Alapvető gondolatok a házasságról 3.rész

1. rész http://nelegybeteg.hu/tanulmany-gondolatok-a-hazassagrol.php
2. rész http://nelegybeteg.hu/tanulmany-gondolatok-a-hazassagrol-2.php

Itt olvashatja a 3. részt

Intimitása házastársak között
Az intimitás nem egyenlő a szexszel. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy az intimitás egyenlő a szexualitással. Az intim kapcsolat ugyanis a fizikai közelségen kívül az érzelmi közelséget is magába foglalja. Bizalmasság, meghittség és bensőségesség nélkül hosszútávon egyik párkapcsolat sem lehet igazán boldog. Pál Ferenc, mentálhigiénés szakember, pap, egyetemi tanár szerint gyakran annak köszönhetőek a párkapcsolati problémák, hogy a felek az intimitást annak egy-egy elemével azonosítják. Például attól, hogy egyes párok rengeteg időt töltenek együtt, közös társaságba járnak, együtt végeznek minden tevékenységet, még nem biztos, hogy meghitt kapcsolatban élnek. Így van ez a romantikával kapcsolatban is: hiába halmozzuk el szerelmünket virágokkal vagy rendezünk gyertyafényes vacsorákat, ha nem fordítunk arra időt, hogy megismerjük a vágyait, érzéseit, és mi magunk sem tárjuk fel bizalmas gondolatainkat előtte.

Az intimitás valójában a másikhoz való közelítés és távolítás művészete. Az, aki képes meghitt kapcsolatot létesíteni, el tudja viselni, ha másik éppen távol van – legyen ez fizikai, vagy érzelmi távolság.  Ez azt jelenti, hogy a meghitt kapcsolatban élők akkor is tudják, hogy a párjuk szereti őket, és ők maguk értékes emberek, ha a társuk épp sörözni indul a haverjaival, vagy csevegni a barátnőivel.  Tehát tudják, hogy nem lehet mindig ugyanabban az érzelmi állapotban élni, és a felhőtlen boldogság mellett a kisebb hullámvölgyek is a kapcsolat velejárói. A párkapcsolat sorsát lényegében az dönti el, miként tudnak megbirkózni a szerelmesek a közelség és a függetlenség ellentmondásával. A sikeres párkapcsolat olyan, mint a tánc: egymás közelében lenni anélkül, hogy minduntalan egymás lábára lépnénk.

Sokan az intimitást a függetlenség teljes elveszítésével azonosítják, így arra törekednek, hogy minél nagyobb autonómiát, függetlenséget éljenek meg a kapcsolatukban is.. Egy meghitt, valódi elköteleződésen alapuló kapcsolatban a felek meg tudják élni a szabad választás és az önazonosság érzését, a függetlenség viszont soha nem lehet meghitt.

A párok között felmerülő problémák egyik leggyakoribb típusa éppen az intimitás témaköréhez kapcsolódik. Vannak, akik azt fájlalják, hogy a kezdeti lobogás, sülve-főve együtt levés után a hétköznapok mókuskerekében ez valahogy kikopott az életükből. Mások úgy érzik, ők (vagy a párjuk) eleve menekülnek az intimitás elől, így talán soha nem is volt meg igazán, ám ahogy telnek az együtt töltött évek, egyre nő a hiány, egyre nagyobb szükségük volna rá. A fojtogató közelség felfokozza az eltávolodás iránti igényt, ráadásul ez nem egyszerre és nem egyforma erővel jelentkezik mindkettőjüknél. A tapasztalatok szerint a nők erősebben és tovább akarják fenntartani az intimitást, mint a férfiak.

Az intimitás azt jelenti, hogy képes vagyok a másik felé kinyitni magamat. Szavakba tudom önteni, ki tudom fejezni, mi jár a fejemben, minek örülök, mitől félek. Képes vagyok beengedni a belső világomba, megosztani vele a lényem lényegét. Fel tudom tárni előtte azt az összetett rendszert, amit „én”-ként tartok számon. A gondolataimat, hiedelmeimet, nézeteimet, érzéseimet, mozgatórugóimat, vágyaimat, meglátásaimat – bármit. Úgy tudok vele lenni, megosztani vele magamat, mintha magammal tenném. Elengedhetetlen a sok-sok beszélgetés magunkról, a másikról, kettőnkről, értő, odaforduló figyelemmel. Az összes többi is ezekből ered, hiszen lehet, hogy nekem éppen az a legintimebb pillanat a napomban, amikor a másik helyettem mosogat el, tankolja meg az autót vagy megy el szülői értekezletre, mert látja rajtam és tudja, hogy éppen nagyon elfáradtam, és ezzel jelzi, hogy semmi gond, értelek, számíthatsz rám. Vagy neki azzal jelezhetem ugyanezt, ha palacsintát sütök éjjel kettőkor, mert tudom, nagyon maga alatt van, és az anyukája mindig palacsintát sütött neki, amikor fel akarta.
http://www.tanulasmodszertan.hu/blog/2008-09-18-xxxvi.-resz.-hogy-kibirjuk-egymast-akar-otven-evi

Amint ezek a személyes apróságok elkezdenek ritkulni, hiányozni, kopni kezd az intimitás is, és elkezdünk távolodni egymástól. A hétköznapok sűrűjében, az idő múlásával olykor nagyon tudatos munka és odafigyelés kell, hogy fenn tudjuk tartani azt az érdeklődést, intenzitást, amely mindkettőnknek hosszútávon kielégíthető lehet. De ha nem figyelünk ezekre az apróságoknak tűnő összetevőkre, egy idő után mindegy lesz, hogy továbbra is egy légtérben vagyunk-e, ha már nem vetjük egymásnak a hátunkat olvasás közben, ha már nem beszélünk magunkról és a számunkra fontos dolgokról, csak történésekről, filmekről, képekről, az intimitás elillan, és egyre idegenebbek leszünk. Nem együtt élünk már, csak egymás mellett.

Az intimitás iránti fokozott igény ma sajnos a szexualitás terén nem mutatkozik meg eléggé. Ez az intimitásnak sajátos, a párkapcsolathoz kötődő, személyes és kölcsönös (koevolúciós) formája. Ennek háttere a kölcsönös szerelem. Ez az érzés a párt a teljes elfogadás, összekapcsolódás felé sodorja, s ezen át a házasság intézményének vállalására is sarkallja. A szexuális intimitás sajátos szexuális kommunikációban bontakozik ki. Ez az intimitás az, ami a pár konfliktusaiban vagy a családi élet nehézségeiben is segíti az ellentétek feldolgozását és fenntartja a bensőséges kapcsolatot. Erre nagy szükség van, és ennek fejlesztése szükséges lenne. A nemiség területén is uralkodó versengési és teljesítményelv, a nemi szerepekhez kötött, és csak az erotikus kisugárzás által minősített szépségideál nem kedvez az ilyenfajta intimitás kifejlődésének. Már serdülőkor idején a szexuális külsőségek uralják a párkeresést, és ezek jelennek meg a szexuális fantáziákban is. A szexuális intimitásban elakadt házastársi kapcsolatban keresnek az emberek gyakran új partnert, és a válások egyik lényeges motívuma a teljesebb, intimebb partneri viszony vágya (gyakran megélése a házasságon kívüli viszonyban)
Buda Béla: A házasság és a család mai problémái
https://www.haromkiralyfi.hu/upload/files/buda-bela--a-hazassag-es-a-csalad-mai-problemai.pdf

Az idő múlása miatti változás
A férfiak 64%-a, a nők 56%-a nem ért egyet azzal, hogy a kor előrehaladtával a szex már nem fontos tényező az életükben. Egy friss kapcsolat esetén is látható, hogy még nehezebb e téren is összeillőnek lenni, mint fiatalon, amikor ilyen tényező nem bonyolította tovább az ismerkedést. A női-férfi (kissé sztereotip) szexuális szerepekből és működésből kiindulva: a nő elsősorban attól fél, hogy a férfi nem tartja kívánatosnak a testét, a férfi pedig attól, hogy az erekciója nem alakul ki elég gyorsan, vagy tartósan. A nők esetében ráadásul a menopauza hormonális változásai a szexuális reagálást is megnehezítik.
„A testi változás érinti a külsőt, az egészséget, s vele a szexuális működést is – e három tényező azonban szorosan összefügg. Ha a pár közösen odafigyel az egészséges étkezésre, a rendszeres fizikai aktivitásra, annak mindhárom területen érzékelhető a jótékony hatása: a szexuális egészség kulcsa az erek állapota – hisz az izgalmi válasz, azaz az erekció és a csiklói reakció is a medencei vérbőség függvénye –, továbbá, ha a mozgásszervi működés is fájdalommentes, akkor az együttlét legfontosabb paraméterei megvannak. A rendszeres szexuális aktivitás ráadásul a hormonális, biokémiai rendszert is serkenti, így segít megőrizni a funkcionálást. Emellett a fizikailag jó kondícióban lévő test vonzóbb is, ezért jobban kívánják egymást a partnerek, magukat is fittebbnek tartják, ezáltal kevésbé is érzik meg az idő múlását. Ezért fontos, hogy ne csak a magunk egészségére, hanem a párunkra is odafigyeljünk, s ne törődjünk bele, ha elkényelmesedne.”
A kor múlásának következtében végbemenő testi változásokon kívül más tényezők is befolyásolhatják, hogy a házaspárok veszíthetnek-e az intimitásból idős korukra.
A párok maradjanak, ne csak szülők és nagyszülők – ezért fontos az ölelés, érintés, intimitás hétköznapi jelenléte. Egy vizsgálat szerint a házasságoknál a párkapcsolati elégedettség az esküvőt követően rohamosan csökkenni kezd, elér egy mélypontot, s ha azt átvészeli a kapcsolat, akkor szépen lassan elindul felfelé. Olyan mértékben, hogy idős korban akár a kezdeti, szerelmes szintnél is boldogabbnak értékelheti a pár a kapcsolatát, ahogy visszatekintenek a „jóban-rosszban együtt” életeseményeire, illetve, hogy mi mindent értek el, valósítottak meg közösen. A legjobb módszer tehát az időskori intimitás területén, mint az élet számos más kérdésében is, az őszinteség. Magunkkal szemben, s a párkapcsolatunkkal szemben is. Mert ha érzelmileg biztonságban tudjuk érezni magunkat, a test minden akadályt képes maga leküzdeni.
https://www.csalad.hu/cikk/idoskori-intimitas-szexualis-elet-a-valtozokor-utan
https://www.csalad.hu/cikk/hogyan-figyeljunk-idos-szeretteinkre

Házasság: „Amikor két élet eggyé válik”
Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. 1Mózes 2:24.
A sikeres házasság feltétele, hogy az Örökkévalót a kapcsolatba invitálják. A Rebbe 

Egyszer egy fiatal hajadon a Rebbével beszélgetve elmondta, hogy több vőlegényt is ajánlanak neki, majd sorra kifejtette, hogy melyik miért nem nyerte el a tetszését. A Rebbe elmosolyodott. – Túl sok szerelmes regényt olvastál – mondta. – Az igazi szerelem nem az a mindent elsöprő, minden mást elhomályosító érzés, amiről a regények írnak. Az igazi szerelem olyan érzelem, amely egész életünkben erősödik. Ezt a fajta szerelmet a közös élet apró, mindennapi cselekedetei éltetik. Ez az egymással való osztozás és törődés, és az egymás iránti tisztelet. Az igazi szerelem a közös élet, a család, az otthon felépítése. Mikor két élet egyesül, hogy eggyé váljék, idővel elérkeznek egy pontra, ahol mindkét társ úgy érzi, hogy a másikhoz tartozik, és nem tudják elképzelni egymás nélkül az életüket.
http://zsido.com/fejezetek/hazassag-amikor-ket-elet-eggye-valik/

A teljes elköteleződésről a házasság intézményéről szóló dolgozatomban írtam, amelynek elérhetősége: http://nelegybeteg.hu/tanulmany-gondolatok-a-hazassagrol.php

Bibliai történet Izsák házasságáról
Noha úgy vélem, hogy ezt a történetet nagyon sokan ismerik, de felidézni azért érdemes, mert mai életünkre is tanulság vonható le, nevezetesen

1/ a szülők örülnek annak, ha gyermekük házasságot köt. Normálisoknál ez ma is így van.
2/ amit már korábban írt dolgozataimban is hangoztattam, hogy nagyon fontos a házastársak azonos világnézete
3/ az emberek szeretettel fogadják az ismeretlent is. Ma már ez alig fordul elő az elvadult erkölcsök miatti félelem és bizalmatlanság okán
4/ a családtagoknak nagyon fog hiányozni, de bele egyeztek, hogy gyermekük elhagyja őket. A szülő akkor nyugodt, ha gyermeke társát jellemes, becsületes, igaznondónak tudja
5/ a döntés joga a házasulandóé. Manapság is így van.
6/ Ritka, de előfordul, hogy első látásra egymásba szeretnek. Ezt a pszichológusok is megerősítik.
7/ az apa (Ábrahám) is boldog volt, mert boldognak látta a párt. Normális esetben a szülő akkor boldog, ha gyermekét boldognak látja.

Ábrahám („Isten barátja”) jó feleséget kívánt szerezni a fiának, Izsáknak. Nem akarta, hogy Kánaánban élő nőt vegyen feleségül, mert azok az emberek bálványimádók voltak. Ábrahám ezért hívatta a szolgáját, és ezt mondta neki:
– Menj vissza Háránba, ahol a rokonaim élnek, és onnan hozz feleséget Izsák fiamnak.
Ábrahám szolgája azon nyomban elindult a hosszú útra tíz tevével. Mikor már csaknem odaért, ahol Ábrahám rokonai laktak, megállt egy kútnál. A városból az asszonyok ilyenkor szoktak vízért jönni a kúthoz. Ábrahám szolgája imában ezt kérte Istentől :
– Az a nő legyen az, akit Izsák feleségéül választottál, aki inni ad nekem és a tevéknek.
Kisvártatva Rebeka jött vízért. Amikor a szolga inni kért tőle, adott neki, és a tevéknek is. Amikor Rebeka végzett a munkával, Ábrahám szolgája megkérdezte tőle, hogy hívják az apját, és hogy náluk tölthetné-e az éjszakát. Rebeka így felelt:
– Az apám Betuel, és van elég helyünk számodra.
Ábrahám szolgája tudta, hogy Betuel Ábrahám testvérének, Náhornak a fia. Letérdelt hát, és megköszönte Istennek, hogy elvezette őt Ábrahám rokonaihoz.
Aznap este Ábrahám szolgája elmondta Betuelnek és Rebeka testvérének, Lábánnak, hogy miért jött. Mindketten beleegyeztek, hogy Rebeka elmenjen vele, és Izsák felesége legyen. „Nagyon fog hiányozni, ha itt hagy bennünket, de neki kell döntenie” szólt halkan Rebekka édesanyja. Rebekka azt felelte, hogy szíve szerint a szolgával menne, és szeretne Izsák felesége lenni. Másnap nekivágtak a nagy útnak teveháton, vissza Kánaánba. Este volt, amikor megérkeztek. Rebeka megpillantott egy férfit, aki a mezőt járta. Izsák eléjük sietett. Első látásra beleszeretett a lányba, és boldog volt, hogy ő lesz a felesége. Rebekka boldog és büszke volt, hogy el merte hagyni szülei házát. Rebbeka Izsák felesége lett. Boldogan éltek és ezt látván Ábrahám is boldog volt. Örültek, hogy bíztak Istenben, aki szerető feleséggel ajándékozta meg Izsákot. (1Mózes 24:1–67).

Megjegyzés  
Ábrahám születése Kr. e.: 1951 Ábrahám halála Kr.e.: 1776 => 175 évet élt
Izsák születésekor Ábrahám 100 éves volt  
Sára születése Kr. e.:1942 Sára halála Kr.e.: 1815 => 127 évet élt
Izsák születése Kr. e.: 1851 Sára ekkor 91 éves volt.
Izsák és Rebeka házassága Kr.e.: 1811-ben volt => Izsák ekkor 40 éves volt. Izsák 180 éves korában halt meg.
Izsák és Rebeka iker gyermekei: Ézsau és Jákob. Születésük: Kr.e.: 1791 => 20 év elteltével a házasság után

Izsák neve azt jelenti hogy nevetni fog, utalva arra, hogy szülei is csak nevettek születésének lehetőségén az idős koruk miatt.
http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/idorendi_tablazat_i_e_1951_457

Vitahelyzet kezelése
A fiatal párnak egyszerűen meg kell tanulnia „összefésülni a különbségeket”, és kialakítani a közös nyelvet. Számos feszültség és félreértés adódhat abból, hogy a temperamentumosabb személy kifejezi az érzelmeit, a másik azonban nem viszonozza ezt. Ilyenkor a pár szókimondóbb tagja esetleg azt éli meg: „Engem nem szeret, elutasít a társam.” A gyors következtetések helyett inkább meg kell ismernünk, és el kell fogadnunk a másik stílusát, működését.
Meg kell tanulni azt, hogy olykor az egyik vagy a másik félnek engednie kell, és vannak olyan helyzetek is, amelyekben meg kell találni a közös nézőpontot, a mindkét fél számára elfogadható megoldást. A válások magas aránya egész Európában azzal függ össze, hogy a házasfelek közti feszültséget rendellenességnek, „válóoknak” élik meg a párok. Az összetűzéseikből arra következtetnek, hogy nem összeillők, így legjobb, ha külön folytatják az életüket. A másik leggyakoribb válóok, hogy az egyéni érdek megelőzi a közös célokat. 

Egymás megértése
A kapcsolati probléma megoldásának legfontosabb feltétele, hogy képesek legyünk a másik fél szemével nézni a dolgokat, és megérteni, hogy mindenfajta viselkedés mögött bizonyos okok húzódnak. Ezt követően megpróbálhatjuk megérteni ezeket az okokat, és, ha egy mód van rá, tiszteletben tartani azokat, még akkor is, ha nem értünk velük egyet. Ha mindkét házastárs bekapcsolódik ebbe a folyamatba, képesnek kellene lenniük kompromisszumra jutni.
Annak a házastársnak, akinek épp nincsenek új szükségletei, nehéz lehet megérteni a változtatásokat. Ez az egyik leggyakoribb oka a házastársak közötti nézeteltéréseknek. Itt megint életbevágóan fontos egymást kölcsönösen megérteni, kompromisszumokat kötni, illetve tiszteletben tartani családdal kapcsolatos felelősségünket és kötelezettségeinket.

Közelebb egymáshoz
Azzal, hogy megismered házastársadat, az ő hobbijait, ízlését és érdeklődési körét, a saját világod sokat gazdagodik. Az egyik házastárs érdeklődését mindig felkeltheti valamilyen szempontból az, amit a másik csinál. Ezzel a hozzáállással felülkerekedhetünk előítéleteinken és kiszélesíthetjük látókörünket, valamint felfedezhetjük közös érdeklődési területeinket. Szakítsatok időt arra, hogy kettesben legyetek. Szükséges, hogy időt találjunk arra, hogy hitvesként legyünk együtt. Ne feledjük, hogy házastársunk, amellett, hogy gyermekünk anyja vagy apja, az első a számunkra.
A gyengédség, együttérzés, vagy támogatás gyakran világosabban és erőteljesebben kifejeződik egy ölelésen, vagy simogatáson keresztül, mint a szavak által. Az érintésnek gyógyító hatása van: csökkenti a stresszt, segít ellazulni és pótolhatatlan köteléket alakít ki. Pozitív hatással bír azokra nézve, akik adják, és azokra nézve is, akik kapják. Mindenek felett pedig közvetlen módot kínál arra, hogy kifejezzük házastársunk iránti érzelmeinket, szeretetünket.
https://777blog.hu/2018/09/06/hogyan-kezeljuk-a-mindennapi-konfliktusokat-hazassagunkban/

Statisztikák szerint azok a párok, akik összeházasodnak, nagyobb valószínűséggel maradnak együtt, mint az élettársi kapcsolatban élők. Egy felmérésben 750 ezer pár életét követték figyelemmel egy évtizeden keresztül. A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a felmérés elején még házas résztvevők 18%-a élt külön a felmérés végére, míg ez a szám a papír nélkül együtt élők esetében 39% volt. Ehhez egyértelműen hozzájárul az a tény, hogy mindkét fél tudattalanul is komolyabban veszi a házasságot, kitartóbb és hűségesebb is, mint egy úgymond „sima” együttélés során. https://csalad.hu/cikk/3-erv-a-hazassagkotes-mellett

Ami eltávolít egymástól
Ha a házastárs

A karikagyűrű
Manapság általában az eljegyzési gyűrűvel történik a lánykérés, majd később a pár közösen kiválasztja a karikagyűrűt, amelyet majd a házasságkötés alkalmával felhúznak egymás jobb kezének gyűrűsujjára. Az is előfordulhat azonban, hogy a lánykérés eleve a karikagyűrűvel történik, amely így először a bal kéz gyűrűsujjára kerül, majd a házasságkötéskor át a jobbra, és ebben az esetben jegygyűrűnek nevezzük a házasságkötésig az ékszert. A karikagyűrűk tradicionálisan aranyból készülnek.
Ha a lánykérés eleve a karikagyűrűvel történik, akkor a hagyomány szerint a jegygyűrűt az eljegyzést követően a jegyesek a bal kéz gyűrűsujján hordták, majd az esküvő után átkerült a jobb kéz negyedik ujjára. Ez a szokás mai napig helytálló lehet tehát, ha nem vásárolunk külön eljegyzési gyűrűt. Ha a leendő vőlegény lánykérő gyűrűvel kéri meg szíve választottját, akkor a karikagyűrűt általában együtt választják ki, házasságkötéskor pedig egymás jobb kezének gyűrűsujjára húzzák fel a gyűrűket.

Azonos értékrend
Ha két embernek azonos az értékrendje, a világnézete, akkor kevesebb konfliktussal élik a mindennapjaikat. Igaz a „hasonló hasonlót vonz” mondás, de nem kell megijedni a súrlódásoktól sem, mert azok érlelik a kapcsolatot. Nehéz helyzetekben a közösen megtalált megoldás összetartó erővé tud válni.

A konfliktusok leggyakoribb oka
Az a téves elképzelés, mely szerint a problémákat nem megbeszélni kell, hanem „elnyelni”, hosszú távon hátráltatja a boldog családi együttélést. A problémákra a közös megoldást csak akkor tudjuk kidolgozni, ha kommunikálunk egymással, ha megpróbáljuk megfogalmazni az érzéseinket. A kérdéses pontokon fontos közös döntésre jutni, így nem alakulnak ki felesleges félreértések, eltávolodások. Ha például egy dolgozó nőnek hétvégi munkája van, ezt meg kell beszélnie a férjével. Fontos, hogy megkérje őt, vállaljon most nagyobb részt a gyerekek gondozásából és az egyéb teendőkből. Gyakori hiba az is, hogy azt feltételezzük, nem kell kimondanunk, amit érzünk, mert azt a másik úgyis tudja, pedig a párunk nem „gondolatolvasó”…

A házastársak közötti beszélgetés 
Ha a szeretetet a boldog családi élet szívének lehet nevezni, akkor a közlést az élet vérének tekinthetjük. A közlés megszakítása házasfelek között bajt árul el. Évek folyamán a férj és feleség kiépíthet egymás közt olyan mélységes bizalmat, hitet és kölcsönös megértést, amely szavak nélkül is lehetővé teszi a közlést.
A házasságban mindkét fél rendelkezik egy saját valóságkoncepcióval (vélemény, nézet, szemlélet a világ működéséről, az életről), melyet társalgásaik alkalmával folyamatosan átbeszélnek. Tulajdonképpen anélkül, hogy ez tudatosulna, a házas felek rendszeresen egyeztetik tapasztalataikat, gondolataikat.
A házasság egy új világot épít, melyben a felek közötti állandó egyeztetés révén újra meg újra hitelesítődik a valóságról alkotott kép. Jó példa erre az a gyakori jelenség, amikor a házasság után a férj kapcsolata barátaival fokozatosan átértékelődik, legtöbb esetben pedig le is épül. És ez nem csak akkor van így, ha például a feleség szabotálja ezeket a kapcsolatokat, vagy a férj tudatosan leépíti őket. A házastársak a házasság keretei között új (közös) elképzeléseket alkotnak önmagukról és a világról, ezt követően pedig nyilván olyan csoportok felé „sodródnak”, melyek ezeket az új definíciókat erősítik meg.  Ráadásul miközben a férj folyamatosan beszél feleségének baráti kapcsolatairól, a társalgások során észrevétlenül módosul a saját vélekedése is.
Kutatások bizonyítják, hogy a házasságban élők stabilitása, kiegyensúlyozottsága, általános szubjektív jóléte nagyobb, mint a magányosan élőké.

Készség a beszélgetésre
Egy házasságban sok múlik azon, hogy a felek mennyire képesek jól kommunikálni egymással. Kommunikációval érzéseket és gondolatokat osztunk meg a párunkkal és fogadunk be. Az információcsere egy szeretetnyelv, amelyre nagy szükségünk van, ha kiegyensúlyozott párkapcsolatban szeretnénk élni. Amikor egy házasság tönkremegy, gyakran halljuk, hogy az együttélésük utolsó szakaszában a felek már nem is beszéltek egymással. Talán sok házasság azért is haldoklik hosszú időn keresztül, mert nincs meg a házastársakban a kommunikációra való hajlandóság.

Az első fontos szabály, hogy a házastársak képesek legyenek egymást meghallgatni és odafigyelni egymás mondanivalójára. Úgy kell tudni a másikra odafigyelni, miközben közöl velünk valamit, hogy nem szólunk közbe, nem vágunk a szavába. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor mi is hasonló fogadtatásra számíthatunk, amikor szeretnénk neki kiönteni a szívünket. Önző dolog ugyanis, ha mindig elvárjuk, hogy a párunk meghallgasson, de mi fikarcnyit sem törődünk az ő gondjaival és üzeneteivel, mert közbevágunk és csak a saját problémáinkat szajkózzuk. Előbb-utóbb a kapcsolat végét jelentheti, hogyha csak a saját mondanivalónkra figyelünk, de a párunk kommunikációjára a fülünk botját sem mozdítjuk.

Egy kapcsolatban empátiára is szükség van ahhoz, hogy ne csak halljuk, hanem meg is értsük, amit közölni szeretne velünk. De itt már nem az üzeneteit kell értelmeznünk, hanem az érzelmeit is meg kell értenünk. Mert csak így vagyunk képesek reagálni a párunk által elmondottakra.

Egy egyenrangú kapcsolatban nem létezik, nem létezhet alá- és fölérendeltségi viszony, nincs „úr” és nincs „szolga”. A felek egyenrangúak, de ez csak akkor lehetséges, ha a házasfelek pozitív önértékeléssel rendelkeznek. Ez szükséges ahhoz, hogy valaki képes legyen helyesen kommunikálni és kiállni önmagáért, a jogaiért, az elveiért úgy, hogy közben nem sérti a másikat, annak jogait és elveit.

Sok házaspártól hallható hogy ők sohasem vitáznak. Szakemberek szerint ez nem jelent mást, minthogy a házasfelek kerülik a konfliktust, és a békesség kedvéért a szőnyeg alá söprik a problémákat. Az ilyen házasságokban a béke csak látszólagos, ami egy idő után még a legstabilabbnak tűnő házasságokat is tönkreteheti.
A másik oka az lehet a konfliktusmentességnek, hogy a kapcsolatban az egyik fél az irányító, ahol mindig annak kell történnie, amit ő mond. Az ilyen kapcsolatokban szintén nincs kommunikáció, és ez lehet a magyarázata az összeszólalkozások hiányának is.
Sem a férfiak, sem a nők nem születnek gondolatolvasónak. Nem elég éreztetni a másikkal, hogy mit szeretnénk vagy mire vágyunk. Gondolatainkat szavakba kell önteni és ki is kell mondani azokat, vagyis kommunikálnunk kell a párunkkal ahhoz, hogy ne legyenek a kapcsolatban félreértések.

A kommunikáció alapja a másik iránt érzett tisztelet. Ha két ember nem méltányolja egymást, akkor ez a beszélgetésükben is megmutatkozik. Lekezelőek, arrogánsak és fensőbbségesek lesznek a másikkal, vagyis sorozatosan érzékelteti az egyik fél, hogy ő sokkal jobb és több a másiknál, vagyis nem tartja magukat egyenrangúnak.

Véleményem szerint mindig azt és annyit kell a párunknak adni, aminek és amennyinek mi magunk is örülnénk. Ha őszinték, türelmesek, empatikusak vagyunk a társunkkal, ha nem esik nehezünkre megdicsérni, ha tudjuk intelligensen kezelni a konfliktushelyzeteket, ha tiszteljük, biztos, hogy ő is hasonlóképpen fog bánni velünk.

A beszélgetéskor nem céltalan locsogásról van szó, hanem a mindennapi életünkről való egyeztetésről. Egyre gyakoribb jelenség, hogy az emberek nem rendelkeznek megfelelő beszédkészséggel: nem tudják kellő árnyaltsággal megfogalmazni, mi a problémájuk, mit éreznek, gondolnak. Ezt a készséget – az anyanyelvet – a családban sajátítjuk (vagy nem sajátítjuk) el. Egyszer egy baráti társaságban megkérdeztük, hogy mennyit beszélgetnek egymással a házastársak. Heti egy-két óra volt a válasz. Pedig naponta legalább fél-egy órát kellene arra szánni, hogy a férj és feleség meghallgassa egymást, megosszák élményeiket, egyeztessenek.
Vezetnek a szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, infarktus), amelyek az érzelmek és indulatok elfojtásával hozhatók összefüggésbe, de az alvászavar és a gyomorproblémák is idetartoznak. A beszélgetés hiánya miatt a házaspár mindkét tagja magára marad a feladataival és a gondjaival. Nem lehet és nem is kell mindig mindent megbeszélni, és ha nem látunk tisztán egy-egy helyzetet, akkor is bíznunk kell a másikban. úgy fejezzük ki magunkat, hogy közben a kapcsolat létét tartjuk a legfontosabbnak.
Abból tudhatjuk, hogy jól közöltük a mondandónkat, hogy a másiknak utána van kedve szóba állni velünk. Ha pedig úgy érezzük, hogy épp nem tudjuk megfelelő hangnemben kifejezni, amit gondolunk, akkor érdemes későbbre halasztani a kommunikációt. ha a férfi és a nő azon tanakodnak, hogy menjenek-e moziba vagy sem, akkor az nem több ennél a konkrét kérdésnél. Azaz, ha az egyik félnek épp nincs kedve elmenni otthonról, az nem jelenti azt, hogy nem szereti a másikat. A dolgokat meg kell próbálni a jelenben kezelni, nem pedig a múlton rágódni, vagy a jövőn aggódni. 
https://eletmod50.com/a-parkapcsolati-kommunikacio-szabalyai/