Miért és hogyan gyógyulhatunk a kvantum világban, amelyben élünk? 1.rész

„Akit a kvantumelmélet nem sokkol, az nem értette meg.” – Niels Bohr, fizikus

Prológus

Mindenek előtt fontoljuk meg két nemzetközi hírű tudós megállapítását, amely a forradalmian új eljárások befogadásával kapcsolatos, íme:

• Selye János szerint egy forradalmian új tudományos felismerés éppen attól forradalmian új, mert ellenkezik a korábbi tudományos felfogással, amelyet mindenki igaznak tart

• Max Planck szerint minden forradalmian új tudományos felismerés előbb, utóbb utat tör magának, csak ehhez meg kell várni, míg kihal az a nemzedék, amely nem képes az új gondolatokat befogadni

Rövid előzetes a Kvantumgyógyításról

Az alternatív gyógymódok közül az egyik legújabb, s legnagyobb reményekre jogosító terület a kvantumgyógyítás, amely nemzetközi szinten már emberek ezreinek nyújtott segítséget. Ennek ellenére a tudomány képviselői gyanakodva tekintenek az eredményekre, mivel a jelenlegi materialista világkép nem mindig ismeri el azokat az elveket, amelyekre épülve az alternatív gyógymódok kifejtik hatásukat.

Az anyag nem más, mint  egy széles és összetett hullámsáv, ami állóhullámokból áll Ezek a hullámok is addig léteznek, amíg energiával tápláljuk őket. Az anyag hullámsáv tartománya  1014-től a 1026 rezgések száma/sec (frekvencia)– ig terjed. A logika törvényei szerint léteznie kell egy Központi Forrásnak, még akkor is, ha jelen ismereteink és tudat szintünk nem ad magyarázatot ennek a forrásnak az eredetére.

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/kvantumgyogyitas.html

• A materializmus elterjesztésével, az emberek elvesztették az élet értelmébe vetett hitüket. Ezzel belekényszerítették őket az egész életen át tartó menekülésbe a halál elől

Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, amely erő az atomrészecskéket rezgésbe hozza, és azt az atom legparányibb naprendszereként összetartja. de mivel a világűrben sem egy intelligens sem pedig egy örök erő nem létezik, azt kell feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött egy intelligens szellem létezik.” (Max Planck)

Két okból tekinthető tarthatatlannak ez a nézőpont.

• Az egyik, hogy napjainkban már megkérdőjelezhetetlen az alternatív gyógyítás létjogosultsága, hiszen több ezer dokumentált eset ismert annak hatékonyságáról.
• A másik ok, hogy már létrejött az a tudományos elmélet, ami megadja az alapot a nem anyagi valóságok gyógyításban történő felhasználására. A „tudat alapú tudomány”, ahogy professzor Amit Goswami, (foto) a nemzetközi hírű fizikusprofesszor nevezi ezt az új szemléletmódot. Ennek az új világképnek a gyakorlati felhasználása a kvantumgyógyítás, és annak legfiatalabb és legígéretesebb irányvonala, a Quantum Balance Módszer (QBM).

A ma fizika szerint a tömeg, az anyag és az energia alapegysége a kvantum. ami az atomnál 100 milliószor kisebb. A részecske és  az energia között  nincs lényegi különbség  A kvantum tehát láthatatlan rezgésből áll.

Dr Deepak  Chopra (foto)  szerint  a kvantummechanikai test  az alapja mindannak amik vagyunk, vagyis a gondolatok, érzelmek, sejtek, szervek. A testünk láthatatlan rezgéseket bocsájt ki, amelyeket mások felfognak és viszont. A kvantumok sajátos világában  minden tökéletes egységben van szervezve  Ezek a kapcsolatok képezik az alapját az egész fiziológiának, a szervek működésének, gondolkodásunknak, érzéseinknek stb.  

Ezen rejtett fiziológia nélkül  nem létezne  látható fiziológia és nem vihettük volna többre egy rakás egymásra hajigált  molekulánál.  Az egymásra hatásra egy példát hozok.

Dr Dean Ornish (foto)  40 előrehaladottan súlyos  szívbeteg koszorús ereiben  a meditáció hatására  bekövetkező szklerotikus  lerakódások  csökkenésé  mutatta ki. Korábban  a hivatalos orvostudomány  nem ismerte el, hogy a szívbetegség folyamat visszafordítható. Ornish  azt mondja, hogy amit felépítettünk a testünkben az le is bontható. . Azt  kell mondanunk, hogy léteznie kell  a biológiai rendszerekben  működő  sajátos biológiai energiának. Ez az energia  az élőlény működésének az irányítója.(nemcsak mozgatója? ZsB)

Nem tudjuk, csak gondoljuk, hogy a gondolataink, érzéseink és érzelmeink, de a meditáció is  elsődlegesen kvantum szinten  fejtik ki hatásukat és csak ezen keresztül befolyásolják a fizikai testi folyamatokat.  

• Az új fizikai kutatások  azt bizonyítják, hogy  megdőlt az elmúlt 300 év  során érvényben lévő mechanikus materialista gondolkodás, amely csak a fizikai eszközökkel közvetlenül mérhető anyagot fogadja el létezőnek, és pusztán az anyag  érzékelhető tulajdonságait  és kölcsönhatásait vizsgálja.  

A legújabb fizikai kutatások azt bizonyítják, hogy a világegyetem nem csak anyagból áll, hanem  energiaállapotból is, amelyekből hullámformában  kerülnek elő a különböző anyagok  és még az élő szervezetek is ennek az energiaállapotnak  a hullámsűrűségei. Minden egyes anyag és minden élő létező egymással szoros összeköttetésben áll.

A jelenség tudományos magyarázatát  prof. Dr László Ervin (foto) munkáiból ismerhetjük meg 

László, E: The Creative  Cosmos Flooris Books Edingburgh, 1993

A kvantumgyógyítás definícióját legszebben talán Deepak Chopra, a világhírű orvos és író fogalmazta meg, amikor ezt írta:

„A kvantumgyógyítás a tudatosság egyik formájának (az elmének) azon képessége, hogy spontán módon kijavítsa a tudatosság egy másik formájában, (a testen) jelentkező hibákat.”
Még rövidebben fogalmazva ezt írja:

„Ha rövidebb definíciót követelnének, egyszerűen azt mondanám, hogy a kvantumgyógyítás békét teremt.”   

Persze az idézetek némi magyarázatra szorulnak, hiszen olyan fogalmakat - tudat, tudatosság, elme, béke - használ a neves szerző, amelyek sok félreértésre adhatnak okot, hiszen mindegyik olyan kifejezés, melyhez többféle jelentéstartalom társítható

Célszerűség az élő világban

Arra szeretnénk választ kapni, hogy a fizikai testünkben hogyan érvényesül a sejtek célszerű mozgása. A válaszért, ha egyáltalán erre a kérdésre válasz adható, akkor egy kicsit messzebbre kell mennünk a magyarázatban. 

• A fizika első elve   a legkisebb hatás elve Ennek jelentése hogy a kezdeti és a végső állapotot között pályát  képes  meghatározni vagyis azt hogy milyen pályát  kell befutnia  a fizikai rendszernek  ahhoz, hogy  a kezdő állapotból a végállapotba jusson.  Az élettelen  fizikai rendszer azonban nem képes  a pályája végpontját meghatározni. A kapcsolatos differenciál egyenlet csak mindig az előző helyzethez képest történő változást adja meg és nem a végcélt Bauer Ervin (foto)

Az élőlények esetében azonban  a végpont megválasztásának képessége  alapvető életfeltétel. Élettelenné válik az a sejt, amelyik  nem képes  az anyagot, energiát információt  az életének a fenntartása számára  kedvező módon irányítani. Az élő szervezet azonban képes megválasztani saját mozgása végpontját, amíg a fizikai élettelen rendszer erre képtelen. Az élő szervezet  képes önállóan döntéseket hozni saját viselkedéséről és viselkedését  a döntéseinek megfelelően irányítani.

• Az emberi szervezet több mint 70-80 milliárd sejtből áll, és sejtenként legalább

6-7.000 kémiai reakció történik másodpercenként. Ha ezt a két adatot összeszorozzuk, akkor egy akkora számot kapunk, amelyet nem tudunk felfogni nagyságrendileg sem, mintha a végtelenről beszélnénk, ez a szám mutatja, hogy az emberi szervezetben hány kémiai reakció történik másodpercenként.

• Biológiából még ma is azt tanítják, hogy az emberi szervezetben a vezérlés az idegrendszer és a hormonrendszer segítségével történik. Az idegrendszerben az ingerület terjedési sebessége 20 méter másodpercenként, ami több nagyságrenddel kevesebb, mint ami szükséges lenne. A hormonrendszer még két nagyságrenddel lassúbb, mint az idegrendszer.. Úgy tűnik az ember olyan dolgokkal, akar megmagyarázni valamit, amivel nem lehet, mintha egy Budapest térképpel szeretnénk megmagyarázni New York autós közlekedését.
• Az agy ugyan irányítja a napi tevékenységet, de nem irányítja  szervezet munkáját. A DNS nagyságrendekkel több információt tárol ugyanakkora területen, nagyságrenddel gyorsabb a működése, irányítja a sejtek, szövetek, szervek munkáját.

A mai sejtközi vagy sejten belüli információáramlást még a legmodernebb számítástechnikával sem tudjuk lemodellezni, még csak nem is álmodunk ekkora információmennyiségnek a kezeléséről, vagy tárolásáról.

http://integrativmedicina.hu/?page_id=46

Az élőlények nem arra törekszenek, hogy lehető legrövidebb ideig és a lehető legkisebb energia ráfordítással éljenek A fizikában ez a „Legkisebb hatás elve”   Éppen ellenkezőleg! Minden élőlény alapvető célja  - amint azt a Bauer elv bizonyítja  -  hogy a legnagyobb energiával rendelkezzen a lehető leghosszabb időn át, vagyis az életet a legnagyobb hatás elve irányítja 

Bauer Ervin (foto) megmutatta (1935, 1968: Elméleti biológia, Akadémiai Kiadó),  hogy a biológia saját törvényekkel rendelkezik, amelyek tökéletesen  függetlenek a fizika törvényeitől (ezt a megállapítást  nem osztom  ZsB). 

Körülbelül 100 trillió /az 1-es után 15 nulla!/ sejted van, amelyek megállás nélkül azon dolgoznak, hogy életben tartsanak. Valamennyi sejt munkáját Te irányítod (?)
A gondolataidon, az érzéseiden, a felvett szokásaidon, a hiedelmeiden keresztül vezérled őket. (ez rossz válasz az általam feltett kérdésre! ZsB)

A további kérdés az lehet, hogyan képes az élőlény dönteni bármely folyamatának a  beindításáról?

• Az élőlény döntése nem önálló az előzmények és a természet törvények miatt.
• A döntés fizikai folyamatokat is képes beindítani, de ehhez a kvantum folyamatokat kell hasznosítania
• A fizika azonban  nem  használja fel teljes mértékben  a kvantum folyamatokat,  ezért fennmarad  egy kvantum határozatlanság, amit az élet használ fel saját céljaira Amit tehát a fizika szabadon hagy, azt  a biológia képes hasznosítani.
• Sejtjeink érzéseikkel  mozgatják a szervezet alkotó részeit, de a saját alkotó részeiket is
• Kísérletekkel bizonyították, hogy az  érzések, gondolatok  képesek az anyagi fizikai folyamatok irányítására  (Moran Cerf Nature folyóiratban megjelent cikke 2010)

Mielőtt a kvantumgyógyítás lényegéről   itt olvasnának, először  a kvantumrendszerek létének és működésének  ismertetését tartom  szükségesnek.

Kvantumelmélet
A newtoni világképet megrengette a kvantumelmélet Az anyagelvű, dehumanizálódott világ helyére az anyagtalan energia bizonyítékai léptek be. A szilárd anyagi világ a kvantumelmélet tükrében szubatomáris szinten anyagtalanná válik.

A tudásunk mai szintjén a legkisebbeknek az un. húrok és az általuk alkotott hurkok tekinthetők, amelyeknek identitását rezgésszámuk, és rezgési frekvenciájuk szabja meg. A húrelmélet által elénk táruló világban anyag és energia között nincs különbség Az elmélet a 4 dimenzió helyett 7-11 közöttire teszi a dimenziók számát, amelyekben a húrok egyidejűleg léteznek A húrok nem az einsteini sebesség törvények szerint működnek, hanem túllépik azt. A párhuzamos Univerzumok valószínűséget nyernek és a világok közötti érintkezés is a húrok szintjén lehetséges (Pearl 2009, Dienes 2010, Héjas 2010)

Száműztük a természetből mindazt, ami nem mérhető, nem számszerű és objektív. Ezzel a minőség, a lélek, a szellem, a lelkiismeret, a felelősség kiszorult a tudományos fogalmak köréből (Hamvas 1988).

Úgy tűnik, ha a tudós a részecske után kutat, akkor a szubatomi anyag engedelmesen részecskeként viselkedik, és ha hullámként keresi, akkor hullámként tűnik fel. Ez tehát a következő jelzés arra vonatkozóan, hogy az emberi elme képes hatást gyakorolni „arra a valamire”, amelyből az anyagi világ készül.

Alain Aspect (foto) vezetésével francia kutatók érdekes kísérletet végeztek. Egy elektronpárból eltávolították az egyik elektront, és észrevették, hogy még ha az elektronok egymástól akár több ezer kilométerre is vannak, tudnak egymásról, kommunikálnak egymással, és a kommunikáció azonnali, azaz a fénysebesség többszörösével.

Einstein volt az, aki kijelentette, hogy a világmindenségben a fénysebesség a maximum, azonban ezt soha senki nem tudta igazolni. Sőt, akár az USA, akár a volt Szovjetunió területén végzett többé-kevésbé titkos kísérletek során mindig az derült ki, hogy a telepátia, vagy a gondolatátvitel a fénysebességhez képes azonnali információáramlás, azaz többszöröse a fénysebességnek.

Kvantum fizika

A Kvantum név abból a megfigyelésből származik, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (latin: kvantum), nem pedig folyamatos (analóg) módon változnak.

A kvantumfizika megjelenése alapjaiban rengette meg azt a több száz év alatt kialakított elméleti modellt, amelyet objektív tudománynak neveznek Az emberi érzékelés a szubatomi szintre jutott el Ezekben a dimenziókban más törvények uralkodnak, mint az emberi érzékszervekkel megfigyelhető valóságtartományban. Be kell látnunk, hogy azok a törvényszerűségek, amelyek a kvantumvilágban uralkodnak, meghatározzák a mindennapi életet

A kvantumfizika megjelenése alapjaiban rengette meg azt a több száz év alatt kialakított elméleti modellt, melyet objektív tudománynak neveznek. Olyan szubatomi szintre jutott el az emberi érzékelés, amely dimenziókban más törvények uralkodnak, mint az emberi érzékszervekkel megfigyelhető valóságtartományban. 

A legfontosabb azt belátni, hogy azok a törvényszerűségek, amelyek a kvantumvilágban uralkodnak, meghatározzák a mindennapi életet. Két dolgot tehetsz:

• az egyik hogy homokba dugod a fejed és tagadod, hogy létezhet "bármi" is az anyagon túl, vagy
• megtanulod a saját hasznodra fordítani az új felismeréseket. 

A nézőpontváltás megértése és alkalmazása a legfontosabb. A következő néhány alapelven érdemes elgondolkozni, azokra nyitottnak lenni

• A létezés alapja a Tudat, nem pedig az anyag és nem is az energia. A tudat hozza létre az anyagi világot.
• Nem lokális kapcsolatok: Ez egy kölcsönös összekapcsolódás minden Létező (dolgok, tárgyak, élőlények, természet, Univerzum,stb.) között Ez egy létező kapcsolatrendszer, amelynek összefüggéseit felismerheted, ha kifejleszted magadban a megfelelő érzékelést. Az elemi részecskék mégis képesek az egymás közötti azonnali kommunikációra, miután egymással kölcsönhatásba kerültek, s a kvantumos non lokalitás révén korrelációba kerültek. Mindezt Alain Aspect és munkatársai már 1982-ben igazolták laboratóriumi, igazolt, ellenőrizhető körülmények között (egy foton pár segítségével). Nagyon sok, a materiális elvekhez ragaszkodó fizikus, ezt nem hajlandó tudomásul venni.
• A nem folytonos mozgás. A változás nem folyamatos, hanem szakaszokban, úgynevezett kvantumugrásokkal történik. Ez nem csak az atomok alkotóelemeire vonatkozik, hanem a megnyilvánult Világban is felismerhető, sőt a saját személyiségedben is.

Két zseniális magyar tudós: a világhírű matematikus Neumann Jánost és a Nobel díjas fizikus Wigner Jenő (foto). Ők vetették fel elsőként és a tudatot jelölték meg olyan hatóerőként, amely a kvantumvilágban létező lehetőségeket aktuális valósággá alakítja

Létezőnek feltételeznek egy nem anyagi alapú kapcsolatrendszert. Ehhez pedig létezni kell egy mezőnek, amely összekapcsol mindent mindennel. Egyetlen ilyen közvetítő közeget ismertek: magát a tudatot. Úgy fogalmaztak, hogy végtelen lehetőségek várnak a kvantummezőben arra, hogy a tudat válasszon belőlük, és anyagi valóságként (tapasztaltként) jelenhessen meg.

A materiális elv alapján azonban a Tudatot egyéninek az agy részének, eredményének tekintették. 

A materiális nézet szerint minden, ami létezik anyagból áll, vagy annak kölcsönhatásaként jön létre. Így természetesen a gondolkodás és az érzelmek is egy speciálisan fejlett anyag (az agy) működésének eredményei.. Még a neurológia is úgy tekint a tudatra, mint az agyfolyamatok melléktermékére, amelyet az anyag, úgynevezett felfelé irányuló vagy alulról építkező okozati láncolata generál Ezt az okozati modellt a kvantumfizika nyelvén a következőképp fogalmazhatjuk meg.

• Az elemi részecskék lehetséges mozgásai létrehozzák az atomokat,
• Azok meg  a molekulákat,
• abból keletkeznek a sejtek, és
• a sejtek alkotják az agyat.
• Az agyi állapotok változása melléktermékként létrehozza a gondolatokat és érzelmeket.
• Ebből a szemszögből nézve tehát a Tudat a lehetőségek összessége, amit valószínűségi hullámnak is nevezünk. 
• Vajon hogyan képes egy valószínűségi hullám összeomlasztani vagy átalakítani egy másik valószínűségei hullámot a megfigyelés vagy kölcsönhatás révén? Két valószínűség összekapcsolása ugyanis sohasem egy konkrét eseményhez, hanem egy nagyobb valószínűséghez vezet. 

https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/krisztus-tudat/tudat-szerepe-a-kvantumelmletben

A kvantumfizika kimondja, hogy a világegyetemben minden ugyanabból a matériából, nevezetesen  energiából, elektromágneses rezgésekből áll. legyen az például egy tárgy, érzés, hang vagy gondolat, de még mi magunk is. A kvantummechanika a fizika azon ága, amelyik a nanoszkópos méreteknél történő jelenségeket vizsgálja; és az ezekkel közvetlenül mérhető  anyagot fogadja el  létezőnek és pusztán  az anyagot érzékelhető  tulajdonságait és kölcsönhatásait vizsgálja.

Gondolataink rezgései testünkre és lelkünkre egyaránt hatással vannak. befolyásolják közérzetünket és viselkedésünket. Amennyiben gondolataink negatívak, úgy negatív hatások és rezgések érnek. Persze mindez fordítva sem történik másképp, ha gondolataink pozitívak, úgy ilyen irányú rezgések és azok hatásai fognak minket érni.

Amennyiben valaki ezt felismeri és tudatosítja magában mindezt, gyökeresen változtathat, javíthat közérzetén, egészségén és környezetén, melyre gondolatai szintén hatással bírnak. Ha gondolatai pozitívak, környezete szintén pozitívan reagál majd mindarra.

A gondolatai által képes megteremteni, megváltoztatni a környezetében lévő dolgokat. Ha világszemlélete negatív, úgy negatív történésekre számíthat. A pozitív világszemlélettel pedig pozitív világot építhet önmagának, önmaga köré.

Ha a gondolataink agyunk terméke lenne, akkor az elektromágneses hullámokat műszereink segítségével  a rádióhullámok és a gammasugárzás  felső határa közötti intervallumban  meg kellene találnunk

Az EEG regisztrálja agyunk elektromágneses hullámait, de ebből nem lehet kiolvasni, hogy ki mire gondol

• A Stern–Gerlach-kísérlet a kvantummechanika fontos részét képezi. A Stern–Gerlach kísérletet Otto Stern és Walther Gerlach fizikusokról nevezték el, akik 1922–ben a részecskék eltérítésével kapcsolatos kísérletüket végezték, s amelyet azóta a kvantummechanika alapvető elvének illusztrálására is alkalmazzák. A kísérlet azt demonstrálja, hogy az elektronok és az atomok kvantum tulajdonsággal bírnak és a mérés hogyan befolyásolja a mért rendszert a kvantummechanikában.

• Ez a tudomány azonban  nem ad kényelmes logikus válaszokat, mint tette azt a klasszikus newtoni fizika, amely egy kiszámítható, biztonságos világképpel szolgált. A kvantumvilág ezzel szemben a bizonytalanságon alapul, amely az emberi elmének a legnagyobb félelme. Ráadásul ezeknek a törvényszerűségeknek értelmezése a mai napig nem lezárt
  

A Tudat szerepe a kvantumvilágban

A tudat kulcsfontosságú szerepet kapott a kvantumfizika értelmezésében.  A belső világ kérdése fontosabb lett, mint a külső, mivel a külső világ kérdéseire nem adható értelmes válasz a belső nélkül. A legfontosabb kérdés hogy mi a tudat?

Megválaszolatlan a tudat és a kvantummechanika kapcsolata. Sok tudós (Heisenberg, Pauli, Bohr, Schrödinger,  Sir James Jeans) a misztikus világ felé fordultak választ keresve mivel a tudat nélkül a valóság nem magyarázható.

A Tudat alapú tudományt ("science based on consciousness") nem csupán egy adott tudományra lehet vonatkoztatni, hanem a teljes tudományos szemlélet alapjaiként szolgálhat. Ennek az új világképnek a lényege egyetlen mondatban összefoglalható:  A létezés alapja a Tudat  kapcsolja össze a kvantumfizikát a pszichológiával, a vallással, a misztikával  Ez a nézőpont képes megteremteni a vallás, és a tudomány integrációját, megszüntetve a több évszázados elkülönülést.

A világhírű matematikus Neumann János és a Nobel díjas fizikus és Wigner Jenő  elsőként vetették fel azt a feltevést, amely a tudatot jelölte meg olyan hatóerőként, amely a kvantumvilágban létező lehetőségeket aktuális valósággá alakítja.

• Wigner Jenő, a Nobel díjas fizikus még évtizedekkel ezelőtt, az emlékirataiban, tette fel ezt a kérdést. Megvolt rá az oka, hiszen ő egyike volt azoknak a tudósoknak (nem sokan voltak és vannak), akik elég őszinték és nyitottak voltak ahhoz, hogy beismerjék: a kvantumfizika megszületésével valami mindörökre megváltozott a tudományban. Azok az összefüggések és törvényszerűségek, amelyek a kvantumvilág felfedezésével megismert az emberiség, megadják a lehetőséget, hogy gyökeresen átalakítsák szemléletmódunkat önmagunk és a Világ megértését és kapcsolatát illetően. Ehhez mindössze túl kellene lépni néhány tudományos dogmán, és megváltoztatni az alapvető szemléletmódot.

A kvantummechanika alapvetően négy jelenségre szolgáltat magyarázatot:

• Kvantálás

A kvantummechanika a fizika azon ága, amelyik a nanoszkopikus méreteknél történő jelenségeket vizsgálja; így például az elemi részecskék viselkedését.

Bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (latin: kvantum), nem pedig folyamatos (analóg) módon változnak. És ezért  bevezették az energia kvantálását.

1905-ben Einstein a fotoelektromos hatást azzal a feltételezéssel tudta magyarázni, hogy a fény részecskékből, fotonokból áll. Az ötlet, miszerint a foton energiájának kvantumokból kell összeadódnia, jelentős eredmény volt,. 1913-ban Bohr megmagyarázta a hidrogénatom színképvonalait, ismét a kvantumosság feltételezésével

• a hullám-részecske kettőssége,

A fizikában hullám-részecske kettősségnek nevezzük azt a koncepciót, hogy a fény és az anyag mind hullám-, mind részecske tulajdonságokat mutat. Ez a kvantummechanika egyik központi fogalma.

• határozatlansági reláció 

 Heisenberg megmutatta, hogy még végtelenül pontos mérőeszköz esetén sem lehet tetszőleges pontossággal megmérni egyszerre a helykoordinátát és az impulzust.

A kvantummechanika azért nyújt valószínűségi jóslatokat, mert a világegyetem természete maga valószínűségi és nem determinisztikus.

A határozatlansági relációt gyakran összekeverik egy hasonló effektussal, a megfigyelő hatásával, amely szerint nem lehet egy rendszeren mérést végezni anélkül, hogy ezzel megváltoztatnánk a rendszert. Eredetileg Heisenberg is ilyen magyarázatot adott a jelenségre, de azóta világossá vált, hogy a határozatlansági reláció a kvantumos rendszerek alapvető tulajdonsága, nem pedig a mérőberendezések technikai korlátja.

• kvantum-összefonódás.

A kvantum-összefonódás az a jelenség a kvantummechanikában, amikor két objektum kvantum állapota között összefüggés van olyan értelemben, hogy a teljes rendszer kvantumállapotát nem lehet a részrendszerek kvantumállapotának megadásával leírni. Összefonódás fennállhat egymástól térben távol eső objektumok között is.

A kvantum-összefonódás a modern fizika egyik legkülönösebb jelensége. Olyan kapcsolatot jelent, amely független a távolságtól. Két összefonódott részecske között misztikus, elemi kapcsolat van: az egyik állapotának megváltozása a másikra is azonnali hatással van, akkor is, ha több galaxisnyi távolság van közöttük – tehát a fény sem képes ilyen gyorsan közvetíteni az információt.

Az amerikai Princeton Egyetem három híres kutatója felfedezte, hogy két összetartozó, majd szétválasztott anyagrészecske örökre kapcsolatban marad egymással. Ha a részecskék egyike később megváltozik, arra a másik késedelem nélkül reagál, még akkor is, ha időközben fényévnyi távolságokra került is az elsőtől.

A kvantum-összefonódás azonban nem jelenti azt, hogy az összefonódott részecskepár két tagját egymástól eltávolítva az egyikkel "kapcsolható" a másik. A két részecske közötti kommunikáció is a kvantummechanikán alapszik, így nem lehet velük klasszikus üzeneteket küldözgetni. Ha a két összefonódott részecske képes is valamiféle kozmikus távolságokat leküzdő kommunikációra, azt mi sehogy, vagy csak nagyon korlátozottan hasznosíthatnánk.

2012-ben osztrák kutatók már 143 km-es távolságon is képesek voltak kvantumállapotok teleportációjára, így a 25 km nem is tűnik olyan soknak. A mostani kísérletben viszont szabad fotonból származó információt szilárdtestbe (kristályba) teleportáltak. Ez a kvantumkommunikáció gyakorlati megvalósulása szempontjából jelentős eredménynek tekinthető.

A svájci kutatás vezetője, Nicolas Gisin idén elnyerte az egyik legrangosabb svájci kitüntetést, a Marcel Benoist díjat is.

A kvantumvilágban két összecsatolódott részecske kényszerhelyzetben van: ha a pár egyik tagját méréssel valamely egyértelmű kvantumállapotba hozzuk, akkor a pár másik tagja, a másik részecske kénytelen az előzőével ellentétes állapotot elfoglalni. Szemléletesen: ha az egyik az óramutató járásával megegyezően pörög, akkor a másik azonnal az ellenkező irányba kényszerül forogni. Ha az egyik forgásirányát megváltoztatjuk, akkor a másik is azonnal változtat a forgásán, hogy egy pillanatra se legyenek azonos állapotban. Akkor is így viselkednek, így reagálnak egymásra, ha távol kerültek egymástól. Összecsatolt párt hoztak már létre fény és fény (foton és foton), atom és atom, sőt atom és fény között.

http://www.origo.hu/tudomany/20080819-osszecsatolodott-reszecskeparok-kvantummechanika-kvantumszamitogepek.html

Kvantum részecskék

Vizsgáljuk meg ezek után egy kicsit közelebbről a kvantum részecskék tulajdonságait

• A fizikai ok nélküli, „magától létrejövő”, spontán folyamatokat virtuális folyamatoknak nevezik. Ezekben különleges, rövid életű részecskék, úgynevezett virtuális részecskék (részecske-antirészecske párok) „maguktól”, jönnek létre. vagyis megsértik az energia megmaradás törvényét.

• A virtuális részecskék nagyon rövid életűek Egy virtuális elektron például átlagosan 10^-21 másodpercig létezik. Ez alatt az idő alatt azonban megtehet egy bizonyos távolságot, 10^-8 centimétert. Olyan rövid idő ez a 10^-21 másodperc, hogy soha nem fogjuk tudni megfigyelni őket. A virtuális részecskék azonban jól látható nyomokat hagynak maguk után, amelyekre könnyen rábukkanhatunk.

Az energia és az idő kapcsolatát az alábbi egyenlet fejezi ki

Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb a részecske energiája, annál rövidebb az élete és fordítva. A kvantum fluktuáció az univerzum szerkezetének eredete szempontjából fontos tényező.

A kvantumfizika nem tudja megmagyarázni milyen fizikai folyamatok idézhetik elő  a részecske párok keletkezését. Mi lehet az oka a részecske párok keletkezésének a vákuum-fluktuációnak? . Ha nincs fizikai okuk akkor miért történnek meg? Azt a választ adhatjuk, hogy olyan természetes okra kell gondolnunk,, amely nem fizikai, mégis a természethez, a természettudományokhoz tartozik Ha biológiai okokra vezethetők vissza a véletlenszerű vákuum folyamatok, akkor  csak a fizikai szemlélet számára változik látszólag magától 

• Ráadásul terjedési sebességük végtelen, tehát megsértik a fénysebesség korlát-sebességének tételét.
• Mivel ‘maguktól’ jönnek létre, tehát nincs fizikai kiváltó okuk, tehát az okság egyetemes elvét is megsértik.

• Közvetlenül nem észlelhetőek, mert a Heisenberg-törvény hibahatárán belül lépnek csak fel. Ezért kapták a különleges, megkülönböztető jelzőt: virtuálisak, azaz nem tartoznak szorosan a valósághoz úgy, mint a többi, nem virtuális részecske.
• A máig uralkodó közfelfogás szerint pedig ha nem igazán valóságosak, és ha senki sem érti, hogy hogyan jönnek létre, akkor, úgymond, nem kell velük törődni.

• Korszakalkotó felfedezés Nemrég  bebizonyosodott, hogy ezek a virtuális részecskék – teljes mértékben valóságosak, mert kísérleti úton sikerült őket megfigyelhető anyagi részecskékké átalakítani. Wilson és munkatársai 2011-ben a Nature-ben tették közzé eredményüket, amely szerint a fénysebességet megközelítő sebességgel forgó tükrök révén látható fénnyé tudták átalakítani a virtuális fotonokat. Ennek a felfedezésnek olyan rendkívül mélyreható a jelentősége, és annyira váratlanul érte a kvantumfizika értelmezésében immár több, mint nyolc évtizede egyet nem értő tudós társadalmat, hogy ennek a ténynek a jelentőségét még nem fogták fel.

• Ennek a felfedezésnek a jelentősége korszakalkotó. Bebizonyosodott, hogy annak ellenére, hogy a virtuális részecskék megszegik az anyagi valóság nem egy játékszabályát, mégis valóságosak. De mivel az ismert valóság nem egy játékszabályát megszegik, eddig nem ismert tulajdonságokkal bírnak, ezért ki kell tágítanunk a valóság fogalmát.
• A virtuális részecskék a valósághoz tartoznak, de egy minőségileg más, mélyebb, szellemibb valóságszinten léteznek. Ez a mélyebb valóság pedig nem más, mint maga az átjáró a szellem és az anyag között.

• A fizikai vákuum nem az anyag hiánya, nem pusztán űr, hanem egyben az elemi részecskék és antirészecskéik tengere, amelyből folyton a valós, észlelhető világba ugranak elő a mikrorészecskék.

Ez a világ, a vákuum világa a virtuális részecskék világa.

Azokat a részecskéket nevezik virtuális részecskéknek, amelyek a vákuumból kiugranak, és anélkül, hogy bármiféle véges ideig létező részecskével fizikailag mérhető módon kölcsönhatnának útközben, röpke életük alatt, egyből vissza is hullnak a vákuumba.

A fizikusok a vákuumot ilyen virtuális részecskékkel telítettnek fogják fel. Ezek a virtuális részecskék közvetítik a fizikai kölcsönhatásokat is, a tömegvonzást, az elektromágneses erőhatást, és a magerőket.

 http://www.grandpierre.hu/site/2014/10/az-elet-onallo-valosag-3-resz-kapu-2014-09/

• A fizikai ok nélküli, „magától létrejövő”, spontán folyamatokat virtuális folyamatoknak nevezik. Ezekben különleges, rövid életű részecskék, úgynevezett virtuális részecskék (részecske-antirészecske párok) „maguktól”, jönnek létre. vagyis megsértik az energia megmaradás törvényét.
• A kozmikus űrt megszámlálhatatlan virtuális részecske népesíti be, amelyek párokban születnek. Létrejöttüknek nem ismerik az okát (akauzális), mert a kvantumfizika nem tudja megmagyarázni, hogy milyen fizikai folyamatok idézik elő a részecske-párok keletkezését. Az egyik balra a másik jobbra repül. Minél nagyobb a részecske energiája, annál rövidebb az élettartama és fordítva. Azt gondoljuk, hogy nem fizikai, hanem biológiai oka van keletkezésüknek ezért látszólag csak a fizikai szemlélet hatására változik magától
• Itt jegyezzük meg, hogy a kvantum vákuum nem anyag, mert nincs mérete, alakja kémiai összetétele
• Ráadásul terjedési sebességük végtelen, tehát megsértik a fénysebesség korlát-sebességének tételét.
• Mivel ‘maguktól’ jönnek létre, tehát nincs fizikai kiváltó okuk, tehát az okság egyetemes elvét is megsértik.

• Közvetlenül nem észlelhetőek, mert a Heisenberg-törvény hibahatárán belül lépnek csak fel. Ezért kapták a különleges, megkülönböztető jelzőt: virtuálisak, azaz nem tartoznak szorosan a valósághoz úgy, mint a többi, nem virtuális részecske.
• A máig uralkodó közfelfogás szerint pedig ha nem igazán valóságosak, és ha senki sem érti, hogy hogyan jönnek létre, akkor, úgymond, nem kell velük törődni
• A részecskék mozgását és viselkedésüket törvények helyett  a hullámfüggvény írja le

• A virtuális részecskék a valósághoz tartoznak, de egy minőségileg más, mélyebb, szellemibb valóságszinten léteznek. Ez a mélyebb valóság pedig nem más, mint maga az átjáró a szellem és az anyag között.

A fenti megállapításokra vonatkozó néhány legfontosabb kísérlet a következő:

•  1924-ben terjesztette elő Louis de Broglie anyaghullám-elméletét, mely szerint minden anyag rendelkezik hullámtulajdonsággal és megfordítva. Ezek az elméletek, bár sikeresek, de szigorúan véve fenomenologikusak (jelenségszintűek) voltak. A kvantálásnak nem létezett precíz bizonyítása. 
• Thomas Young  kétréses kísérlete bebizonyította a fény hullámtermészetét (kb. 1805). Leírását lásd lejjebb.

• Einstein 1905-ben  magyarázta hogy a fény kvantumos, részecskékből áll (foton), később ezért kapott Nobel-díjat
• Robert Millikan olajcsepp kísérlete,a mely megmutatta, hogy az elektromos töltés kvantumos
• Otto Stern és Walter Gerlach végrehajtotta a Stern–Gerlach kísérletet, amely megmutatta, hogy a részecskék spinje kvantált (1920)
• Clinton Davisson és Lester Germer kimutatták az elektron hullámtermészetét (1927)
• Claus Jönsson sikeresen megismételte a kétréses kísérletet elektronokkal (1961)

Kétréses-kísérlet

A kvantummechanika egyik fontos kísérlete a kétrés-kísérlet, amely a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik.

A klasszikus fizika látószögéből a fényt hullámok alkotják. Planck kvantumelmélete szerint azonban a fény viselkedése olykor eltér ettől a szemléletmódtól: úgy viselkedik, mintha anyagi részecskékből állna, csak kvantumokban bocsátható ki és nyelhető el. Másfelől pedig Heisenberg határozatlansági elve arra utal, hogy a részecskék bizonyos szempontból hullámok módjára viselkednek: nincs határozott helyzetük, hanem valamilyen valószínűség-eloszlással „szétkenődnek”. A kvantummechanika elmélete merőben új típusú matematikán nyugszik, amely a valóságot nem részecskék és hullámok rendszereként kezeli.

A hullám természetét igazolja, hogy az ernyőn a fényvillanásokból egy furcsa mintázat alakul ki: egyrészt a két rés közé, azaz középre is sok elektron jut, másrészt lesznek olyan helyek is, ahová meg egyáltalán nem jut részecske!

Ha csak az "A" rés van nyitva, akkor csak az "A" rés mögött látunk egy megvilágított sávot, ha pedig csak a "B" rés van nyitva, akkor csak a "B" rés mögött. De ha mindkét nyílást kinyitjuk, akkor az ernyőn egy különös csíkozat, az ún. interferencia mintázat jelenik meg! Az interferencia jelenségének megfigyeléséhez szükséges, hogy a rések távolsága a hullámhossz nagyságrendjébe essen. Fényhullámok esetében tehát csak legfeljebb néhány mikrométer (1 µm=10-6 m) nagyságrendű távolságra lehet egymástól a 2 rés, mivel a fényhullámok hullámhossza l= 0.4-0.7 mikron.

A klasszikus fizika szerint a (piros ponttal jelölt) tömegpont nem tud áthatolni a (szürkével jelölt) potenciálfalon. A kvantummechanika szerint viszont bizonyos valószínűséggel át tud hatolni rajta.

http://alag3.mfa.kfki.hu/mfa/nyariiskola/02E_Schrodinger/index.htm

Megállapítható, hogy az anyag egyértelműen rezgés, azaz hullámtermészettel bír. Állóhullám. Az állóhullámok csak addig működnek, amíg energiával tápláljuk őket (pl.: amíg a hegedűn játszunk) Az állóhullám jellemzője tehát, hogy csak akkor létezik, ha folyamatosan, külső forrásból fenntartjuk, tehát energiát igényel és nem utolsó sorban egy precíz irányítást, vezérlést kíván. Kérdés azonban, hogy az elektron esetében hogy létezik, hogy energia hozzáadása nélkül is állandó rezgésben van? 

Léteznie kell tehát egy energiaforrásnak valahol a „háttérben” Ilyen energiát nem tudunk mérni ezért a fizikusaink nem merik mondani, hogy létezik Olyan elektromágneses hullámokat, állóhullámokat, amelyek a műszer energia szintjéhez képest magasabb frekvenciával rendelkeznek - nem lehet közvetlenül mérni. A fizikusok mégis megoldották úgy, hogy nem a kozmikus sugárzást mérjük, hanem a sugárzásnak a kristályokra gyakorolt hatását.

Egyenkénti  foton küldés

A kísérlet figyelemre méltó eredményét akkor láthatjuk, ha elérjük, hogy a fényforrás egyszerre csak egy fotont bocsásson ki. Ha csak egy rést nyitunk ki, nem kapunk sávokat, csupán összefüggő képet az ernyő mentén. Amikor két résen át egyenként indítjuk a fotonokat, arra számíthatnánk, hogy vagy az egyik, vagy a másik résen haladnak át és nincs társuk, ami kiolthatná őket, tehát úgy kellene viselkedniük, mintha csak egy rés lenne: egyenletes eloszlást várnánk az ernyőn. A valóságban azonban akkor is megjelennek a sávok az ernyőn, ha egyenként küldjük át a résen a fényrészecskéket. A kvantummechanika szerint tehát egy-egy foton ki tudja oltani magát. Valahogy úgy halad át az egyik résen, hogy “tudja” közben, mi a helyzet a másik oldalon. A fizikusok már kimondják: a fényrészecske, bármennyire hihetetlen, egyszerre mindkét résen keresztülmegy. Ahogy átért a két résen, két külön hullámként viselkedik.

Megfigyelő hatása

A kvantumfizika úgynevezett koppenhágai modellje azt állítja, hogy egy részecske viselkedését befolyásolja a megfigyelő és a kísérlet. Azaz a részecske reakciója a megfigyelő személyétől és a kísérlet milyenségétől függ. Senki sem tudhatja, hogy a részecske miként viselkedik, amikor épp nem egy kísérlet alanya, de valószínűsítik, hogy ilyenkor egy hullámfüggvényt képez, amely tartalmazza lehetséges összes reakcióinak összes variációját. Abban a pillanatban, ahogy megfigyelés tárgyává teszik, a függvény részecskévé válik, amely rendelkezik egy hozzá hasonló összetett párral is és ezzel kapcsolódva hozza létre a mi valóságunkban mérhető megjelenését és viselkedését. A jelenség a ”hagyományos fizikában’ egyszerűen nem is létezik, illetve annak teljesen ellentmond.

Kvantum kölcsönhatások

„Az emberi elme fejlődésének jelen állapotában a jelenlegi gondolatsíknál nem tud magasabbra emelkedni. Ha a tudomány megelőzte korát, meg kell várni az időt, amíg az emberek elméje megérett a közlésre”.

A kvantummechanika koppenhágai értelmezése felvetette azt a kérdést is, hogy vajon a fizikai világ mennyire független az emberi tudattól. Ez időben dolgozta ki ugyanis a pszichiáter Carl Gustav Jung a szinkronicitás elméletét, amely az emberi tudat és a tudattól látszólag független „külvilág” között bizonyos kölcsönhatásokat tételezett fel.

A prof Dr. Jung féle szinkronicitás elméletet ma is sokan vitatják, és ha kvantumelméleti szempontból vizsgáljuk ezt a jelenséget, akkor ez leginkább az un. nem lokális kapcsolatok közé sorolható, 

Wilson elmélete nem lokális kapcsolatot tételez fel a kvantumkáosz, valamint a személyes és kollektív emberi tudattalan között. Ezzel magyarázható szerinte az anyag és tudat közötti számos kölcsönhatás, egyes parapszichológiai jelenségek, a placebo hatás és a hitre épülő váratlan, csoda-jellegű gyógyulások is.

Dr. Héjjas István EZOTERIKUS FIZIKA a modern fizika megdöbbentő felfedezései című könyvéből

http://www.ezotop.hu/vilagunk/item/1941-szinkronicitas

Az EPR megjelölés Einstein, Podolsky és Rosen neveinek kezdőbetűiből áll. Az ezzel kapcsolatos cikket 1935-ben publikálta a három tudós, annak illusztrálására, hogy a kvantumelmélet mennyire tökéletlen, hiszen az a józan ésszel ellentétes, képtelenül lehetetlen következtetésekhez vezethet.

Az EPR paradoxon a kvantumfizika egyik is. legkülönösebb jelensége, amely kapcsolatba hozható az emberi tudat illetve psziché működésével

Az EPR paradoxon szerint, ha két elemi részecske, pl. foton vagy elektron egyszer kölcsönhatásba lép, s azután szétválnak az útjaik, akkor közöttük továbbra is fennmarad egyfajta láthatatlan kapcsolat, pl. a két elektron spinje mindig egymással ellentétes irányú lesz, vagy a két foton polarizációs állapota mindig azonos lesz stb.

Ez az állítás azonban ellenkezik a relativitáselmélettel, amely szerint fénysebességnél gyorsabb hatás a természetben nem létezhet. Márpedig a két részecske közötti azonnali kölcsönhatás – ha létezik – nem tartja tiszteletben a fénysebességet mint határsebességet.

Meggyőződni egy ilyen jelenség létezéséről természetesen csak kísérleti úton lehetséges. Egy ilyen kísérlet elméleti lehetőségét John Bell, a Genfi CERN laboratórium munkatársa publikálta még 1964-ben. A technikai nehézségek miatt azonban a kísérletek gyakorlati megvalósítására csak az utóbbi években került sor. A kísérleteket az Innsbrucki Műszaki Egyetemen elektronokkal, a Genfi Egyetemen fotonokkal végezték.

A Nicolas Gizin kutató fizikus vezetésével végzett utóbbi kísérleteknél a Genfi tó alatt húzódó fénykábeleken 25 km távolságra küldtek el egymástól foton párokat és azt tapasztalták, hogy ha az egyik fotont befolyásolják, hasonló változás a másik fotonnál is fellép. A mérési bizonytalanság miatt nem lehetett megállapítani, hogy a kölcsönhatás vajon valóban „azonnali”, de a többször megismételt psec pontosságú mérések alapján az látszott igazolódni, hogy a kölcsönhatás sebessége legalább a fénysebesség 10 millió-szorosa!

Ha az elemi részecskék között létezhet ez a „nem lokális kapcsolat”, akkor ez talán felléphet makro méretű tárgyak között is, sőt létezhet rejtett kölcsönhatási hálózat az univerzum összes objektuma között, beleértve az emberi tudatot is, amely ugyancsak része az univerzumnak.

Virtuális részecskék

• A világűr az égitestek közötti légüres térség. Neve ellenére a világűr nem teljesen üres. Apró porszemcsék, molekulák és atomok formájában itt is van anyag, de sűrűsége olyan kicsi, amilyet a legjobb földi laboratóriumokban sem lehet előállítani. A világűrt 2,7 K hőmérsékletű kozmikus háttérsugárzás tölti be, Legfőbb különlegessége a szinte teljes vákuum. A világűr nagy részében uralkodó hőmérséklet 2,7 K, azaz −270 °C  A világűr – ahelyett, hogy a közhiedelem szerint anyagtól teljesen mentes vákuum lenne, – nagyon változatos, főként a Naprendszeren belül. 
• A fizikai vákuum nem az anyag hiánya, nem pusztán űr, hanem egyben az elemi részecskék és antirészecskéik tengere, amelyből folyton a valós, észlelhető világba ugranak elő a mikrorészecskék.
• Ez a világ, a vákuum világa a virtuális részecskék világa.

Azokat a részecskéket nevezik virtuális részecskéknek, amelyek a vákuumból kiugranak, és anélkül, hogy bármiféle véges ideig létező részecskével fizikailag mérhető módon kölcsönhatásban lennének útközben, röpke életük alatt, egyből vissza is hullnak a vákuumba.

A fizikusok a vákuumot ilyen virtuális részecskékkel telítettnek fogják fel. Ezek a virtuális részecskék közvetítik a fizikai kölcsönhatásokat is, a tömegvonzást, az elektromágneses erőhatást, és a magerőket.

 A világűrben bár anyag nincs jelen, de az energia különböző mértékben  kitölti a világegyetemet. Ma már tudjuk, hogy atomi szinten az anyag és energia nem különül el, így amikor az űr egy pontján nagy mennyiségű energia gyűlik össze, az materiali­zálódik, vagyis az energia a másodperc törtrészére anyaggá válik. Mivel ezek a részecskék rendkívül rövid életűek, a tudósok csak virtuális részecskéknek nevezik őket. Ezek a virtuális részecskék sosem egyesével, hanem mindig párosával jönnek létre, egyik negatív, másik pozitív töltést hordozva, ennek eredményeként létrejöttük után egyből meg is semmisítik egymást és ismét energiává alakulnak.

• A kozmikus űrről alkotott képünk azonban a kvantumfizika hatására ismét gyökeresen megváltozott. Amikor 1927-ben megjelent Werner Heisenberg (foto) első tanulmánya az általa felismert határozatlansági összefüggésről, Heisenberg még úgy gondolta, a határozatlansági összefüggés csupán mérési bizonytalanságokra, pontatlanságokra vonatkozik. A rákövetkező években azonban, elsősorban Niels Bohr nyomán uralkodóvá vált az az elképzelés, amely szerint a határozatlansági összefüggés a fizikai létezés alapvetően meghatározatlan voltát fejezi ki.  Bohr szerint a mérést végző megfigyelő a mérés során óhatatlanul kölcsönhatásba kerül a mérendő rendszerrel, s ennek során ugrásszerűen megváltoztatja. Ez pedig azt jelenti, hogy a mérések előtt és után a kvantumszintű fizikai rendszerek állapota nem ismerhető meg tetszőleges pontossággal, mert egy bizonyos mértékig meghatározatlan. Az elemi részecskék határozatlan állapota éppen a legalapvetőbb ponton érinti tudományos világképünket, mert a világ elemi építőköveire vonatkozik. Ezért jelentősége szinte felmérhetetlen azért is, mert ezt a határozatlanságot közvetlenül kimutathatatlan, ezért „virtuális”-nak nevezett részecskék idézik elő.

Ezek a virtuális részecskék nem anyagiak a szó megszokott értelmében. Egész sor tulajdonságuk ellentétben áll az anyagról alkotott ismereteinkkel. Szokatlan, a szokásos fizikai elméletek kereteiben nem értelmezhető, ezeknek ellentmondó, “lehetetlen” tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyrészt közvetlenül nem észlelhetőek.

• Amint megszületnek, kölcsönhatás nélkül terjednek, és csak elnyelődésük helyén hatnak kölcsön.
• Sebességük meghaladja a fénysebességet, másképpen fogalmazva nem a térben terjednek, nem-lokális természetűek.
• Megsértik az energia megmaradás törvényét, mert fizikai hatások nélkül keletkeznek

Ezzel megsértik az okság törvényét is, mert konkrét fizikai ok nélkül keletkeznek. Nem csoda, hogy 2011-ig tartott, amíg egyedi virtuális fotonokat is ki tudtak mutatni, és így végleg bebizonyosodott, hogy a virtuális részecskék bármennyire is „virtuálisak”, azaz tulajdonságaik bármennyire is eltérnek az anyag szokásos tulajdonságaitól, mégis éppúgy valóságosak – sőt bizonyos értelemben a valóság még alapvetőbb, még mélyebb szintjét alkotják.

Az akaratnak kétségkívül van munkavégző képessége, hiszen minden munkát azért végzünk el, mert akarjuk. És mivel a munkavégző képesség neve a fizikában: energia, ezért az akaratnak van energiája.

Ha tehát a virtuális részecskék akaratunk hatására jönnek lére, akkor akaratunktól energiát is kaphatnak. S ha kapnak, akkor az energia megmaradás törvényének sem kell megsérülnie!

Váratlanul helyreáll a fizika mindkét alapvető elve, az okság és az energia megmaradás elve is.

Energiamezők

A kvantumfizika megértéséhez újfajta, szemléletmódot kell elsajátítani. Ez azt jelenti, hogy minden létező – beleértve az embereket is – egy energetikai egység, vagyis energia mezővel .rendelkezik Ezek az energiamezők változatosak, de nem függetlenek egymástól.
A kvantumfizikai látásmódban a világ úgy is értelmezhető, hogy minden össze van kapcsolva mindennel. Vagyis minden, mindenre hatással van. Tehát végső soron, "minden „EGY”. 
Ez a titka a kvantum gyógyításnak.

Az energiamezők pulzálnak, változnak, és folyamatosan kölcsönhatásban vannak egymással. Így, formálhatóak is. E mező tehát, interaktív, másrészt minden lehetőséget magában foglal.

Kvantum mező

1./ Morfogenetikus mező

A kvantummezőt, nevezik még kvantum-mátrixnak, sokan megfeleltetik az információs mezőnek, morfogenetikus mezőnek, vagy tudatmezőnek. A kvantumfizika „nullponti mezőnek” is hívja, vagy, ahogy Einstein megfogalmazta: "az egyetlen valóság". 

A morfogenetikus tér következménye a madarak V alakban repülése, a madarak és halak vándorlása, a hangyák, méhek szerveződése, az élővilág reakciója az évszakok változására,

A morfogenetikus tér fogalmával a materializmusba ragadt tudomány még nem tud mit kezdeni, bár egyre több biológus, fizikus bizonyítja és egyre precízebben le is írja e tér működését. Tény, hogy a gravitáció is évezredekig ismeretlen volt, néhány száz éve tudjuk, ma pedig tényként tanítják az iskolában. A morfogenetikus tér léte még nem olyan régi, hogy ezt most az iskolában tanítanák.

A kvantummező elmélet szemszögéből nézve az anyag nem más, mint rezgés. Ez az elmélet testünket egy összetett hullámformaként írja le, mely számtalan kisebb hullámból vagy rezgésből adódik össze. Ezek a rezgések az alapvető anyagi és erő mezők gerjesztett állapotai. A legmodernebb fizika kutatásai szerint, az összes ilyen mező egyetlen alapvető mező kifejeződése, melyet szuperhúr mezőnek vagy egyesített mezőnek neveznek.

Az egészséget az ősi és a modern nézőpontból tekintve is úgy határozhatjuk meg, mint az egyént alkotó összes rezgés integrált és kiegyensúlyozott állapotát. A betegséget pedig úgy, mint az emberi szervezetet felépítő alapvető frekvenciák egyensúlyának hiányát. A védikus gyógyászat már hosszú ideje olyan technikákat és olyan nyelvezetet használ, amely úgy tekint a test és az elme egészére, mint egy számtalan apróbb hullámból álló komplex hullámra.

Két elektromos töltésű részecske közötti vonzást vagy taszítást úgy lehet értelmezni, hogy a részecskék kölcsönösen fotonokat lövöldöznek egymásra és ez idézi elő közöttük az erőhatást. Elektronok esetében azonban a fotonok kibocsátásához akkora energia kellene, amekkorával az elektron nem rendelkezik. A probléma megoldását itt is Heisenberg határozatlansági tétele kínálja, ugyanis az energia és az idő komplementer mennyiségek, és ezért nagyon rövid időtartamhoz jelentős mértékű energiaszint ingadozás tartozik. Ha tehát az energiaszint pozitív kilengésekor az elektron kilök egy olyan fotont, amelyet a megengedett rövid időn belül vissza is kap, akkor ez az effektus működhet. Ez az elmélet voltaképpen azt jelenti, hogy az elektromágneses erőtér is kvantált, és kvantumjai a fotonok. A kvantum-mező elméletet később fokozatosan kiterjesztették más típusú erőterekre is, főleg az atommagon belüli struktúra kutatása érdekében. Eszerint pl. az atommagot alkotó nukleonokat összetartó erős kölcsönhatást is részecskék, un. mezonok közvetítik.

http://www.rieth.hu/Vilagom/10b_KvantumElektroDin.htm

A kvantummező elmélet szerint a részecskék között ható erőket a részecskék által kibocsátott un. virtuális részecskék közvetítik. A kvantum-mező elmélet elsőnek kidolgozott fejezete az un. kvantum-elektrodinamika volt. Ennek alapgondolata az, hogy ha a fotonok elektromágneses hullámcsomagok, akkor a térben ide-oda röpködő rengeteg ilyen hullámcsomag elektromos és mágneses erőtere úgy adódhat össze, hogy abból elektrosztatikus erőtér alakul ki. 

A kvantummező elméletből az is következik, hogy a kölcsönhatás erőssége az abban résztvevő részecskék távolságának növelésével csökken, hiszen minél nagyobb távolságot kell áthidalni, annál hosszabb ideig tart az erőközvetítő részecskék „utazása”, s a határozatlansági tétel szerint egyre hosszabb időhöz egyre kisebb energiaszint tartozik. Az ezzel kapcsolatos részletesebb számításokat a kísérleti tapasztalat is igazolta.  Érdemes azt is megvizsgálni, mekkora egy foton. Amikor a foton kölcsönhatásba lép, pl. becsapódik egy felfogó ernyőbe, akkor pontszerű részecskeként viselkedik. „Repülés közben” azonban a foton egy meghatározott energia tartalmú elektromágneses hullámcsomag-impulzus, amelynek spektrális sávszélessége megmérhető. Ebből az derül ki, hogy a hullámcsomag-impulzus időtartama 10 nanosec, azaz 0,000 000 01 másodperc körül lehet. Ennyi idő alatt a fény kb. 3 métert tesz meg. Vagyis a kb. 0,1 nanométer, azaz 0,000 000 1 mm átmérőjű atom belsejében az atommag és az elektronok közötti elektrosztatikus vonzás úgy jön létre, hogy ezek a részecskék 3 méter hosszú fotonokat lövöldöznek egymásra. Olyan ez, mintha egy ping-pong labda belsejében több kilométer hosszú vasúti szerelvények robognának ide-oda. Bármennyire is meglepőnek tűnhet, ez a modell remekül megállta a helyét, olyannyira, hogy ma már – a gravitációs kölcsönhatás kivételével – gyakorlatilag csaknem minden kölcsönhatáshoz sikerült megtalálni a vonatkozó erőközvetítő részecskét. 

http://modernfizika.lapunk.hu/?modul=blog&a=109741

2./ Morfogenetikus mező

Sheldrake ezt a láthatatlan mátrixot morfogenetikus mezőnek nevezte el.

A morph = forma és a genezis = létrejövés szavakból.

A tudomány legújabb állása szerint Rupert Sheldrake nyomán így nevezzük ezt a "kollektív valóságot", tudat-mezőt – pszí-mező, ahogyan Prof Dr  László Ervin hívja ezt, a „Kozmikus kapcsolatok” című könyvében.

A morfikus mezők átterjednek téren és időn, s a cselekvésminták hologramszerűen képesek hatni a bárhol és bármely időben végbemenő eseményekre. Ennek egy példáját mutatja be Lyall Watson - Lifetide: The Biology of Consciousness (Életáradat: a tudat biológiája) című könyvében, amelyben leírja, a népszerűen csak "a századik majom elvének" nevezett elméletet. Watson látta, miután a majmok egy csoportja megtanult egy bizonyos viselkedést, a más szigeten élő majmok újszerű módon szintén produkálták ugyanazt a viselkedést.

Korábban azt feltételezték, hogy az emlékeket az agyban a megváltozott idegvégződések vagy szinapszisok, esetleg más egyebek tárolják. Azonban hiába kutatták hosszú időn át a biológusok a memória tárolásának lehetséges helyeit, mert még mindig ismeretlen számunkra, hol és hogyan tárolódnak az emlékek agyunkban.

Egyes tudósok szerint az emlékek bizonyosan nem az agyban tárolódnak! Az agy inkább egy holografikus érzékelőhöz és kivetítőhöz hasonlítható, amely rá tud kapcsolódni a Matrix-információs térre, mint egy ”pendrive szerű” tároló egységre.

A halál beállta után az emlékek nem törlődnek. A halálközeli élmények kutatása során megállapították, hogy az érintettek tiszta gondolatokat, emlékeket és tudati állapotot élnek át, miközben agyuk egyáltalán nem működik. Ez arra utal, hogy a tudat a fizikai testen kívül és az agytól függetlenül is létezik. Halál beálltát követően egy bizonyos időn túl az agy bomlásnak indul. Az emlékek és az információk a halált követően továbbra is fennmaradnak.

http://www.matrixdrops.com/hu/hirek-matrix-drops/a-morfogenetikus-mezok-es-a-matrix-informacios-kvantummezok-letezesere-bizonyitek-a-m

Az embernek teremtő tudata van, amit megtanulhat használni. Azok vagyunk, amit érzünk, gondolunk, hiszünk. Az érzéseink, a hozzájuk kapcsolódó gondolataink, a hitünk, a cselekedeteink, nem csak vágyainkat, és valóságunkat irányítják, hanem kihatnak szervezetünk valamennyi rendszerére. Saját felelősségünk nem kerülhető el, önmagunk, és azon keresztül környezetünk, a világ felé sem.

A mátrixenergetika módszere hatékony eszköznek bizonyult az elmúlt években, az energetikai blokkok oldására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a változások véglegesek. Szinte minden probléma esetén jól használható. Legyen az lelki, fizikai, vagy élethelyzet megoldása. .A kvantum-szinkronizáció egyik legfigyelemreméltóbb eredménye, a spirituális fejlődés. 

Maga a módszer már nagyon régi. A Mátrix-technika, a hawaii hunában gyökerezik. A kahunák, azaz a sámánok kahi, vagyis „mágikus érintés” néven ismerték, és alkalmazták. Később, Dr. Richard Bartlett művei, Dr. Frank J. Kinslow könyve, és más szerzők népszerűsítették világszerte. A módszer összecseng sok irodalommal, pl. Eckhart Tolle „A Most hatalma” című könyvével.

Számtalan technika létezik. Ugyan más a technika, de céljukat és forrásukat tekintve szinte azonosak. Azokat a régi, és új energetikai gyógyításokat is ide sorolhatjuk, amelyek az Univerzum, vagy Isteni energiát használják. A most oly népszerű orosz gyógyítás, a Kahi healing, és még számos módszer is ezen alapul. Ezek csak technikailag különböznek egymástól, lényegüket tekintve azonosak.

Prof. dr. Amit Goswami, a kvantumfizika egyik atyjának meggyőződése szerint, az elsődleges valóság maga a Tudat, s a Tudat teremti az anyagi valóságot.

Jelenleg a tudomány újból felfedezi Istent és a lefelé irányuló ok-okozati összefüggést.

http://www.madeabt.hu/page.php?12

Néhány kísérlet, ami a morfogenetikus mező létezését igazolja:

• 1952-ben a Koshima japán szigeten végeztek kísérletet makákókkal természetes élőhelyükön. Homokos édes burgonyát adtak nekik, amit nem túl nagy örömmel, de elfogyasztottak. Egyik makákó rájött, hogy a homokot le lehet mosni, és így minden probléma nélkül élvezhető az étel. A tudás apránként elterjedt, főleg a fiatalabb egyedek között. Amikor azon egyedek száma, akik megmosták a burgonyát, elért egy kritikus értéket, a tudás sokkal gyorsabban kezdett terjedni, mint az logikusan következett volna, hirtelen szinte az egész makákó törzs rászokott a krumpli mosásra, sőt a szokás ekkor hirtelen megjelent a tengeren túli  Takasakiyamaban is.

Ezt a kritikus értéket hívják a Századik majomnak. 

• 1920-ban a Harvard egyetemen William McDougall tizenöt évet áldozott az életéből a patkányok megfigyelésére. Ő arra jutott, hogy az első generációja a patkányoknak 200 hibát vétett átlagosan a labirintusból kifelé. Az utolsó generáció már csak 20-at. 

McDougall arra jutott, hogy a megszerzett tudás valahogy tovább örökíthető. 

Később McDougall elvégezte ezt a kísérletet Ausztráliában, ahol a patkányok első generációja szignifikánsan kevesebb hibát vétettek, mint a régi patkányok első generációja, habár nem voltak leszármazottai az előbb említett patkánypopulációnak. A későbbi generációk is sokkal jobban teljesítettek. Rájött, hogy mégsem a gének örökítik át a szerzett tudást, ám ennél tovább senki sem vizsgálódott. 

• Az 1920-as Angliában egy kék cinege (angol nevén kék csöcs) rájött, hogy az ajtók elé kiszállított tejes üveg tetejét átütve hozzáfér a tejhez. Ez a tudás nem sokára 100 mérfölddel arrébb is megjelent, habár a cinegék nem nagyon repülnek 15 mérföldnél messzebbre. 1947-re ez egy általános viselkedése volt a cinegéknek Angliában, míg ugyanez a felfedezésük megjelent Hollandiában, Dániában és Svédországban is. A német megszállás miatt 8 évre megszűnt a tejkiszállítás Hollandiában, s tudni kell, hogy a kék cinegék átlagosan csak 5 évet élnek, ám amikor nyolc év után újra megjelentek a tejes üvegek az ajtók előtt, a cinegét ott folytatták ahol abbahagyták. 

Maga a mező az, ami megmondja, hogy a sejt mivé alakuljon. Maga az elnevezés is erre utal, morpho ~ alak ,genesis ~ születés. A tudósok által felfedezett elemek kristályosodása sokkal gyorsabban lezajlik az ellenőrző kísérletek folyamán, mint a legelső alkalommal. Ezt persze az újból el-nem-követett hibákra fogják, mindenesetre érdekes, mert úgy tűnik, mintha az új anyagok is megtanulnának megszilárdulni

 A Koppenhágai Interpretáció szerint semmi sem valóságos addig, amíg meg nem figyelik, azonban ez a magyarázat arról nem szól, hogy mi is pontosan a „megfigyelés”.

E témában először Neumann János nyilatkozott, aki szerint a megfigyelés egy tudatos elme működése, majd ezt a véleményt vitte tovább Max Planck, aki szerint „a tudatosság (consciousness) alapvető – úgy tekintek az anyagra, hogy azt a tudatosság hozza létre.” Neumann szerint, teszi hozzá Brooks, az univerzumban minden a kvantumfizika elvei szerint működik, kivéve a tudatos elmét, ami képes arra, hogy a lehetőségekből kiválasszon egyet, ezáltal valósággá tegye azt.

Megjegyzés  Koppenhágai interpretáció 

A koppenhágai interpretáció a kvantummechanika egyfajta értelmezése. A kvantummechanika fő tulajdonsága, hogy minden részecske állapota leírható egy hullámfüggvénnyel, amely matematikai leírása annak a valószínűségnek, hogy a részecske egy bizonyos helyen található vagy egy bizonyos mozgásállapotban van. Ezen értelmezés szerint maga a mérés hozza létre a valószínűségek halmazát, amely befolyásolja („tönkreteszi”) magát a mért értéket. A mérés befolyásolja a mért értéket. Ezt a matematikai ábrázolást nevezik hullámfüggvény-összeomlásnak (wavefunction collapse).

https://hu.wikipedia.org/wiki/Koppenh%C3%A1gai_interpret%C3%A1ci%C3%B3

Marx György: Kvantummechanika, Műszaki Kiadó, 1957

Neumann János: A kvantummechanika matematikai alapjai, Akadémia Kiadó, Budapest 1980

Geszti Tamás: Kvantummechanika, Typotex Kiadó, 2007.

Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatója, aki kijelentését a kvantumfizika útján igyekezett bebizonyítani – írja a filantropikum.com-on Jerome Flynn.

http://librarius.hu/2015/01/21/halal-nem-letezik-kvantumfizikai-ervek-szerint/

3./ Morfogenetikus mezők

Az orvostudomány túlnyomórészt a fizikai formát, a testet kezeli, az orosz információs gyógyászat viszont abból indul ki, hogy minden betegség, minden probléma információs szintről (más néven a morfogenetikus mezőből) indul ki, először tehát itt lehet és kell gyógyítani, helyreállítani őket.

Rupert Sheldrake (foto) a Cambridge-i egyetemen kezdte kutatásait a morfogenetikus mezőkkel kapcsolatosan. Minden élőlényt összekötnek ezek a mezők és ezzel a kötelékkel magyarázható a telepátia jelensége is. A telepatikus képesség például, amikor megérezzük, ha valaki hátulról mereven néz bennünket. 

Gyakran megfigyelt jelenség miközben egymásra gondolnak a felek, egyszerre hívják egymást, vagy éppen egy időben küldenek elektronikus levelet. Ilyen és ehhez hasonló eseteket már mindenki többször átélt. A kutatások azt mutatják, szignifikánsak ezek a jelenségek, vagyis jelentős eltérést mutatnak a véletlenszerűségtől.

A katonai kutatások igen széles körben elemzik és alkalmazzák a telepátiát. Mindezek hadászati- és ipari titkokként kezelik. Úgy tűnik számukra egyszerűbb azt kommunikálni, hogy a paranormális jelenségek véletlen művei. Így nem kényszerülnek a kényes, elhallgatott kérdésekre további elterelő gyenge magyarázatokat adni.

A megfigyelték, ha egy faj egyede elsajátít egy új viselkedési mintát, ez megváltoztathatja az adott faj oksági mezejét a földön. Ha az újszerű viselkedés többször megismétlődik, akkor a "morfikus rezonanciája" erősebben hat ki az egész fajra.

Sheldrake ezt a láthatatlan mátrixot morfogenetikus mezőnek nevezte el.

A morph = forma és a genezis = létrejövés szavakból.

A morfikus mezők átterjednek téren és időn, s a cselekvésminták hologramszerűen képesek hatni a bárhol és bármely időben végbemenő eseményekre. Ennek egy példáját mutatja be Lyall Watson - Lifetide: The Biology of Consciousness (Életáradat: a tudat biológiája) című könyvében, amelyben leírja, a népszerűen csak "a századik majom elvének" nevezett elméletet. Watson látta, miután a majmok egy csoportja megtanult egy bizonyos viselkedést, a más szigeten élő majmok újszerű módon szintén produkálták ugyanazt a viselkedést.

A megérzés, a telepátia nem paranormális tevékenység, hanem ha úgy tetszik, a mátrix meglétének bizonyítéka. A morfogenetikus mező bizonyított elméletére következzen kommentár nélkül néhány példa Sheldrake professzor publikus gyűjteményéből.

Példák a morfikus mező  meglétére

• Sheldrake professzor 2005-ös, a The Ecologist-ban megjelent absztraktjában egy különleges vizsgálatról írt, arról, vajon hogyan lehetséges, hogy rengeteg állat a 2004. évi Ázsiában bekövetkezett tsunami idején hogyan menekülhetett meg emberi beavatkozás nélkül. Szumátra és Sri Lanka elefántjai ugyanis jóval azelőtt, mielőtt a tengeri alatti földrengés egyáltalán megindult volna közös trombitálásba fogtak, majd mindannyian felvonultak a magasabb területekre. A bivalyok a tengerpartról a hegyre mentek fel, akiket a falusiak értetlenkedve követtek, ez mentette meg életüket. Jóval az esemény előtt megszöktek a kutyák, kecskék, bivalyok és a magasan fekvő területekre szöktek, ahová már nem ment a víz. Az Andamán-szigeteken élő törzsi csoportok észlelték az állatok feszültségét, követték őket, így élték túl a katasztrófát. Az állatok érzik a szerencsétlenségek bekövetkezését és ezt jelzik is egymásnak.

• Az otthon maradt szülők felügyeletével végzett vizsgálat során megdöbbentő módon a 96 alkalomból 82-szer érezte meg a kutya, hogy gazdája mikor érkezik meg, váratlanul felpattant és jelezte, hogy jön a gazda. A további tesztelések folyamán egy távoli megfigyeléssel a következőre derült fény: a gazda messzebbre utazott, nála és az otthon maradt kutyánál is kamerát helyeztek el. Egy szabadon választott időpontban a gazda kijelentette, hogy most hazamegy. 11 másodperccel kijelentése után a kutya otthon az ajtóhoz rohant, hogy várja gazdáját. A morfikus rezonancia terén Sheldrake számos esetben szignifikáns összefüggést tudott felmutatni egészen távoli ember-ember és ember-állat közötti kapcsolatok terén 

• Előre megérezték a cicák a tulajdonosuk telefonhívását. Például amikor a Kalifornia Egyetem neves professzorának házában csörög a telefon, a felesége tudja, hogy férje van a vonal túloldalán, mert Whiskins, az ezüst cirmos macska rohan a telefonhoz, és ráteszi a mancsát a készülékre.

"Sokszor sikerült neki leakasztani a telefont, és olyankor elismerően nyávogott, amikor tisztán hallható volt, hogy a férjem van a vonal másik végén," - mondta el a feleség. "Ha valaki más telefonál, Whiskins tudomást sem vesz róla." A macska akkor is reagál, ha Afrikából vagy Dél-Amerikából telefonál haza.

• Prof Dr Jung személyesen megfigyelt spontán szinkronjelenségeket, és próbált ezekben valami szabályszerűséget felfedezni. Ilyen spontán jelenségre példaként említi azt, hogy amikor egy nőbeteg álomanalízise során a szent szkarabeusz bogárról esett szó, hirtelen koppanást hallottak az ablaküvegen, mivel annak kívülről nekirepült egy valódi szkarabeusz bogár, vagy legalábbis annak európai változata.

• Dr. Jung egy másik példája arról szól, hogy amikor egyszer heves vitába keveredett Freuddal – méghozzá éppen a szinkronicitás értelmezésével kapcsolatban – és az indulatok magasra csaptak, hirtelen nagy csattanással kettérepedt a szobában lévő szekrény vastag tölgyfa ajtaja.

• Jung megfigyelte, hogy egymástól távol élő, eltérő sorsú emberek álmaiban rendszeresen előfordulnak olyan, erős érzelmi töltésű, egymáshoz hasonló képek, szituációk, szimbólumok, amelyek nem tartozhatnak a személyes tudattalanhoz, mivel ezeknek a páciensek személyes életében nincs semmiféle előzményük.

Ezek az ősképek, szimbólumok rendszeresen előfordulnak egymástól távol eső népek kultúrájában, népművészetében, babonáiban, mondáiban, meséiben, népdalokban

• A távolbalátással kapcsolatban Harold Putthoff és Russel Targ, – a Stanford Research Institute két fizikusa – végzett sikeres kísérleteket. (Putthoff & Targ: Mind-Reach, New York, Delacorte Press, 1977)

• A professzor a morfikus mező elméletét alátámasztandó párhuzamosan végzett kutatásai között szerepel nem csupán a telepátia, de például a következő területek megbízható kutatási alapokon nyugvó bizonyítása is, mely szerint:
• a klinikai halál állapotából visszatérő betegeknél a már nem mérhető agyhullámok során tapasztalt jelenségek tudatosak és összefüggenek a morfogenetikus mezővel.
• A születés és a halál eseményei visszavezethetőek a morfikus mezőkre,
• a morfikus mezők tulajdonságai – azaz, hogy minden mindennel összefügg a tudat és az érzékek szintjén – minden eddig paranormálisnak vélt jelenségre választ adhat.

A professzor számos olvasatban utalt arra, hogy a tudomány a dogmatikus elvek okán még nem eléggé nyitott arra, hogy befogadja ezt az egészen új megközelítést a minket körülvevő világról. Több, új tudományi irányzatokkal foglalkozó szaklap egyenesen úgy vélekedik, hogy a Sheldrake munkássága nem más, mint H. P. Blavatsky 1888-ban Titkos Tanítás címen kiadott publikációjában megjósolt világszemléletet megváltoztató tudósainak az egyike.

Megjegyzés

A titkos tanítás (eredeti címén: The Secret Doctrine) Helena Blavatsky munkája, amelyet 1888-ban publikált és amelyet a Teozófiai Társulat a teozófia alapvető munkájának, a teozófia legteljesebb összefoglalásának tekint és amely legitimációját az teremti meg, hogy állításuk szerint a könyvet Blavatsky a Mahatmák sugallatára írta.

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_titkos_tan%C3%ADt%C3%A1s

A kvantum gyógyításról részletesebben  a dolgozat 2. részében olvashatnak