelölt feladatkörük.
Az élő sejt játékszabályait csakis egy természettörvény biztosíthatja. Léteznie kell tehát egy, a molekulákat az életnek kedvező irányba terelő élettörvénynek, életelvnek. Másrészt léteznie kell egy olyan sejt-előtti életformának, amely képes a sejt molekuláit a megfelelő funkciókkal felruházni. Ez az életforma a kozmikus kvantum-vákuum. A kvantum-vákuum léte megelőzi az ősrobbanást, hiszen az ősrobbanás anyaga a kvantum-vákuumból születik a vákuumfluktuációkból. Ha a kvantum-vákuum egy kozmikus életforma, akkor az ősrobbanás előtt is létezett élet.
Magyarázat Kvantum vákuum
A vákuum a lehető legalacsonyabb energiájú kvantumállapot. Definíció szerint nem tartalmaz anyagi részecskéket. Néha használatos még a „zérópont mező” kifejezés is,
Sok esetben a vákuumállapotot definiálhatjuk nulla energiájúnak, A vákuumállapothoz zérópont energia tartozik, és ennek vannak mérhető effektusai. Laboratóriumban
A kozmológiában a vákuumállapot energiája mint a kozmológiai állandó jelenik meg. A még kidolgozatlan mindenség elméletével szemben támasztott egyik alapvető követelmény, hogy a vákuumállapot energiája révén magyarázza meg az empirikus kozmológiai állandót.
A 
határozatlansági elv formája arra utal,
hogy vákuumban egy vagy több részecske létre jöhet ΔE energiával a vákuum felett egy
rövid Δt időre. Ezek a
virtuális részecskék benne foglaltatnak a
vákuum definíciójában
A vákuumot a köznapi értelemben a légüres tér metaforájaként (a metafora helyénvalónak látszik, ha a szóban forgó dologra nincs külön kifejezés) szokás használni. Olyan, zárt és "üres" térrészt jelölünk vele, ahonnan valamilyen módszerrel kiszippantottuk a gázt. A fizikusok előírják még a kiürítésre kijelölt térrész lehűtését abszolút nulla fokra. Az még hagyján, hogy teljesen "üres", "anyagmentes" térszeleteket technikailag szinte lehetetlen előállítani, ám a modern fizika alapteóriája, az elemi részecskék viselkedését leíró kvantumelmélet szerint ez elméletileg sem lehetséges.
Vákuumállapotnak mindössze a lehető legkisebb energiával bíró kvantumállapotot hívjuk. Általában mondhatjuk, hogy a vákuum ilyenkor nem tartalmaz egyetlen részecskét sem, ámde a vákuumállapot ennek ellenére sem azonosítható a teljesen üres térrel.
A kvantummechanika szerint a látszólag üres térrészben igen rövid élettartamú részecskék és antirészecskék (virtuális partikulák) keletkeznek, amelyek azután hamarosan ki is oltják egymást - és akkor még nem is beszéltünk ezen folyamatok révén keletkező gerjesztett elektromágneses sugárzásról.
A vákuum nullponti energiája létezik, sőt számolni is lehet vele, még ha ennek mértéke légköbméterre számítva nagyon kicsi is. Azonban ha univerzumunk teljes (felmérhetetlen) végtelenét tekintjük, akkor ez a nullponti energia óriás értéket képvisel, s ez a kozmológiai konstans, ami biztosítja a világegyetem folyamatos tágulását.
A vákuum nullponti energiája elválaszthatatlan a virtuális részecskék létének feltételezésétől. Ám ezeknek létezniük kell, amely lehetővé teszi, hogy részecskék egy rövid időre energiát "kölcsönözzenek" saját átmeneti létükhöz. A vákuumállapot kapjuk, ha kivonjuk belőle az összes tartós léttel bíró részecskét.
A fizika nem az ember, hanem az élettelen anyag tudománya
Materializmus társadalmi hatása
A modern társadalmak irányítói úgy gondolják, hogy a materializmus hasznos fegyver abban, hogy az emberek leértékeljék saját cselekvési szabadságukat. A materializmustól az emberek kényelmesebbek, irányíthatóbbak, valódi önálló cselekvésre képtelenebbek lesznek.
Valószínűleg az emberiség irányíthatóvá tevésének egyik hathatós segédeszköze a materializmus erőltetése az iskolákban, a társadalmi intézményekben, a médiákban. Az eredmény lesújtó. Az emberiség egyre jelentősebb része válik magatehetetlenné és irányíthatóbbá. Az emberiség elemi érdeke viszont, hogy visszanyerje teljes cselekvőképességét, önrendelkezését, és kezébe vegye sorsát. Ehhez pedig tudatos életfelfogásra, tudatos cselekvőképességre van szükség.
Nagy tudósok, akik a materializmust az emberre alkalmazzák
Mert bármennyire is képtelenségnek tűnik, a legnevesebb tudósok sem riadnak vissza a feltételezéstől, hogy az emberi viselkedés a materializmus keretein belül értelmezhető. Stephen Hawking, az elismert fizikus, “Az idő rövid története” című könyvében ilyen messzemenő filozófiai következtetést von le a fizikából: “Ha azonban valóban létezik az az átfogó, egységes elmélet, akkor az valószínűleg a mi cselekedeteinket is megjósolja.” És az efféle nézetek az utóbbi évtizedekben uralkodóvá váltak.
Létezik-e szabad akarat?
Az uralkodó nézet hívei szerint, – Benjamin Libet híres kísérletei nyomán – kétségbe vonják az akaratlagos mozgás beindításának a tudat által kezdeményezett voltát, szabadságát. Mark Hallett (2007) például az akaratunk által indított akaratlagos mozgásokat úgy értelmezi, hogy ezeket valójában nem szabad akaratunkból indítjuk el. Ehelyett tudattalan folyamatok indítják el az akaratlagosnak nevezett mozgásokat, és amikor mi ezeket az alapvetően tudattalan folyamatokat érzékeljük, ezeket fogjuk úgy fel, mintha mi indítottuk volna őket szabad akaratunk segítségével: „A mozgást tudatalatti tényező hozza létre, a tudatosodás csak később alakul ki” – írja Hallett (2007). Mások ezt kétségbe vonják (Roskies 2010, Guggisberg 2013). Úgy tűnik, a helyzet tudományos szempontból tisztázatlannak tekinthető.
Megjegyzés
Benjamin Libet (April 12, 1916, Chicago, Illinois – July 23, 2007, Davis, California) was a pioneering scientist in the field of human consciousness. Libet was a researcher in the physiology department of the University of California, San Francisco. In 2003, he was the first recipient of the Virtual Nobel Prize in Psychology from the University of Klagenfurt, "for his pioneering achievements in the experimental investigation of consciousness, initiation of action, and free will".
Az emberi cselekvés az élettelen anyagnál mélyebb szintről indul
Pedig a cselekvés mibenlétének kérdést nem lehet megoldani anélkül, hogy világosan megértenénk, hogyan hat az anyagtalan lélek a testre.
Bauer Ervin elméleti biológiája, a célszerűség egyre határozottabb felismerése, a kvantum-fizika legújabb eredményei és különösen a biológiai önállóság felfedezése (Grandpierre A. 2012, Az élő Világegyetem könyve) megnyitja a megoldás útját, túlvezetve a mai fizika és biológia szemléleti korlátain.
Példa: Ha egy fizikusnak azt a feladatot adnánk, hogy próbálja megérteni, a fizika egyenleteiből levezetni annak az embernek a viselkedését, aki annyira örül az életnek, hogy reggel az utcára kilépve a kalapját a levegőbe hajigálja, a fizikus haja az égnek állna. Nincs az a fizikus, aki fizikai alapon, az atomok mozgásából le tudná vezetni, hogy az emberek reggel felkelnek és munkába mennek, és naponta kitartóan, sok-sok órán keresztül egy bizonyos cél érdekében cselekszenek.
Be tudod bizonyítani, hogy élsz?
Az egyik egyetemen egy tanár az előadásában kifejtette, hogy az élőlények nem mások, mint bonyolult gépek, és ezt a modern tudománynak sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítania. A szünetben egyik hallgatónak feladták a kérdést:
– Izgalmas volt hallani, hogy Te
tulajdonképpen semmi más nem vagy, csak egy gép.
Te mit gondolsz erről? Egyetértesz a Tanár
Úrral?
– Nem vagyok gép. Élő ember vagyok.
– De hát éppen ezt mondta a Tanár Úr, hogy éppen azért vagy gép, mert élőlény vagy, mert minden élőlény csak egy gép, semmi más! Mondod azt a választ, amit a programod előír. De fenntartod-e, minden komoly tudományos bizonyítékkal szemben, hogy nem a tudósoknak van igazuk, hanem Neked, és nem vagy gép?
– De én azt hiszem, hogy élek
– Nem, Te nem hiszed ezt, Te csak ezt mondod, legalábbis ha a Tanár Úrnak igaza van. De ha tényleg így gondolod, be tudod bizonyítani, hogy élsz?
– Hmmm…hát nem is tudom…
– Persze hogy nem, mivel nem is vagy más, csak egy gép! Ha valóban valódi emberi lény lennél, ahogy azt mondod, akkor képesnek kellene lenned arra, hogy bebizonyítsd, hogy nem vagy gép!
– Miért, Te talán be tudod bizonyítani, hogy élsz,? –
Hmmm…Egy pillanatra úgy éreztem, hogy a saját csapdámba estem. De a helyzetből mindenképpen ki kellett vágnom magam, így pár másodperc múltán rávágtam:
– Persze hogy be tudom bizonyítani! Mert előre meg tudom mondani, mikor fogom az ujjamat behajlítani! Ha nem lennék más, csak egy gép, nem tudhatnám előre, mi történik egy másodperc vagy egy perc múlva. Ha Te valóban úgy gondolod, hogy én egy gép vagyok, meg tudod mondani, mikor fogom behajlítani az ujjam? Fogadni mernék, hogy nem! Nincs az a tudós a világon, aki ezt előre meg tudná mondani! De én képes vagyok erre! Fogadni mernék bárkivel bármilyen nagy összegbe, hogy az ujjam akkor fog behajolni, amikor én akarom, és ahogy ezt bármikor előre jelzem! Ez pedig egy tapasztalatilag ellenőrizhető kísérlet, vagyis mivel minden esetben sikeres, minden tudósnak el kell fogadnia! Van elképzelésem arról, hogy én vagyok a testem irányítója, és ez az elképzelésem eddig minden tapasztalati próbát kiállt és ki is fog állni! Ha nem hiszed, be tudom bizonyítani! Lefogadnám bármibe, fogadnák akár a tisztelt Tanár Úrral is! Ki lesz a nyertes, mit gondolsz?
Évtizedekre volt szükségem, hogy ennek az érvnek a jelentőségét mélyebb összefüggésben is felfogjam és megalapozzam. Rájöttem, hogy valami igazán fontos és alapvető belátást rejt magában. Megtaláltam azt a tudományos összefüggést, amelyben egy fizikus számára is elfogadható megoldásra bukkantam, amely világosan mutatja, miről van szó.
GA Az élet önálló valóság Kapu 2014)
Modell és valóság különbsége
A valóságban nem a fizikai tulajdonságok számítanak, hanem döntésünk például arról, hogy mikor hajlítsuk be az ujjunkat. Ezt a tényezőt pedig a fizikus sehogy sem képes figyelembe venni, mert a döntés nem anyagi.
A fizikai kozmológia modelljében ilyen nem anyagi tényező nem szerepel, és ezért a Nagy Egyesítés modellje nem adhat magyarázatot az emberi viselkedésre és nem képes azt előre jelezni.
Megjegyzés
A fizikusok már lehetőséget látnak az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatás egységes leírására, ez lenne a "nagy egyesítés" (GUT - Grand Unification Theory). Arra gyanakszanak, hogy a kölcsönhatások közti különbségek a Világegyetem történetének kezdetén, röviddel az Ősrobbanás után lezajlott átalakulások során alakultak ki.
Modell és valóság között mindig van eltérés. A valóságos Világegyetem és a fizikai kozmológiai világmodell közötti eltérés pedig lényegi. Az élet és a tudat ugyanis a Világegyetem alapvető, szerves része.
Elegendő a józan ész annak belátásához, hogy az ember nem egy élettelen rendszer egy része. Ha az ember egy fizikai világban élő fizikai rendszer lenne, akkor olyan lenne, mint egy alkatrész egy gépben. De
Ha nem, hogyan fordulhat elő, hogy kiemelkedő tudósok, filozófusok magabiztosan nyilatkoznak egy olyan kérdésről, amelynek legfontosabb elemét figyelmen kívül hagyják? Ujjunk behajlítása nem lehet sem fizikailag, sem genetikusan, sem evolúciósan meghatározott, mert ha az lenne, nem tudnánk akaratlagosan meghatározni, mikor és hogyan hajlik be az ujjunk. Márpedig meg tudjuk határozni, és előre is tudjuk jelezni!
Az „ujj-kísérlet” tudományos értéke
Egy tudományos magyarázat teljes mértékben megfelelő, ha sikeresen képes előre jelezni az események bekövetkezését – fogalmazta meg Hempel és Oppenheim, a 20. század két kiemelkedő tudományfilozófusa. A materializmusnak még modellje sincs az emberi viselkedés előrejelzésére, de ez nem tartja vissza attól híveit, hogy hipotézisüket fenntartsák. A materialista hipotézis arról, hogy a fizikai egyenletek alapján megjósolható az emberi viselkedés, tudományos értékét tekintve teljes mértékben elégtelen. Ha pedig a magyarázat tudományos értelemben teljes mértékben megfelelő, akkor bebizonyítást nyert, hogy a tudat képes irányítani az anyagot. És ha így van, akkor az is teljes mértékben bizonyítható, hogy az ember nem gép.
De pontosan milyen fizikai folyamat az, amit az akarat képes irányítani? Ez a kérdés a részletes tudományos magyarázat nyitja.
Fenntartható-e az anyagelvűség?
Az anyagelvűség az elmúlt évszázadokban egyre jobban elhatalmasodott az emberiségen. A materializmus egyeduralma óriási pusztítást végez az egyén életében, a társadalomban, a környezetpusztításban, a nyersanyagok kimerülésében, a klímaváltozásban stb. Olyan mértékben, ami már a Föld bolygó létét is veszélyezteti. Bár sokan érzik, hogy az anyag nem kizárólagos valóság, mégsem találta meg az emberiség a materializmus gyenge pontját. Ezért az anyagelvűség első pillantásra pusztán filozófiai jellegű problémájának megoldása az emberiség első számú feladatának tekinthető.
A materialista nem képes megmondani, előre jelezni, hogy mikor határozok el valamilyen tevékenységet. Hogyan magyarázható meg ez a rendkívül figyelemreméltó tény?
Az ujj-kísérlet legelső lépése
Azt a pillanatot, amikor elhatározzuk, hogy például behajlítjuk az ujjunkat, akkor a döntésünk hatására bioáram indul be az agyunkban, amely felerősödve képes az ujjunk idegein át izmainkat összehúzódásra késztetni. De
Az uralkodó tudományos nézetek szerint semmi nem létezhet, ami anyagtalan. A test-lélek probléma pedig évezredek óta megoldatlan. Másrészt ha akaratunk képes lenne elektromos töltéseket mozgatni, akkor az csoda lenne, megsértené a fizikai törvényeket, és a parapszichológia tiltott és ingoványos területére vezet. De gondoljuk meg: érdemes-e visszarettenni az efféle nézetektől, ha egyszer arról van szó, hogy olyan nyilvánvaló tényt értelmezzünk, mint a példában szereplő és az akarattal előmozdított testi változást.
Akárhogy is, egyetlen út vezet az igazsághoz: ha félretesszük előítéleteinket, és megvizsgáljuk, pontosan miről van szó. Ha sikerül megoldást találni, annak fényénél az egész kérdést újra tudjuk értelmezni!
A virtuális részecskék rejtélyes természete
A nemrég felfedezett és kidolgozott megoldás, amelyről több tudományos közlemény is megjelent (Grandpierre és Kafatos 2012, 2013), a kvantumfizika egy újabban előtérbe került értelmezésével vált lehetségessé. Régóta ismeretes, hogy a kozmikus űr nem lehet teljesen “üres”, mert a kvantumfizika alap-összefüggése, a Heisenberg-féle határozatlansági összefüggés megengedi olyan rövid és kis energiájú folyamatok magától létrejöttét, amelyek energiája (DE) és élettartama (Dt) egymással összeszorozva egy bizonyos küszöbértéknél vagyis h/2 π –nél kisebb, ahol h a Planck-hatáskvantum.
Magyarázat
Mindenféle részecskének van egy megfelelő antirészecske párja azonos tömeggel, de ellenkező elektromos, gyenge és erős töltéssel. Néhány részecske esetén az antirészecske azonos a részecskével, ilyen a foton és a semleges pion. Részecske-antirészecske párok létrejöhetnek csupán energiából és eltűnhetnek úgy, hogy csak energia marad utánuk többnyire foton formájában. Létrejöhetnek magreakciókban és kozmikus sugárzás hatására
Jelenleg az antirészecskéket a pozitronemissziós tomográfban (PET) használják fel, hogy az elektron és a pozitron találkozásakor két ellentétes irányban haladó foton (gamma-sugárzás) keletkezik a lendületmegmaradás törvénye miatt.
Ha a tudat irányítja test anyagát, akkor képesnek kell lennie bioáramot létrehozni, és ehhez az akaratunknak képesnek kell lennie az agyban nyugvó elektromos töltéseket éppen olyan mozgásra bírnia, ami megfelel az akaratunk értelmi tartalmának, a szavakban megfogalmazható értelmi jelentésnek. Az elemi részecskék tehát legalábbis a szervezetünkön belül, az akaratunk által irányíthatók! Kérdés, hogy pontosan hogyan történhet ez meg?
A fizikalizmus gyenge lábakon áll
Jaegwon Kim, a materializmus (pontosabban: fizikalizmus) egyik legmélyebben gondolkodó képviselője így érvel: “A tudat és a fizikai világ határán, ahol a közvetlen test-lélek kölcsönhatás megvalósul, a nemfizikai elmének valahogy befolyásolnia kell bizonyos molekulák állapotát, talán elektromosan feltölteni őket vagy megbökdösni, ide-oda taszigálni őket. Elképzelhető ez?”- veti fel a kérdést.
“Bár még a neurológusnak sincs teljes körű ismerete ezekről a komplex folyamatokról, bizonyára nem hiszik, hogy testetlen lelkek működnek közre és befolyásolják a molekulákat. Még ha lenne is értelme az elképzelésnek, hogy a lélek képes a molekuláris folyamatokat befolyásolni, egy ilyen oksági erővel bíró tényező bevezetése se nem szükséges, se nem gyümölcsöző annak megértésében, hogyan mozognak végtagjaink. A legtöbb fizikalista elfogadja, hogy mindennek csakis fizikai oka lehet, nemcsak metafizikai doktrínaként, hanem nélkülözhetetlen módszertani előfeltevésként is.
Ha tiszteletben tartjuk azt a tételt, hogy mindennek csakis fizikai oka lehet, akkor úgy tűnik, az elme beavatkozását ki kell küszöbölni” – írja Kim 1996-ban megjelent könyvében (a 132., 147–148 oldalakon).
Megjegyzés
Jaegwon Kim (born September 12, 1934) is a Korean American philosopher who works at Brown University. He is best known for his work on mental causation and the mind-body problem. Key themes in his work include: a rejection of Cartesian metaphysics.
Figyeljük meg, hogy mennyire mélyre hatolt a gondolat – eljutott a döntő pontig, ahol minden eldől: a tudat befolyásolja az elemi részecskéket. Ott azonban már Kimnek csak ilyen érvei vannak: “bizonyára nem hiszik”, “a legtöbb fizikalista elfogadja”. Ezek az érvek tudományos bizonyításban nem sokat érnek.
Ha a döntő ponton ilyen érvekre kell Kimnek hivatkoznia, akkor a fizikalizmus gyenge lábakon áll. Azt az állítását pedig, ami szerint “Még ha lenne is értelme az elképzelésnek, hogy a lélek képes a molekuláris folyamatokat befolyásolni, egy ilyen oksági erővel bíró tényező bevezetése se nem szükséges, se nem gyümölcsöző annak megértésében, hogyan mozognak végtagjaink”, az alábbi érvekkel konkrétan cáfoljuk.
A biológiai ok visszaállítja az okság elvének egyetemes érvényét
Ha csak anyag és szellem, test és lélek létezne, nehezebb lenne megérteni, hogyan hat a lélek a testre. De mivel most már tudjuk, hogy léteznek virtuális részecskék is, amelyek létrejöttét fizikai törvény nem korlátozza, és amelyek képesek minden fizikai ok nélkül megszületni, de valahogyan mégis megszületnek, ezért nem születhetnek másként, mint biológiai vagy pszichológiai okból!
Magyarázat: Virtuális
részecskék
A virtuális részecskék a Heisenberg-féle határozatlansági elvnek megfelelően energiára tesznek szert, és ezzel átmenetileg megsértik a tömeg- és energiamegmaradás törvényét. A virtuális részecskék közvetlenül nem észlelhetők, mindazonáltal a kvantumtérelméletben szükség van rájuk, a részecskereakciók leírására. Például egy elektron és egy pozitron kölcsönhatásba léphet egy virtuális - fizikailag nem valóságos - foton révén, amely energiára szert téve időlegesen nehézzé, nem nulla tömegűvé válik
A fizikai vákuum nem az anyag hiánya, nem pusztán űr, hanem egyben az elemi részecskék és antirészecskéik tengere, amelyből folyton a valós, észlelhető világba ugranak elő a mikrorészecskék.
Ez a világ, a vákuum világa a virtuális részecskék világa.
Azokat a részecskéket nevezik virtuális részecskéknek, amelyek a vákuumból kiugranak, és anélkül, hogy bármiféle véges ideig létező részecskével fizikailag mérhető módon kölcsönhatnának útközben, röpke életük alatt, egyből vissza is hullnak a vákuumba.
A fizikusok a vákuumot ilyen virtuális részecskékkel telítettnek fogják fel. Ezek a virtuális részecskék közvetítik a fizikai kölcsönhatásokat is, a tömegvonzást, az elektromágneses erőhatást, és a magerőket.
Minden élőlény képes mozgatni a testét, még az amőba is, tehát léteznek a valóságban olyan folyamatok, amelyek biológiai indítóokok hatására jönnek létre. Adott tehát a lehetőség:
A biológiai ok visszaállítja az energia megmaradás elvének egyetemes érvényét
De ha az akaratom a valóságnak éppúgy egy mélyebb és szellemibb formája, ahogy a virtuális részecskék is, akkor akaratom is valóság. S ha valóság, akkor energiája is van, hiszen a virtuális részecskék is rendelkeznek energiával – pontosabban nem maguk a virtuális részecskék rendelkeznek energiájukkal, hanem az akarat. Kétségtelen, hogy az akaratnak vannak fokozatai, van mértéke, vagyis—ha csak közvetve is, de mérhető, legalábbis következményei mérhetőek. Az akaratnak kétségkívül van munkavégző képessége, hiszen minden munkát azért végzünk el, mert akarjuk. És mivel a munkavégző képesség neve a fizikában: energia, ezért az akaratnak van energiája.
Ha tehát a virtuális részecskék akaratunk hatására jönnek lére, akkor akaratunktól energiát is kaphatnak. S ha kapnak, akkor az energia megmaradás törvényének sem kell megsérülnie!
Váratlanul helyreáll a fizika mindkét alapvető elve, az okság és az energia megmaradás elve is, egyszerűen az ujj-kísérlet eredményének értelmezésből adódóan! Újabb váratlan, alapvető és kedvező fordulat! A fizika épsége helyreáll. Két olyan jelentős vívmánya ez gondolatmenetünknek, aminek, ha nem tévedünk, történelmi jelentősége van.
És ha képes vagyok az ujjamat testetlen, de energiával rendelkező akaratommal irányítani, akkor megtört a jég a materializmus fagyos tengerén. Magyarázat adódik arra a materialista alapon rejtélyes és megmagyarázhatatlan tényre, hogy minden ember minden nap számtalan hasonló “kísérletet” végez el sikeresen: akaratlagosan mozgatjuk karjainkat-lábainkat, egész testünket, ahogy csak akaratunknak tetszik. Persze a fizikai törvények bizonyos korlátokat szabnak, de ezek csak ideiglenesek, elegendően hosszú távon elegendően sok ember akarata szinte bármilyen kitűzött anyagi célt képes megvalósítani.
Például a lehűtött víz egyszer csak magától megdermed, megfagy, kristályos szerkezetet vesz fel. A felforralt víz egyszer csak buborékokat kezd létrehozni, és forrásba jön. Csakhogy az ilyen típusú folyamatok nem emberi jelentést, akaratot követnek, hanem egyszerűen az adott kezdeti- és határfeltételek között feltehetően a véletlenszerű folyamatok eredményeként jönnek létre, és ennek következtében jelenik meg a fizikai önszerveződésben a mintázat.
Az akaratlagos irányításban a véletlenszerűség, a fizikailag adódó kezdeti- és határfeltételek háttérbe szorulnak, és lényegében az egyetlen tényező, ami számít, ami az eredményt képes teljes egészében meghatározni, mindenféle fizikai feltételtől, egyenlettől és véletlenszerűségtől tökéletesen függetlenül, az az akaratom, amely tudatom egy képessége, és amelyről képes vagyok tudatos előrejelzést adni.
Az élet világa
A biológiai megközelítés tapasztalati és elméleti téren egyaránt felülmúlja a fizikai megközelítést, beleértve a 80 éve megszületett kvantumfizikát is.
Itt tehát valóban a kvantumfizikán túli valóság tudományos felfedezésének küszöbére érkeztünk. És azt az új világot, ami váratlanul most teljes fényében kezd felragyogni, úgy hívják: az élet világa. Az élet tudománya pedig a biológia. A 21. században eljött az ideje a korszakváltásnak. Az anyagiasság évszázadai után belépünk az Élő Világegyetem, az élet és a tudat felfedezésének világkorszakába
Grandpierre A. Az élet önálló valóság – 3. rész. KAPU 2014-09
http://www.grandpierre.hu/site/2014/10/az-elet-onallo-valosag-3-resz-kapu-2014-09/
A cselekvőképesség alapvetőbb valóság, mint az anyag