Egy magyar kivándorlás margójára

A búcsúzást a nagy elhatározás előzi meg. Össze kellett szedni nem kevés erőnket, hisz nem egy fájdalommentes dolog otthonunktól búcsút venni, gondolta vagy talán el is mondta az országot elhagyó  Péter és Vanda. Az itthoni búcsú az elutazóknak azért könnyebb, mert egy szép és új világba megérkezni mindig érdekesebb. A búcsú különösen nehéz azoknak, akik itthon maradnak. Ha hazajöttök szeretettel várunk. Ne feledd, hogy történelmed van az itthon tartózkodókkal, a sok éven átélt élményekkel és így biztos, hogy a 18 ezer kilométer távolság ellenére a család minden emléke benned él és marad, mint életed fő része, hisz nincs ennél fontosabb.

A haza nem csak egy szó, egy hely vagy egy fogalom. A haza egy érzés, amely bárhová mész, bármit teszel, bárhová is repülhetsz el, elfeledni nem tudod akkor sem, ha akarod, ha hazádat itt hagyod, mert sorsod ki tudja miért, de máshová vonzott

Ráadásul nem tudhatod, hogy sikerülni fog-e majd a kinti élet.  Előre  így azt sem tudod,  mikor fogsz hazatérni, és hogy ez valóban hazatérés lesz-e, vagy csak jöttök egy év múlva családlátogatásra.  

Ami itthon természetes volt, az ott nem biztos, hogy az lesz. Meg kell emberelned magad és a maximumot kihoznod magadból, ha érvényesülni akarsz

A kinti ismeretségi kör nem fog az öledbe hullani, ennek kiépítésre akár hónapokat is kell várni. Új Zélandon (zászló) is, mint más sikeres államban, az emberek egymást nyomják előre, mert mindenkinek van célja, álma és terve, akarata – azok megvalósítására. Ebben nincs megállás. Aki ezen nem dolgozik, vagy nem agilis, azokat a „bennszülöttek” az ilyen embertípusokat gyakran lenézik. Visszatérve, mikor felültök a repülőgépre, itt véget ér egy élet, ott pedig elkezdődik egy új, egy másik. Itt már nem vagy jelen, itt már  nem létezel, de bármilyen nehéz is, ezt el kell fogadnod ha úgy érzed, vágyaidat teljesítened szeretnéd, akarod. Ebben a feltételezésben a megalkuvás egyáltalán nem megoldás. Lehet, hogy egy percig sem gondoltad, hogy ott fogtok sokáig élni, de mégis kint maradtok, mert ami jót ott tapasztaltok, azt nem tudjátok, vagy nem is akarjátok feladni. El kell tehát dönteni, hogy hol akartok élni. Ne feledd, hogy csak egy helyen lehetsz, mert ha több helyen raksz fészket, vándorlegény lesz végig az élted.

Az egész kivándorlás az önbecsülésről szól, a kihívásnak megfelelni vagy lemérni, hogy mennyit érsz ott magadnak és másnak. Ez egy olyan erőpróba, ahol nem csak a ráció ad döntési lehetőséget, hanem az érzelmed, amely többnyire felülírja értelmi képességedet. Ez nemhogy baj lenne, inkább örülni kell ennek. Minthogy minden tisztességes, színvonalas munka az adott ország gyarapodását is szolgálja, ezért Magyarország a távozásodat biztosan sajnálja.  Ha netán engem kérdeznétek, mint nemzeti érzésű patrióta lélek, azt mondanám, mivel nekem ez a hazám, hogy ne máshol, inkább itt gyarapítsd a tudásod, tanulj, tervezz, dolgozz - alapíts családot. Életednek itt van helye, tégy meg mindent és a hazai közösségbe illeszkedj be. Az ember néha

„elvágyik s nem menekülhet. Magyar vágyakkal, melyek elülnek, s fölhorgadnak megint. De hiába mindenha szándék,  ha százszor földobnál mint föl- föl dobott kő, én visszaszállnék”

Azt is vegyétek figyelembe, hogy a  menekültek 1%-a Új Zélandot lehetséges célállomásnak találja. Ennek alapja, hogy  a felnőtt menekültek száma  7 millió, ami a teljes népesség 15%-a.

Panaszkodni ott kint is lehet, noha nemcsak nem érdemes, de nincs is kinek. A munka világában a gyenge emberek elvesznek, ők vesztesek lesznek, akikre Új-Zélandnak sincs szüksége. Ne rugózz többé azon, hogy különleges vagy! Mert még nem vagy az. Egyelőre ugyanaz a tapasztalatlan fiatal felnőtt vagy, mint a többiek. De különlegessé válhatsz azáltal, hogy sokat dolgozol, eltökélten fejleszted magad, elismersz másokat, mert így mihamarabb valóban különlegessé válhatsz. Akár itthon, akár Új Zélandon, ha elvárásaitok meghaladják a valóságot, akkor mínuszba csap át a boldogságtól elvárt óhajtástok - más szóval nem lesztek boldogok akkor sem, ha itt Pesten vagy Wellingtonban kell dolgoznotok.

A szerény, de magabiztos fölényt és hatalmat mindig a tudás többlet és a hatékonyság az, ami megadhat. Azt viszont sose gondoljátok, hogy kemény munka nélkül a fényes jövő az öletekbe hullik, mert ez nem a fantáziálásotokon múlik. Ne várjátok, hogy valami izgalmasabbat, jobbat szán a sors. De ha csinálod, amiről úgy érzed, hogy az a te dolgod, és csinálod, amit kell, mert érdekesnek, izgalmasnak, vonzónak és flow eseménynek találod. Ha így teszel, akkor sosem lesz okod másokat irigyelni vagy a ranglétrán egyre följebb menni. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy Ausztráliához képest itt nincsen olyan hőség, sem olyan bőség mégis ezt választják a nyugodt segítőkész társadalom miatt, amiből láthatod, hogy nem minden a pénz. Viszont az Y és a Z-generáció tagjainak életkora a meghatározója, hogy szívesen vállal küzdelmeket, de nem adnak teret a nyugodt, puha, kényelmes életnek. Noha a ti korotokban a nyugodt élet kínálata az okok sorába, csak a végén lehet,

„S ha verejtékednek Nincs is annyi haszna: Ne nyisd ajkad mindjárt Édes hazád ellen Keserű panaszra.”

„Légy boldogabb itthon Soványabb kenyéren. Magyar föld szülötte Kövérebb falatért Hazát ne cseréljen!”

Egy felmérés szerint egyesek nem anyagi okok miatt költöztek éppen ilyen messze otthonuktól ide. Sokan közülük látogatóba mentek, és megérintette őket az ottani békés életmód és a természet. Szinte mindenki kiemelte, hogy mennyire befogadó és egymást segítő a kiwi közösség, az emberek önzetlenül segítik egymást és nem kérnek ezért ellenszolgáltatást.

Másrészt szinte ismeretlen a munkahelyi stressz. A "take it easy"/"no worries" mentalitás ugyan néha bosszantó lehet, de cserébe errefelé kilencven éves emberek még autót vezetnek és szellemi képességeik teljében élik a társasági életet ahelyett, hogy a munkahelyi stressz miatt, szellemi idegroncsként halnának meg

„Mindenki máskép egyforma” ezért a Zélandon élők mentalitása miért térne el az európaitól?  hiszen a lakosság 69%-a európai bevándorló.

Ami eltér itthoni világunktól az a zordabb szél, a sok eső és a földrengés.  Évente legfeljebb egy 6-7 erősségű, tízévenként egy 7-8 közötti, míg

8-asnál nagyobb földmozgás legfeljebb százévenként egyszer fordul elő. Mindez biztosan túlélhető.

Elveszíteni biztosan nem fogod az anyanyelvedet, különösen, ha vannak körülötted magyarul beszélő emberek. Igaz Vanda ott van melletted, de hát ő is az angollal küszködhet, pláne mert nem ismeri a tájnyelvet. De ha nem foglalkozol egy nyelvvel, akkor az elkopik. Uj-Zélandban 1500 fő beszél magyarul, és érdemes magyar kapcsolatot keresni, ha szeretnéd az anyanyelvedet is életben tartani. 

Különböző nemzetek tagjai arra a kérdésre, hogy "tervezel-e hazatérni" szinte kivétel nélkül mindenki nemmel felelt. A legtöbben azt mondták, a szigetországi élethez képest, otthon túl savanyú és panaszkodó az élet.  Ebben bizony lehet valami. De

„ameddig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, Legyen sorsunk jó vagy mostoha”

Új-Zélandon is nehéz meggazdagodni, de az ember itt megtanulja, hogy egy kellemes életszínvonalon elégedett életet élni sokkal jobb, mint stresszesen örökké a pénzt hajszolni. 

Ma már nincsen határ, bárhová mehetsz! Noha igazán boldog, csak itthon lehetsz. Más országban is emberek élnek, Én itt maradok! Ezt látom szépnek. De aki elmegy, nem hagy itt örökre. Előbb vagy utóbb, visszahúzza a szíve. Az az ország nem az övé, hiába él ott! Sok embert a szíve, már hazahozott. 

Ez a sors, amit élünk, csak egyszer a miénk. Ez az a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég. Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével és a szívünkkel szárítunk fel.”

„Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorod  Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. .

 Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket.”

Akiket igazán szeretünk, azzal a kapcsolat velünk mindenkor megmarad. Nem szakad meg és nem megy feledésbe  Ma már 18 ezer kilométer áthidalása is könnyen megy végbe. Szkájpolni lehet, és még látod is gyermeked. Egymásnak SMS-t küldhettek, hogy mi történt aznap velünk vagy veletek. Email levélben említed szerényen, hogy aggódsz, vagy ha szükségesnek látod, leírod biztatásod, vagy boldogan olvasod vidám beszámolásod, az elért sikerekről. Örömteli percek, netán kisebb rosszullétek, melyek a témátok között szerepelhetnek. Ezen technikák mellett anyu gondolatát küldi majd nektek. Mivel a gondolat kvantum hullám és sebessége egy másodperc alatt 109 km, ezért független a távolságtól. Bárhol lehetsz, a küldött gondolatot megérzed.  Abban a pillanatban, mikor a gondolat az agyban megszületik ugyanabban a minutumban az üzenet a 18 ezer km távolságot legyőzve nektek megérkezik.  A szeretet a gondolat hullámhátán utazik Ti ebből egy boldog meleg érzést érezhettek.  Messze vagytok ugyan, de együtt velünk mégis így lehettek.

Vigyáztatok egymásra, és magatokra.  Érezzétek át, hogy egymásnak felelősséggel tartoztok. Ne feledjétek ott sem, hogy van édesanyátok, vannak rokonaitok és barátok, akiknek hiányozni fogtok. Ne feledjétek, hogy „az élet szép tinéktek magyarázzam?”, hiszen ezt tudjátok. Viszont következményei vannak minden cselekvő lépésteknek Ne okozzatok csalódást egymásnak, másoknak -  nehézségeket.  Akárhol is éltek az út előttetek bár nem kényelmes, de biztosan izgalmas, érdekes. Noha nektek kell dönteni, hogy az útelágazásnál merre is menjetek. Az egyik út táblája azt írja: Ubi bene ibi patria. Ezt az utat nem ajánlom nektek. A Carpe diem nem nektek való, mert bár könnyebben megvalósítható a hedonisztikus élet, de ez a munkától jóval messzebb éled, üres fecsegéssel jó pofizással teltebb, de a hálózati kapcsolat kialakítása miatt a másiknál jövedelmezőbb és fényesebb lehet, de ez ne szédítsen meg benneteket. Én azt mondom, erre ne menjetek. Ez nem nektek való, mert értékesebbek vagytok és még értékesebbek lehettek. Amiről még itt említést teszek az a másik út. Ennek táblája azt írja: Ora et labora, ami a bencések regulája. Ez az út kissé göröngyös, rögösebb, nehezebb, csakhogy itt a munka nem egyszerűen tevékenység, hanem bármilyen furcsa, ennek van egy lelki tényezője Az ilyen foglalatosság, megadja azt a lehetőséget, hogy a mikrovilágot általa szebbé-jobbá értelmesebbé és gazdagabbá tehesd.  A Sic itur ad  Astra egyenes és becsületes útján a csillagok világához vezet.  A nehézségek leküzdéséhez nem nélkülözhető a lelki élet. Ha a lélek, a madár szárnyain a tollak, akkor mit is mondjak? - szárnyak nélkül az életünk mondd mit ér? Igen ám, de tollak nélkül - csak a szárnyunk lélek nélkül  – mondd mit ér?

Végül utolsó szónak hadd mondjam el még, ha majd felszáll a hazánkat elhagyó repülőgép és ott száll ahol a felhők felett mindig kék az ég, egymás mellett ülve egy búcsú puszit intsetek még. Mi meg itt a földön állunk, égre nézünk, titeket meg haza várunk.  Haza nélkül az életünk, mond mit ér?  Téged Uram arra kérünk vigyázz rájuk, segítsd őket, a világ másik oldalára érkezőket. Adj erőt és egészséget, munkájukhoz sok örömet, egymáshoz szerető hűséget. Mert a szerelemnek még a bolondságában is nagyobb a bölcsessége, mint a filozófusok minden okfejtése Vigyétek magatokkal az itthoni sok emléket és szerezzetek újabb derűs élményeket. Viszont látásra gyerekek, Isten legyen veletek!!