Lélek útja a túlvilág felé 3. rész

A dolgozatom 1. részét itt olvashatja: http://nelegybeteg.hu/tanulmany-lelek-utja.php

A dolgozatom 2. részét itt olvashatja:

http://nelegybeteg.hu/tanulmany-lelek-utja-2resz.php

A tudósoknak a lélekre vonatkozó válaszai

Horatius „Nem halok meg egészen: lényem lényegi része elkerüli a sírt”

Cicero „A halál nem pusztulás, hanem átmenet: vándorlás és egy új élet kezdete. Minden élő bizonyos lehet az öröklétben”

Schelling „A halál által csupán átlépünk az egyik létből a másikba: az innenső oldalról átmegyünk a túlsóra”

C. F. von Wizsacker „A fizikai világkép nem azzal igazságtalan, amit állít, hanem azzal, amit elhallgat”

A világhírű matematikus Gödel kijelenti: „ Azt hiszem, hogy a vallásban sokkal több ésszerűség rejlik, mint azt szokásosan hiszik. A mai filozófusok 90%-a abban látja fő feladatát, hogy a vallást kiverje az emberek fejéből”

Carl Gustav Jung világhírű tudós pszichiáter: „Napjaink ateizmusa, elavult nézeteken alapszik, amelyek azt állítják, hogy az emberi lélek, a szellemi élet és a szabad akarat az agysejtek működésének szüleménye. Egyedül a lelki erők képesek pszichikai jelenségeket előállítani. Tudományos szempontból nézve egyértelműen el kell vetnünk a materialisták állítását, hogy az emberi tudat az anyag terméke.

Prof Dr. Freund Tamás akadémikus agykutató a MTA elnöke: „az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ, és ami fontosabb, a többi lélek számára.”

Prof. Dr. Méhes Károly orvos akadémikus, egyetemi tanár: „Ahol a tudomány véget ér, ott a hit ad magyarázatot és megnyugvást, amely nem ragaszkodik az anyagi világ mérőmódszereihez. A szellem megőrzi, de meg is haladja az anyagot. Ennek figyelmen kívül hagyása a kutatás realitását és erkölcsös voltát is megkérdőjelezi.”

 Az „életutáni” élet iránti érdeklődés ma nagyobbnak tűnik, mint bármikor ezelőtt. Ma sokkal bonyolultabb módon terjesztik a kapcsolat lehetőségét médiumok, látók, halál-közeli tapasztalatokkal kapcsolatos „tudományos” kutatások, valamint az elhaltak lelkeivel való New Age-s közvetítés által. Mindennek eredménye az, hogy a test-lélek kérdése példa nélkül álló figyelmet élvez, még a tudós társadalomban is.  A központi probléma az, hogy vajon a lélek képes-e túlélni a testet, és a testtől függetlenül működni. Más szóval: az ilyen összetételű emberi természet halálánál a lélek, azaz a tudatos rész, elhagyja a testet, és továbbra is létezik, miközben a lélek földi otthona felbomlik.  Azt kell látnunk, hogy van bennünk valami, ami nem anyagi természetű, de képes arra, hogy szervesen kötődjék az anyaghoz és szervezze azt. Az élő emberben tehát van egy szervező elv, amely a test anyagával kölcsönhatásban eleven szervezetet képez. Ez a szervező erő a halálkor elhagyja a testet. Ezt a szervező erőt léleknek hívjuk.

Az ember csak test, vagy a testén kívül van valamiféle nem fizikai része is — test-lélek vagy test-elme problémának (body—mind problem) nevezik. A kérdéssel a filozófia metafizika, valamint ismeretelmélet — közelebbről pedig elmefilozófia nevű ága foglalkozik.

Descartes azt állítja, hogy e kettő különbözik egymástól: a test fizikai, a lélek/elme pedig nem fizikai entitás, e kettő képes egymástól függetlenül létezni, és képes egymásra hatni. Descartes négy érvet sorakoztat fel állítása mellett. Erre itt most nincs lehetőség kitérni.

Azt az elméletet, mely szerint a mentális állapotok — a lélek/elme — is fizikai természetűek, fizikalizmusnak nevezzük. A fizikalizmus mint napjainkban uralkodó világnézet nemcsak erre a részproblémára kíván választ adni, hanem általánosan kimondja: a világ teljes egészében fizikai természetű. A fizikalizmus azonban nemcsak természetes intuícióinknak mond ellent, hanem tudományosan is több ponton támadható.

A Biblia emberről alkotott felfogása szerint az ember szellem, van lelke, ami a testben lakik. Isten az első embert a földből formálta, a teste mintegy „edény” volt a Mindenható számára, amelybe belelehelte Isten az életek szellemét

Az ember a szellemét, legbensőbb lényét Istentől kapta. Bár a Biblia megjegyzi, hogy ez a szellem teszi értelmessé az embert, a szellem mégsem csak intellektuális valóság, hanem a lelkiismerettel, intuícióval is azonosítható. Az ember személyiségének belső erőforrása, központja, a természetfeletti világot érzékelni képes „érzékszerve”.

Ezzel szemben a lélek (héber: nefes, görög: pszükhé, latin: anima) a szellem és a test találkozásából jött létre, a kettő között mintegy hidat képezve, így a természetfeletti és az érzéki valósághoz egyaránt kötődik. Mikor létrejött az ember lelke, az ember akkor ébredt öntudatára. A lélek az érzelmek, gondolatok, szándékok összességének lakhelye. A Bibliában a lélek szó lefedi az egyes ember személyiségét, egyéniségét, életét, egyedi sorsát, de teljes egzisztenciáját (kapcsolatait, anyagi javait stb.) is. A Biblia tanúsága szerint a szellem többször szembefordul a lélekkel, az abban lévő érzelmekkel, akaratokkal, gondolatokkal, mivel a lelket sokszor a test, a külső világ érzései, kívánságai vezérlik.

Az embernek (mint fajnak) tehát két alapvető szubsztanciája van: a szelleme és a teste, a kettő között pedig a lélek. Feltámadás után azonban az ember egyetlen oszthatatlan — feltámadott testből, lélekből és szellemből — álló szubsztanciává válik. Kant szerint a transzcendens fogalmak paradoxonokat rejtenek magukban, amelyek az emberi elme számára teljes egészükben soha nem megragadhatók.  Finta Szilvia A test-lélek probléma a 20–21. században

A test állandóan változik: épít és bont le, mégis mindenkinek az az érzése, hogy egész életében ugyanaz a személy marad. Ez az „ugyanaz” a bennünk lévő lélek. A keresztények nagy többsége is ezt vallja. Az utóbbi évek tudományos irodalmának áttekintése is mutatja, hogy ezt a kérdést különböző felekezetekhez tartozó vezető tudósok is vitatják. A dualizmus támadás alatt van. Az utóbbi időben számos bibliatudós úgy érvelt, hogy az ó- és újszövetségi szerzők az ember természetét nem dualistának, hanem monisztikusnak vagy holisztikusnak ábrázolják. E tanulmányok eredménye, hogy ma sokan megkérdőjelezik, sőt elutasítják az elgondolást, miszerint a Szentírás a lelkeknek a testtől független halál után létét tanítja.

Egyháztörténészek azzal támasztják alá e következtetéseket, hogy kijelentik: az emberi természet dualista nézetét és a testtől különvált lelkek túlélésébe vetett hitét az egyházatyák hozták be a kereszténységbe, akiket Platón dualista filozófiája befolyásolt. Ez megmagyarázza, miért fogadták el széles körben ezt a hitet a keresztény egyházban, noha azok a Biblia tanításából hiányoznak.

A bibliatudósok, egyháztörténészek, filozófusok és tudósok dualizmusra vonatkozó támadása arra vezetett rá sok liberális, sőt még néhány konzervatív keresztényt is, hogy elutasítsák az emberi természet hagyományos dualista szemléletét. Body, Soul and Life Everlasting (Test, lélek és örök élet) c. könyvében John W. Cooper így összegezi e fejlemény eredményét: „a liberálisok elutasították (a dualizmust), mint ami régi divatú, és intellektuálisan többé már nem fenntartható. Néhány konzervatív protestáns úgy érvelt, hogy mivel egyedül a Szentírást kell követni, nem pedig emberi hagyományokat, ha a nem a Szentíráson alapuló emberi hagyomány, meg kell reformálnunk hitvallásunkat, és meg kell tisztítani őket a görög gondolkodástól. A test és lélek egymástól való elválasztása számos irányból támadás alá került.”  A lélek fogalma nem valamiféle érdekből vagy naivitásból származó agyrém. Ez ügyben hallgatnia kell az ideológiakritikának csakúgy, mint a józanságával kérkedő redukcionizmusnak! A lélek az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független létezőként képzelt hordozója. Az ember belső valósága. (Magyar Értelmező Kéziszótár)

Halálközeli élmény

Vannak olyan teológusok, akik azt mondják, hogy, ez nem belső pszichés termék, hanem itt valóban Istennel találkozunk. Számukra a halálközeli élmény teljesen összeegyeztethető a bibliai tanításokkal. A klinikai halálból visszatértek ugyanis arról számolnak be, hogy van élet a halál után, az ember találkozik a teremtőjével, számot kell adnia az életéről, újra együtt lehet elhunyt szeretteivel – márpedig mindezek a Bibliában is így szerepelnek. Amikor ebbe az állapotba kerülünk, és áttekintjük az életünket, akkor önmagunk mondunk ítéletet fölötte. Kapunk egy isteni tudást, amivel mi magunk válunk tükörré, magunk ítéljük meg, hogy milyen volt az életünk. Amikor ez az önmegítélés megtörténik, akkor attól függően, hogy ennek milyen az eredménye, szeretnénk közelebb vagy távolabb lenni ettől a fénylő lénytől. Abban az esetben, ha úgy érezzük, hogy gonoszak és bűnösek voltunk, akkor bánt ennek a fénylő lénynek a tisztasága, tökéletessége. Nem Isten taszít el bennünket, hanem mi vagyunk azok, akik nem vagyunk képesek egyesülni a fénnyel, a tökéletességgel.

Forrás: Dr. Pilling János Pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében dolgozik, ahol orvosi kommunikációt és tanatológiai ismereteket oktat.

Több ezer ember esetét dolgozták már fel a világ minden táján dolgozó kutatócsoportok; köztük Magyarország kutatói is. Ezek alapján biztonsággal felvázolhatók azok az élmények, amelyeket átél az ember a klinikai halál állapotában, mielőtt a modern újraélesztési technikákkal visszarángatják – odaátról pedig szelíden visszatuszkolják – az életbe.

A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az állandó elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki.

Egy dolog biztosnak tűnik: ezek az élmények reálisak. Professzor Dr. Moody 90 millió olvasója, további 6-8 neves nemzetközi szaktekintély tanulmányai, publikációi - különösen az USA-ban - azt eredményezték, hogy a kórházakban már nem küldik pszichológushoz az élményeseket. Családjuk is felfigyel a vallások felett álló, de azok leírásaihoz hasonló témákra. A „messziről visszajött" családtag pozitív életmódváltozása szinte bizonyító erejű, hogy ő olyan valamivel került kapcsolatba, ami még ismeretlen a társadalom számára.

Moody, Raymond A.: Élet az élet után (Ecclesia, Budapest, 1996)

dr. Ács- dr. Pilling- dr. Zatik: Meghaltam és élek. (Medicina, Bp. 1992)

Zohar, D. - Marshall, I.: SQ – Spirituális intelligencia. (CsöndesTárs Kiadó, Budapest, 2000).

Nemtől, kortól, származástól és világnézettől függetlenül hasonló HKÉ-kről számolnak be a világ különböző tájairól.  A jelenség tudományos vizsgálata már több évtizedes múltra tekint vissza. A HKÉ-eknek számos orvos kutatója van. Raymond Avery Moody, aki először tette közismertté ezt a témakört a nyilvánosság számára, maga is orvos, pszichiáter, de például Michael Sabom kardiológusként a téma másik elismert kutatója. Saját könyvünket a témában a Medicina Kiadó adta ki.

Már Moody előtt is ismertek voltak halálközeli beszámolók, jó néhány ember a saját életrajzi írásában írta le halálközeli élményeit, például Carl Gustav Jung Emlékek, álmok, gondolatok c. művében, magyar vonatkozásban pedig Móra Ferenc „Amikor én az égben jártam” c. könyvében írja le saját élményét. Bizonyára mindenki számára ismerős a Kincskereső kisködmönből, hogy az írónak torokgyíkja volt, ekkor élte át különös élményeit. sok kutató azt mondja, hogy maga az élmény univerzális, tehát mindenki szerte a Földön ugyanazon élményt éli át, csak saját kultúrkörből származó fogalmakkal próbálja leírni a dolgot.

Nagyon sokféle magyarázó elmélet van. Ezeket 4 csoportba oszthatjuk: pszichológiai, biológiai elméletek, természetfeletti megközelítések és kombinált magyarázatok

A természetfeletti magyarázatok egy nagyon heterogén csoport, ide tartoznak a különböző vallási magyarázatok is, amik részletekben ugyan nagyban különbözhetnek, de közös bennük, hogy az embernek lelke van, ami testtől független is létezhet: életünk során lelkünk testünkbe van zárva, halálunkkor azonban kiszabadul onnan.

A negyedik a kombinált magyarázatok csoportja. Ezek azon alapulnak, hogy az iménti magyarázatok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást, ugyanis a valóság megközelítésének különböző szintjei. Attól, hogy megtaláljuk azokat az agyi struktúrákat, ingerületátvivőket vagy receptorokat, melyek ezt a jelenséget megvalósítják, még nem cáfolhatjuk a hívő emberek igazságát. Egyesek számára például épp az emberi agy bonyolultsága az érv Isten mellett. Tehát bármennyire is tökéletessé válik a HKÉ élettani mechanizmusainak megértése, ez egyáltalán nem ad választ számunkra azokban a kérdésekben, hogy létezik-e Isten, van-e testtől független lélek, stb.

https://semmelweis.hu/szinapszis/2016/05/30/elet-az-elet-utan/

Általános jelenség, hogy a HKÉ-t átélők általában maradandó pozitív személyiségváltozást élnek meg. "Azelőtt önző voltam, most meg minden emberi teremtménynek a jólétét akarom", idézett egy esetet 1902-ben Willam James, a híres amerikai filozófus-pszichológus. A HKÉ-t megélők a későbbiekben kevésbé félnek a haláltól, s az élet legfőbb értékét a tudásban és a szeretetben ismerik fel. A halálközeli élményt átélők mindegyike beszámolt egy olyan szeretetérzésről, amely hatalmasabb, mint amit valaha az életük során megtapasztalhattak.

Halálfélelem

A halálfélelem eredendően az ember sajátja, pedig akik közel kerültek hozzá, visszatértek a halálból, valamennyien azt mondják, nincs rá okunk, hogy tartsunk tőle. Úgy számolnak be róla, mint egy szeretetteljes, meleg helyről, ahol csak azért nem maradtak tovább, mert tudták, még számtalan feladat vár rájuk a földi életben.

A test és a lélek, a fizikai és spirituális közötti kettősség még ma is sok keresztény gondolkodásában jelen van. A lélek energia, amely nem tűnik el, örökké megmarad, állandó.  A lélek ugyanakkor a halált követően is pontosan ott folytatja az útját, ahol a földi világban abbahagyta. Átlátja és mélyebben megérti a szerepeket, amelyeket a fizikai világban betöltött, de nem változik, ugyanaz marad, aki volt a halála előtt. 

Akik megtapasztalták a halálközeli élményt, valamennyien pontosan ugyanarról számoltak be. Teljesen mindegy, hogy az életüknek baleset, szívinfarktus, túladagolás vagy bármilyen hosszabb ideje tartó betegség vetett véget, ugyanazzal az üzenettel érkeztek vissza a halálból. Pontosan ugyanazokat az egyetemes igazságokat mondták el, mert ugyanazt tapasztalták meg a túlvilágon. https://nlc.hu/horoszkop/20171022/halal-visszateres-halalkozeli-elmeny-ezoteria/

Az üdvösséget még ma is sokan inkább az emberi lélekkel, mint az emberi testtel társítják. Az egyház missziós tevékenységéről, mint „lélekmentésről” beszélünk. Ennek az a következménye, hogy a lelket sokan fontosabbnak tartják, mint a testet. Conrad Bergendoff jegyzi meg, hogy az „evangéliumok semmi alapot nem adnak az üdvösség olyan elgondolásához, miszerint a lélek a testtől elválasztva üdvözül. Amit Isten egybeszerkesztett, azt a filozófusoknak és teológusoknak sem szabad elválasztaniuk. Ők azonban bűnt követnek el azáltal, hogy a testet és a lelket elválasztják egymástól – pedig azt Isten a teremtéskor eggyé tette. Vétküket nem kisebbíti az sem, hogy ez szerintük az üdvösséget segíti elő. Amíg saját elgondolással rendelkezünk a megváltásról, addig nem értjük annak a Valakinek a szándékát, aki testté lett, hogy megmenthesse az emberiséget.” A léleknek a test börtönéből való kiszabadulására vonatkozó platonista elgondolás egyértelműen kitűnik a keresztény költő, John Donne soraiból is: „Amikor testünk a sírjába, lelkünk a sírból távozik”.

Következtetés. Történelmi szempontból az emberi természetről két radikálisan eltérő nézet uralkodik. Az egyik a klasszikus dualizmus, a másik a bibliai holisztikus szemlélet. Az előbbi kitart amellett, hogy az emberi természet anyagból, halandó testből és spirituális, halhatatlan lélekből áll. Ez utóbbi túléli a test halálát, és vagy a mennybe, vagy a purgatóriumba, vagy a pokolba kerül. A feltámadáskor a lélek újraegyesül a testtel. Ennek a dualista felfogásnak óriási hatása volt a keresztény életre és gondolkodásra, az emberek életszemléletére. Arra, hogyan tekintenek a jelenvaló világra, a megváltásra és az eljövendő világra.

Modern korunkban ez a tan a bibliatudósok, egyháztörténészek, filozófusok és tudósok részéről támadás alá került. Az előbbiek az antropológiai kifejezéseket és bibliai szakaszokat megvizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi természet biblikus elgondolása egyáltalán nem dualisztikus, hanem egyértelmű módon holisztikus – egységes. Különböző irányokból érkező sok hang megerősíti, hogy a dualizmus hibás, és hogy a holisztikus szemlélet a helyébe lépett.

Az emberi természetre vonatkozó bibliai szemlélet feletti folyamatban lévő vita eddigi áttekintése nyilvánvalóvá tette azt, hogy az milyen alapvető jelentőségű a keresztény hitelvek és gyakorlat rendszerére nézve. Szükséges tehát, hogy szorgalmasan megvizsgáljuk, mit is tanít a Biblia ténylegesen erről az életfontosságú témáról.

https://www.bibliai-kincsestar.hu/products/samuele-bacchiocchi-halhatatlansag-vagy-feltámadas/

Polaritás törvénye

Létünk alapja a polaritás. Van nappal és éjszaka, férfi és nő, nyár és tél, forró és hideg. Vannak dolgok, amit elképzelhetünk és vannak, amit elképzelni sem tudunk. A polaritás törvényét csak kevesen részesítik kellő figyelembe.  A jó és a rossz ugyanazon dolognak poláris megjelenési formája. Tovább megyünk: ha van evilág, akkor kell lennie túlvilágnak. Mivel a túlvilágról keveset tudunk, ezért többen tagadják létezését. Létezik túlvilág, mivel az evilág ellenpólusát adja. Ha nem volna túlvilág, evilág sem létezne. A polaritás törvénye alapján a túlvilágnak egészen másnak kel lennie, mint az evilágnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magasabb rendű, vagy jobb, mint az evilág. Ha átlépünk a túlvilágba, ettől még nem javulunk meg, csak megváltozunk. A pólusok értékkel való felruházása itt is értelmetlen. Az él helyesen, aki ismeri a túlvilág követelményeit és ezzel a tudásával teljesíti az evilági kötelességeket.

Az evilágban anyagi testünk van, de tudjuk, hogy ha van anyag, akkor kell, hogy létezzen, ami nem anyagi természetű dolog. Abban mindenki egyetért, hogy mi az anyag illetve a test.  Ezért mindenki az anyaggal kezdett foglalkozni, és minden mástól megtagadta a létezést. A létezés nem anyagi dolog, mert akkor az orvosok már régen üvegcsékbe töltötték volna. Azt kell látnunk, hogy van valami, ami nem anyagi természetű, de képes arra, hogy szervesen kötődjék az anyaghoz és szervezze azt. Az eleven emberben van egy szervező, amely a test anyagával kölcsönhatásban eleven szervezetet képez. Ez a szervező elv, amely a halálkor elhagyja a testet. Ezt nevezzük léleknek vagy pszichének. A test állandóan változik: felépít és lebont, mégis egész életében ugyanaz a személy marad. Ez az „ugyanaz” a lélek. Ha átlépünk a túlvilágba azzal nem javulunk meg, csak megváltozunk A pólusok értékkel való felruházása ez esetben értelmetlen. Az él helyesen, aki ismeri a túlvilág követelményeit és ezzel a tudással a háttérben teljesíti az evilági kötelességeket.  Csak abban ért egyet mindenki, hogy mi az anyag illetve a testünk.  Ezért van az, hogy mindenki az anyaggal kezdett foglalkozni és minden mástól megtagadta a létezést.

Minden, ami a természetből származik 3 elemből áll: lélek, test és szellem. A halál ennek a hármasságnak az egységét oldja fel A lélek és a szellem elválik az anyagi testtől és visszatér saját szférájába, a túlvilágra. A test pedig visszatér az anyagi világába. Amikor meghalunk a tartózkodásunk síkját változtatjuk meg. Mivel az egyéni tudat nem a testhez, hanem a lélekhez kötődik, ezért az egyén személyisége a halála után is megmarad. Az álom jó bepillantást enged a túlvilág törvényszerűségeibe.