Szent Miklós püspökre (Mikulásra) emlékezve szülőknek, nagyszülőknek, gyermekeknek

Nagyon fontos tudnunk, hogy december 6-án Miklós püspököt ünnepeljük és nem valami meghatározhatatlan sarkvidékről érkező piros köpenyes fehér szakállas apót! Azt a személyt, aki az ajándékot hozza Mikulásnak nevezzük és ne Télapónak! Egyébként az ünnep azért van december 6-án, mert Miklós püspököt ezen a napon temették el.

Szent Miklós az egyik legjobban tisztelt szent a világon, akit a különböző egyházak és keresztény felekezetek hívei egyaránt elismernek, mint a gyengék és az üldözöttek, a fiatal lányok, a tengerészek, valamint a gyermekek védelmezőjét. Egyetemes tisztelete, amely mindenhol gazdag népi hagyományok kialakulását indította el, valódi hidat jelent Kelet és Nyugat között.

Szent Miklós Krisztus után 245 körül (nincs pontos adat) a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában született egy gazdag család gyermekeként. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (aki apja testvére volt), a város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember- szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. A 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált. A zarándokútról visszafelé betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. 52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartották.

Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az egyházból.

Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendájához tartozó eset is, ami valóban megtörtént: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhezmenetel előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök. Meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy zacskó aranyat dobott be a második lánynak. A lányok kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól. Akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben.

Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és a püspök bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és a pénz éppen beleesett. Az idő folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa".

Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került. A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Életben maradt, és részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton Itt egy vita miatt

felmentették püspöki teendői alól, majd később visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint nagy emberre. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342 december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást.

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is. A Szent Miklós nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz, mint népszokás

A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában: az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de Szilveszter napján.

Sokan úgy tudják, hogy Coca-Cola találta ki a modern Mikulás képét. Ez azonban nem igaz: a joviális, kövérkés, nagy zsákot cipelő, piros-fehér ruhás Mikulás már jó pár évvel azelőtt megvolt, hogy Sundblom megrajzolta első téli reklámját. Mindez persze nem jelenti, hogy a cégnek ne lenne szerepe a jelenlegi Mikulás-kép megerősítésében.

1804-ben alapított New York Historical Society (NYHS) a holland tradíció szerint ajándékhozóként tisztelt Szent Miklóst választotta védőszentjének. A társaság 1810-es karácsonyi vacsoráján helyet kapott egy fametszet, amely Szent Miklóst ábrázolta; alatta egy holland vers volt olvasható, amely a Sancta Claus címet kapta

Mikulás figurája először 1841-ben tűnt fel, amikor egy philadelphiai kereskedő, felbérelt egy férfit, hogy jelmezben másszon fel boltja kéményére. 1863-ban a Harper’s Weekly egyik karikaturistája, Thomas Nast kialakította saját Mikulás-képét, vidám bajszokat rajzolva a tetőtől talpig bundába öltöztetett nagyszakállúnak. George P. Webster egy versében az Északi-sarkot jelölte meg a Mikulás lakhelyéül. Nast 1881-es rajza igen közel áll napjaink ábrázolásához.

The Santa we all know and love was created for Coca-Cola in 1931 by Haddon Sundblom. Following are just a few examples of the Santa Claus ads used throughout the 35 years of Haddon Sundblom's Santa paintings.

Az 1930-as évek elején a növekvő Coca-Cola Company arra kereste a választ, hogy télvíz idején hogyan lendíthetnék fel az ilyenkor hagyományosan pangó üdítőpiacot. Felbéreltek egy tehetséges reklámgrafikust, Haddon Sundblomot, akinek a nevéhez fűződnek a Mikulást a Coca-Colával összekapcsoló képek.

Tény, hogy a Coca-Cola felkarolta az elterjedőben lévő ábrázolást, s egy olyan korban népszerűsítette, amikor a karácsony ünnepe vallási ünnepből a fogyasztói társadalom ünnepévé kezdet válni.

A középkori legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa”. Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.

Szent Miklós életével olyan mintát adott, amely alapján már az életében szentként tisztelték az emberek. Ő hiteles, valós személy volt, aki nem érdemli meg, hogy személyiségét, szellemi értékeit nem megfelelő formában képviseljék vagy jelenítsék meg. Ezért az Antalya-i székhelyű Santa Claus Béke Világtanács, (amely egyben a "Mikulás Világalapítvány", és gondozója Szent Miklós földi és szellemi örökségének) elkészítette a "Santa Claus Biblia"-t

Szt. Miklós (Mikulás) valóságos történelmi személyiség volt, aki Törökországban élt, és a török gyerekek Santa Claus-ként ( "Noel Baba", ami annyit jelent, hogy "Ajándék Apa") ismerték. Ám az idők során sokat változott. Sokan szerették volna kisajátítani, magukénak tudni Szent Miklós személyét.

Az olaszok még a csontjait is elraboltatták kalózokkal 1087-ben, hogy a hajózók védőszentjeként jobban vigyázzon az olasz kereskedelmi hajókra, amelyek azokban az években a viharok során szinte teljesen megsemmisült.

1936-ban a Coca Cola még a szellemét, a legendáját is kisajátította, és üzleti Télapót csinált belőle, aki december 24-én érkezik a gyerekekhez.

Mindeközben az igazi Szt. Miklós-i szeretet és a szent szelleme török földön, Myrában maradt, és állandó erőt adott az ott élő embereknek. Ezért is őrzik, őrizték hagyományát évezredeken át. Ma is oda érkezik évente, a legendájából eredő szeretet által életre hívott Mikulás december 6-án az emberekhez, gyerekekhez. Ezen a napon, a világ minden részéből Demre (Myra) városába érkeznek a gyerekek, hogy találkozzanak a Világ Mikulással, aki az előző este, éjszaka a legendájából ismert szeretetével már minden kisgyerek ablakába, cipőjébe elhelyezte ajándékát. De vannak helyek, ahova az arra alkalmas emberek személyében valós alakban jelenik meg a gyerekeknek, és saját kezűleg adja át az ajándékokat. Majd ahogy érkezett arra az egy napra, estére, úgy egy évre ismét a gyerekek élmény- és mesebirodalmába húzódik vissza, ahonnét segíti, támogatja az Ő kis barátait.

Mikulás, illetve Szent Miklós története legendaként ismert a világon, miközben a legenda valós elemeit ideológiai célokat szolgálva olyan dolgokkal egészítették ki, amelyek nem Szent Miklós valódi és hiteles személyét hivatottak bemutatni.

A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza

Magyarországon a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, mintegy hatvan községet neveztek el róla, többek között Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst. Szent Miklós "ökumenikus" szent, amennyiben segített zsidókon is, amikor a keresztények igaztalanul vádolták őket.

Van, aki nem tartja a Mikulás megemlékezést, így nem is hiteti el a gyerekével, hogy a Télapó létezik. De valószínűleg többen vannak azok a családok, melyekben a gyerekek kész tényként tekintenek arra, hogy valahol, a messze távolban él a Mikulás, aki december 6-án éjszaka ellátogat mindenkihez, hogy ajándékot rakjon a csizmácskákba a gyerekek jó magaviseletéért, a kicsit engedetlenebbeknek meg virgácsot hoz

Török régészek felfedeztek egy templomot Antalya tartományban, a Demre kerületben található Szent Miklós-templom (foto) alatt. Állítólag itt született a Mikulás névadója, a negyedik században élt Szent Miklós püspök. A kutatók bíznak benne, hogy amint elérik a temető alját, a szent holtteste is meglehet.

A történészek eddig is úgy tudták, hogy Szent Miklós a környéken élt, viszont azt hitték, halála után hamvait itáliai tengerészek magukkal vitték Bariba (ahol fel is épült a Szent Miklós-bazilika). A török régészek most azt mondják, egy másik pap maradványait vitték el innen

Ortodox hívek tömegei állnak sorba, hogy tiszteletüket tehessék a pravoszláv egyház egyik legnagyobb tiszteletben álló szentje, Szent Miklós, Csodatevő Miklós ereklyéje előtt.

Moszkva templomaiban harangzúgás jelezte május 21-én, vasárnap, hogy Szent Miklós ereklyéje megérkezett a városba Mindezt az az egyezmény tette lehetővé, melyet tavaly kötött Ferenc pápa és Kirill pátriárka, amikor Kubában az egyháztörténetben első alkalommal találkozott egymással a két egyház vezetője.

Kirill pátriárka a szent ereklyéjének fogadásakor elmondta: Szent Miklós tisztelete egyesíti a keleti ortodox egyházat és a római katolikus keresztényeket.

Az igazi Mikulás, Szent Miklós ereklyéi a dél-olaszországi Bari bazilikájában találhatók (foto). A bazilika történelmének magyar vonatkozása is van. Itt őrizik azt az ereklyetartót, amit Nagy Lajos király adományozott a templomnak, amikor 1350. május 8-án (miután rövid ostrom után elfoglalta a várost) látogatást tett a templomban, hogy Szent Miklós koporsójánál köszönetet mondjon az Adriai-tengeren való sikeres átkelésért

Kutatók a török Hurriyet című lapnak arról beszéltek, hogy felfedeztek egy templomot az Antalya tartományban, Demre kerületben található Szent Miklós templom alatt. A kegyhely azért kapta Szent Miklósról a nevét, mert állítólag itt született.

Nagyon jó eredményeket kaptunk, de az igazi munka még csak most kezdődik. Amint elérjük a temető alját, megtalálhatjuk Szent Miklós érintetlen holttestét - fogalmazott Cemil Karabayram, a kutatócsoport vezetője.

A templomot az elmúlt években restaurálták és igen komoly turisztikai vonzereje van. Szent Miklós feltételezhetően Myra városában élte le életét, és a település romjain épülhetett meg a jelenleg is álló Demre.

Sokáig úgy hitték, hogy Szent Miklós ereklyéit és maradványait tengerészek az olaszországi Bariba csempészték, emiatt róla nevezték el a világhírű Szent Miklós Bazilikát.

A rendelkezésre álló információk szerint viszont a török régészek úgy vélik, hogy az imént említett holttest inkább egy helyi papé lehetett, mintsem a szentté. Hamarosan elkezdődnek az ásatások, hogy felszínre emeljék a föld mélyén rejlő sírhelyeket.

Szakemberek szerint a Mikulás, Jézuska létezésében való hit jót tesz a gyermek érzelmi fejlődésének, a jó és rossz közötti különbségtételre neveli őket. Próbáljuk minél tovább fenntartani gyerekeinkben ezeket a meséket, mert életre szóló biztonságérzetet adhat nekik, ha megtanulnak hinni a csodákban!

Minden gyerek rajong a mesékért, de a világot bejárt óriásos, tündéres, erdei mackós történeteken túl a gyerekek különösen lelkesednek azokért, amelyek a saját életükről és környezetükről szólnak.

A mese a gyermekek számára elengedhetetlen szellemi táplálék az egészséges testi-lelki fejlődésük során. A Mikulás, Jézuska és az Angyalkák éppúgy hozzátartoznak az ő kis mesevilágukhoz, mint a hétfejű sárkány, vagy a jó tündérek.

Persze azon én is elgondolkodom évről évre, hogy nekem még milyen jó volt ez az álomvilág, de vajon ez a mi gyerekeinknek is megadatik-e? Hiszen október végén a Mikulás megjelenik a szupermarketek polcain, és december 1-jétől láthatjuk őt az utcákon, bevásárlóközpontokban... Mire eljön a várva várt 6.-a, a nagy nap, addigra már sokszor átélik azt az édes bizsergető izgalmat: jön a Mikulás az oviba, majd anya vagy apa munkahelyére, a játszóházba, a a kisboltba, és akár a saját otthonunkba is…De akkor most mennyi Mikulás is van?

Az én gyerekkoromban még hagyományosan teltek az ünnepek, este szépen kitakarítottuk a cipőnket, kitettük az ajtó elé vagy az ablakba, és alig akartuk lehunyni a szemünket, mert szerettük volna meglesni a Télapót, de ő olyan későn ért mindig oda… Aztán emlékszem, amikor már nagyobb voltam és tudtam, hogy a Télapó csak a szívemben él, akkor is ugyanolyan izgalommal vártam és dugtam el a szülők cipőjében a csokit. Mi gyerekek kértük, hogy éljen tovább ez a mese bennünk.

A pici gyermekemnek nagyon sokszor elmeséltem a mi Mikulásos élményeinket és még csak két éves volt, amikor nagy izgalommal a lakás összes cipőjét (persze koszosan) felcipelte a szobájába és kipakolta az ablakba. Akkor értettem meg igazán, hogy mennyire fontos neki ez az álomvilág, hogy ez biztonságot ad számára. Ma már kezdi kérdezgetni, hogy anyu, te tetted az adventi zsákba a kis ajándékot vagy a Télapó? Ilyenkor visszakérdezek, szerinted ki tette oda? És mosolyogva azt mondja halk elcsukló hangon, hogy a Mikulás, de én tudom, ő már kezd megérni a valóságra... De még mindig jól érzi magát ebben a mesevilágban és én nem is szeretném még kiragadni őt ebből.

Miklós püspök valóban élt, a róla szóló történet akár lehet igaz, ezt nem tudjuk, ahogy sok más legendáról sem állapítható meg teljes bizonyossággal. Mindenesetre, valahogyan az ő alakja, tettei vezettek oda, hogy ma is megajándékozzuk egymást ezen a napon, a felnőttek a gyerekeket, titokban, úgy, hogy ne vegyék észre, annak emlékére, hogy Miklós is adott abból, ami neki volt, de úgy, hogy ne lássák, mert nem köszönetet várt érte, hanem örömet akart szerezni. Megoldást arra az élethelyzetre, amibe a három lányát nevelő szegény ember került, akinek azon kellett gondolkodnia, melyik gyereket adja rabszolgának, hogy a másik kettő férjhez mehessen.

Mindegy, hogy ez így éppen megtörtént-e, hogy Miklós az ablakba tette-e az aranyat, hogy piros köpenye volt-e, hiszen az igaz, hogy az ember, élete során néha kilátástalannak tűnő helyzetbe kerül, és olykor egészen váratlan módon, nem várt helyről jön segítség, ha nem pénz, akkor egy ötlet vagy vigasztalás formájában.

Az üzenet és a tanulság igaz, és ebből következik a válasz az eredeti kérdésre:

Mit mondjon a szülő a gyermeknek, hazudjon-e neki, és ha megtette, mikor mondja el az igazat. A hangsúly nem azon van, hogy napjainkban jön-e egy Mikulás nevű személy, aki minden gyermeknél elhelyezi az ajándékot. Nem azzal adjuk meg az ünnep varázsát, ha egy fantáziavilágot minél hihetőbben tálalunk, majd egyszer csak, mint egy üres lufit, kipukkasztjuk (vagy megteszik ezt a gyermek kortársai). Szabad mesét mondani, de nem szabad hazudni.

Mondhatjuk, hogy tegyük ki a csizmát, mert ma éjjel várható a Mikulás, de azzal a mesélős, összekacsintós hangsúllyal, ami arról szól, ez egy közös játék, közös varázs, ami persze nem úgy igaz, ahogy a fizika törvényei. Nem kell ezt magyarázni a gyermeknek, az óvodáskorú csemete számára még átjárható a képzelet és valóság határa, számára például a játék mackó valódi barát, akivel meg lehet beszélni az ügyes-bajos dolgokat, miközben persze tudja, hogy az egy tárgy. Ugyanígy örülhet, hogy várjuk a Mikulást, miközben talán tudja, hogy a szülei teszik a csizmába a csokoládét.

Játszani tehát lehet, és jó is, de minél inkább érezhető, hogy a gyermek a konkrét tényekre kérdez rá, annál inkább kell igazat mondani. Ha például az óvodai beszélgetések nyomán, ahol esetleg két pártra szakad a gyerekek tábora, azokéra, akik hisznek, és akik nem hisznek a Mikulásban, megkérdezi a szülőt, hogy tényleg a Mikulás hozza-e az ajándékot, természetesen mondjon igazat: azt, hogy nem, a szülők lepik meg a gyerekeket azért, hogy örömet okozzanak vele. De amíg a csemete benne van a játékban, és csillogó, huncut szemmel érdeklődik afelől, hogy is lesz ez az éjszakai látogatás, a szülőnek sem kell játékrontónak lenni.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy anya vagy apa elmeséli a Csipkerózsikát, és a csemete arról kezd beszélgetni, vajon miket álmodhatott Csipkerózsika a hosszú alvása során. A legtöbb szülő nem ijedne meg, hogy a gyermek elvesztette a realitásérzékét, hanem benne lenne a játékban, és volnának ötletei, milyen sok szépet lehet álmodni annyi év alatt. A Mikulást is hasonlóan érdemes kezelni.

Amikor ilyen élesen vetődik fel a kérdés: hazudjuk-e, hogy létezik a Mikulás, hazudjuk-e, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, felmerül, vajon nem arról van-e szó, a szülő úgy érzi, ha elvész a kitalált történet, nem marad az ünnepből, a varázsból semmi, legfeljebb a megvásárolt ajándékok? Ha így van, ez az igazi baj, és ezen érdemes változtatni.

Nekünk magunknak van-e gondolatunk, érzésünk arról, mit ünneplünk Mikuláskor vagy a többi ünnepen? Ha igen, a rítus, a közös játék megjeleníti azt, még akkor is, ha természetes, és teljesen rendben lévő, hogy a kisgyermek a csokinak örül, nem pedig az ünnep mélyebb tartalmain mereng. Idővel nyílik majd ki az érdeklődése afelé, hogy valójában miről is szólnak ezek az ünnepek. Az az igazi kincs, ha ilyenkor van miről beszélnünk, ha el tudjuk mondani először a történetet, aztán, ha még nagyobbá válik a gyermek, arról is tudunk beszélgetni, szerintünk mit jelent a mában ennek az üzenete.

Sok szülő fél tőle, hogy a gyerek számára csak az ajándékról szól majd az ünnep. Igen, ha a boltokat nézzük, akkor a Mikulás és a karácsony csak az ajándékokról szól. Ne is várjuk, hogy a kereskedelem vagy valami külső “hatalom” töltse meg az ünnepet tartalommal, ez a mi feladatunk. Ha nem szeretnéd, hogy csak az ajándékozás köré épüljön minden, akkor alakítsd ki te az ünnepi készülődés és az együttlét szokásait. Már egy 1-2 évest is be lehet vonni a sütisütésbe, ő is gyúrhat, díszíthet, segíthet csomagolni. Ilyenkor lehet közösen zenét hallgatni, időt szakítani egy nagy családi sétára, de a családi program része lehet az is, ha elmentek megnézni a templom előtt felállított Betlehemet: csak rajtad múlik, milyen tartalommal töltitek meg az ünnepet.

Becsapás, ha azt mondjuk van Mikulás? Egyáltalán nem. A Mikulás, a Jézuska, az angyalok a gyermek számára még a mese részei. Csak ez nem olyan mese, amit csak a mesekönyvből olvasunk fel, hanem olyan, amit közösen játsszunk el. Amikor a kicsi már kezd ráébredni, hogy talán nincs is Mikulás, akkor szívesen játszik velünk tovább, mert élvezi a közös mókát – és nem érzi becsapva magát.

A Mikulás- és a Jézuska-játék azonban ennél többet is tanít neki. A hitről szól arról, hogy vannak csodák még akkor is, ha tudjuk, hogy talán nem bizonyítható, de mégiscsak vannak.

Arról szól, hogy bízhatunk egymásban, bízhatunk a világban, mert van miért, hiszen a Mikulás és a Jézuska akkor is “jön”, amikor már tudjuk, hogy fizikai valójában nem létezik.

Arról szól, hogy nem csak magunkra számíthatunk, hanem itt a családunk és benne a csoda ezt tanítja meg a gyereknek. Ki hogyan gondolja

Biztosan minden felnőtt emlékszik még arra, amikor gyerekként izgatottan pucolta a cipőt vagy a csizmát, és rakta ki az ablakba – remélve, hogy másnap reggelre nem virgács, hanem alma, dió, mogyoró, cukorka és csokoládé kerül a lábbelibe. És biztosan sok felnőtt fel tudja még idézni magában azt a pillanatot, amikor megmondták neki: nincs is Mikulás. Ez a pillanat egyike a gyermeki ártatlanság elveszítésének, mert a csodák és mesék világából a kisgyermek egy lépést tesz a felnőttek reális világa felé.

A gyerekek ezt már sokszor az óvodában hallják, egyik társuk büszkélkedik vele: ˝Nincs is Mikulás, apukám megmondta.˝ A gyerek aztán hazamegy, otthon kérdezgeti a szüleit, s hogy a szülőknek erre mit kell válaszolni, arra nincs recept. Vekerdy Tamás pszichológus szerint a Mikulás létezését firtató kérdésre válaszolhatunk egy régi-régi történettel.

– El kell mesélni, hogy élt egyszer egy püspök, aki látta, hogy nagy bajban vannak a szegény gyerekek. Meg akarta menteni őket attól, hogy eladják rabszolgának, pénzt dobott be az ablakukon. Ezért adnak a felnőttek is minden gyereknek ilyenkor ajándékot, hogy örömet szerezzenek. Tehát ilyen értelemben van Mikulás, mert valós történetről van szó. Ugyanakkor nincs, mert Szent Miklós helyett ma már mi, felnőttek tesszük bele a csizmába, cipőbe a diót, mogyorót, csokoládét. Habár a szülők nagyon óvatosan kezelik a leleplezés kérdését, a szakember rámutat arra: ha nem is mondjuk el, attól a gyerekek pontosan tudják, hogy nincs sem Mikulás, sem nyuszi. Mégis, sokáig nem akarják hinni, hogy ők nem léteznek. Gondoljunk csak arra, az egyik évben még azon töpreng a négyéves, hogy hogy a csudába tudja berakni a Mikulás az ajándékot a két ablak közé, ha az be van zárva, és az utca felől nem lehet kinyitni, a következő évben pedig, bár már tudja az igazat, nem akar róla tudomást venni.

Vekerdy Tamás gyermek pszichológus szerint nem arról van szó, hogy megmondjuk-e vagy nem, hogy létezik-e a Mikulás. A gyerekeknek nagyon nagy a fantáziájuk, szívesen hisznek a mesékben, a csodákban, a meglepetésekben, mert ez életkoruk miatt hozzátartozik a mágikus-misztikus világképükhöz. Ebből őket nem kell kitépni, de nem kell ebbe beledöngölni sem, majd ők eldöntik, mikor jön el az a pillanat, amikor meg akarják tudni és hinni is akarják az igazságot.

„Nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra, amikor az apukám játszotta el nekünk a Mikulást, mint ahogyan most én is a gyerekeimnek. Ők már nagyok: kilenc-, tíz- és tizenegy évesek, biztosan tisztában vannak vele, hogy nem létezik a Télapó, de belemennek a játékba. Karácsonykor együtt díszítjük a fát – idén műfenyőt, mert nem szerettünk volna élőt kivágatni, ezzel is védjük a természetet –, de az ajándékokat a Jézuska hozza majd”

„Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor világossá vált számomra, hogy itt valami nem stimmel. Hatéves lehettem, amikor egyik délután kinéztem a lakásunk ablakából, és egy enyhén illuminált állapotban lévő Mikulást láttam, aki a porolónak dőlve cigarettázott – emlékezett vissza a színésznő, aki saját gyermekeit igyekszik minél tovább meghagyni a „Mikulás-hitben". – A hároméves kisfiam hetek óta mérhetetlen lázban ég. Jó látni rajta az örömöt, nem szeretném kiábrándítani. Előbb-utóbb úgyis magától rájön, hogy nem létezik a Télapó.”

A Mikulás, Joulupukki (Karácsonyapó) Finnországban szentestén viszi az ajándékokat a jó gyerekeknek. Rénszarvasok húzta szánon – amely a földön fut, s nem a levegőben röpül – jár házról-házra. A Mikulás az ajtón megy be a házba – s nem a kéményen át –, és az első kérdése az, hogy „Laknak-e itt jó gyerekek?”

Először 1927-ben hangzott el egy gyerekeknek szóló rádióműsorban, hogy Joulupukki Lappföldön él. A Mikuláshoz Lappföldre ma már nem kell olyan messze menni elég „csak” Rovaniemibe, Lappföld fővárosába, a sarkkörre ellátogatni.

Hagyomány, hogy a gyerekek levélben írják meg a Mikulásnak, mit kérnek Karácsonyra. Joulupukki évente több százezer levelet kap a világ minden tájáról - Joulupukki postacíme:

De idejében, http://www.santagreeting.net/ még november elején kell elküldeni, mert több millió levelet postáznak a világ minden tájára. Mást is meg lehet ajándékozni vele: angol, német, finn vagy svéd nyelven kell bejelölni a választ és beírni a címet, hogy a levél kinek menjen. Válaszul pedig egy humoros válaszcsomagot kap a címzett.

A Lapp turizmus egyébkent drága dolog, de ez presztízs kérdés itt. A nagy távolság miatt az árak másfélszer magasabbak, mintha a Kanári szigetekre mennénk nyaralni. És kb. 1000 kilométerre van Helsinkitől!

Helsinkiben az utcákat már decemberben járják Mikulások rénszarvasaikkal egyetemben, az utóbbiakat a gyerekek megsimogathatják és a kisebbek fel is ülhetnek a hátára, attól függően mennyire szelíd az állat. A rénszarvasok gyönyörűségesen fel vannak díszítve, piros kantárral. Elkóborolt rénszarvasokat rendőrség begyűjti.

A legendák szerint a Mikulás ajándékokkal teli szánját 9 rénszarvas húzza.

Az 1930-as években tűnt fel Rudolf, a leghíresebb rénszarvas.Az Északi-sarkon született sok-sok évvel ezelőtt. Ő a Mikulás leghíresebb rénszarvasa.
Amikor Rudolf kicsi volt, nem játszhatott a többiekkel, mert kiközösítették piros orra miatt

Az egyik ünnepnapon nagy, vastag köd keletkezett az Északi-sarkon, semmit sem lehetett látni. A Mikulás már gondolatban feladta, hogy felkeresi a gyerekeket. Ekkor jött rá, hogy Rudolf az orrával irányíthatja őt, és utat mutathat. Hóvihar miatt csak ő vezetheti a Mikulás szánhúzóit, mivel sokat csúfolt orra messzire világít. A karácsony így meg lett mentve és Rudi hős lett. Így mindenki megkapta az ajándékot. Ezt követően mindig Rudolf vezette a rénszarvascsapatot. Annyira híres lett, hogy történetét megfilmesítették, játékokon, plüss figurákon is megcsodálhatjuk.

Az orosz Télapó	A magyar Mikulás	Az angol Santa Claus
Újév napján érkezik	December 6-án érkezik	Karácsony első napján érkezik
Hópelyhecske kíséri	Krampuszok kísérik	Manók kísérik
Trojkán érkezik	Rénszarvas szánon vagy gyalog érkezik	Szarvasok húzta szánon érkezik
Az öltözéke általában piros vagy égszínkék színű, néha fehér, hímzéssel díszített	A ruházata piros színű, fehér szőrmeszegély díszíti	Egyszerű, piros öltözék, fehér szőrmeszegéllyel
Hosszú bundája vagy kabátja van	Hosszú palástot vagy kabátot visel	Rövid kabátja van
Vékony övet visel	Nincs öve	Derékszíjat vagy széles övet visel
Szőrmekucsmát visel	Bojtos sapkát visel	Bojtos sapkát visel
A szakálla hosszú	A szakálla hosszú	A szakálla rövid
Nincs szemüvege	Néha hord szemüveget	Néha hord szemüveget
Pásztorbotja van	Bottal a kezében jár	Néha van pásztorbotja is
Vékony, magas alakja van	Vékony vagy telt alakja van	Telt alakja van
Az ajándékokat zsákban hozza	Az ajándékokat puttonyban hozza	Az ajándékokat puttonyban hozza
Az ajándékokat a fenyőfa alá teszi	Az ajándékokat és a virgácsot az ablakba helyezett cipőkbe teszi	A kandalló kéményén ereszkedik le, és az ajándékokat nagy zokniba teszi

Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves télapó.
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró.
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg télapó!

Nagyszakállú télapó,
jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót
rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig,
kis cipőcske megtelik.
Megtölti a télapó,
ha üresen látja.

Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyű zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.