Lélek útja a túlvilág felé 1. rész

„Az életet nem puszta időtöltésként kaptuk. Magasztos célja volt a teremtésünknek, az életnek” Max Plank

A materialista filozófia, amely csak az anyag létezését fogadja el, az embert különböző anyagok puszta keverékének tekinti, azt állítja róla, hogy létezésének egyetlen célja a küzdelem.

Bár a tudományon alapuló modern filozófiaként beszélnek róla, a materializmus voltaképp ősi dogma, amelynek nincs tudományos alapja. A materializmus nem tagadhatja meg a fizika törvényeit, mert azok nélkül a fizika tökéletesen hatástalan lenne. De honnan erednek a fizika törvényei? És hogyan képesek érvényt szerezni maguknak? Ezekre a kérdésekre a materializmus azért nem tud választ adni, mert a törvények, az elvek nem fizikai létezők, és ezért vizsgálatuk kivezet a materializmus köréből.

Az ókori Görögországban megfogant dogmát a 18. század ateista filozófusai élesztették újra. Aztán a 19. században több tudományos tanba is beillesztették olyan gondolkodók, mint Marx Károly, Charles Darwin és Sigmund Freud. Más szóval, a tudományt eltorzították, hogy helyet adjon a materializmusnak. A materialista világnézet alapvetően azt jelenti, hogy az élet az élettelen anyagon alapszik, élettelen környezetben tenyészik, és így végső soron értelmetlen, múló, mellékes, átmeneti jelenség egy vele szemben közömbös, idegen környezetben

Sajnos károsan lerombolt olyan erkölcsi oszlopokat, mint a szeretet, a kegyelem, az önfeláldozás, a becsület és az igazság. A materialisták által félrevezetett emberek életüket pusztán érdekek harcának látták, ami viszont ahhoz vezetett, hogy a dzsungel törvényei szerint éltek.

„Ma még nagyon messze vagyunk attól, hogy a teológiai világképet tudományosan megalapozhassuk, de azt hiszem, hogy már ma lehetséges, hogy tisztán az értelem alapján belássuk, hogy a teológiai világszemlélet az összes ismert ténnyel messze menően összeegyeztethető. A földi itt létünk, minthogy önmagában legfeljebb egy nagyon is kétséges értelemmel rendelkezik, csak egy másik egzisztencia céljául szolgáló eszköz lehet. Minthogy a világban mindennek értelme van pontosan analóg azzal az elvvel, amely szerint mindennek oka van, és amelyen az egész tudomány alapul” (Prof Dr. Popper Péter egyetemi tanár, pszichiáter, filozófus)

Gödel a világhírű matematikus és filozófus meggyőződése:

• Ha a világ ésszerűen van berendezve és van értelme, akkor kell léteznie a halál utáni viszontlátásnak
• Van okunk azt gondolni, hogy a világ ésszerűen van berendezve, mert mindenben a legnagyobb szabályszerűség és rend uralkodik A rend pedig az ésszerűség egyik formája.
• Valószínű, hogy a tanulás nagyobb része a másik világban történik, úgy, hogy visszaemlékezünk evilági élményeinkre, amelyek tanulásunk nyersanyagát jelentik

Sir John Eccles orvostudományi Nobel díjas ausztrál tudós arra a következtetésre jutott, hogy az anyag nem képes pszichikai jelenségeket előállítani, mivel nincs olyan, hogy a fizikai energiából pszichikai energia lesz. Egyedül a lelki erők képesek pszichikai jelenségeket előállítani. Tudományos szempontból nézve egyértelműen el kell vetnünk a materialisták állítását, hogy az emberi tudat az anyag terméke.

Ezotériáról
Kedves Olvasóim szíves figyelmét fel kell hívnom, hogy a dolgozatban ismertetettek többnyire ezoterikus gondolatokon alapulnak. Az ezotériáról egy rövid áttekintést készítettem, amit itt olvashatnak.
Az ezotéria eredeti jelentése – görög szó – azt jelenti: belső. Valami, ami belül van. A titok. Ennek ellentéte az exotéria, tehát, ami kívül van. Az olyan nagy személyiségek, mint Albert Einstein, vagy a Nobel-díjas fizikus, Wolfgang Pauli – aki együtt dolgozott C. G. Junggal, egyesítették az elméleti fizika és a lélektan eredményeit. Az itt nem említett többiek, mély ezoterikus tudású, megvalósult, nagy szellemek voltak, akik más úton, de ugyanahhoz az ősi igazsághoz jutottak, amelyet a tradicionális ősi mesterek ismertek.

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.

Az ezotéria az emberiséggel egyidős jelenség, mivel az ember az idők kezdete óta választ keres élete „nagy kérdéseire”. Jellemző az ezoterikus tudásra az, hogy aki megtapasztalta, az tudja, aki csak olvasott róla, az nem. Az ezoterikus gondolkodáshoz a szellemi hierarchia kapcsolható, amelyet így kell elképzelni: a csúcson a Teremtő, az Egy, a tiszta szellem áll, alatta a teremtett szellemi világok, legalul pedig ezek leképeződése az anyagba, azaz a fizikai lét.^[4] Napjainkban az ezoterika minden olyan területet jelölhet, ami az átlagember számára nehezen hozzáférhető.

A testünk a hardver, az élettelen dolog, amitől egy csoda lesz a szoftver. Ez a beletáplált szellemi rész, ami a hardvert működőképessé teszi. A földön létezéshez kell a test, de azt, hogy mitől működik az agy, nem tudjuk, mert a mi szellemi részünk működteti az agyunkat. Akkor is, ha az agyunk megszűnik.

A lélek fogalma
A lélek fogalma nem valamiféle érdekből vagy naivitásból származó agyrém. Ez ügyben hallgatnia kell az ideológiakritikának csakúgy, mint a józanságával kérkedő redukcionizmusnak! A lélek az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független létezőként képzelt hordozója, az ember belső valósága. (Magyar Értelmező Kéziszótár) A lélek az agyon keresztül kapcsolódik a testhez és a lélek fizikailag is jelen van, mint egy elektromágneses mező. A lélek lényünk valósága, ott van mindenütt, „a test körül, a test felületén, a testen belül”, nem a test valamely kitüntetett részében, amilyen az agy vagy a szív például, még csak nem is az egész test alakjaként, hanem inkább átitatja, befonja, a test egészét Képlet szerint: lélek=ember–test. A lélekkel részletesebben a „Lelki egészség 4 Boldogság 2. rész” dolgozatban foglalkozom. Kiegészítésül az alábbi dolgozatomat ajánlom szíves figyelmükbe: http://www.nelegybeteg.hu/tanulmany-lelki-egeszsegunk4.php

Platón szerint a lélek 3 tulajdonságot hordoz: ösztönöket, erkölcsöt és értelmet. Az értelemmel féken lehet tartani az ösztönöket. A platóni gondolkodásban az emberi természetnek van egy anyagi/materiális és egy lelki/spirituális összetevője. Az anyagi összetevő a test, ami ideiglenes, átmeneti és lényegileg nem jóra hajló; a lelki összetevő a lélek (psyche) vagy az értelem (nous), ami örök és jó. Az emberi test múlandó, átmeneti, ideiglenes és halandó, míg az emberi lélek örök és halhatatlan. A halál beálltával a lélek kiszabadul a test börtönéből, ahová egy ideig be volt zárva. Platón azt állította, hogy a valódi világ a halálon túl vár bennünket és az élet itt a földön nem más, mint az arra való felkészülés. Az igazi filozófia „felkészülés a halálra”

Arisztotelész azt mondja, hogy a lélek a legmagasabb képességek hordozója. Az emberi lélek fő funkciója: a megismerés, a gondolkodás és a képzelet.

Amire nekünk manapság szükségünk van, az a platóni és az arisztotelészi szellem legjavának a kombinációja

Arthur Herman könyvében a The Cave and the Light-ban azt írja, hogy a hit ár-apálya átfordul és a platóni-arisztotelészi szellem úgy egybeolvad, hogy bekövetkezik a legnagyobb világnézet-változás a történelemben. A világ ugyanis elsősorban spirituális és csak másod sorban materiális.

Carl Sagan azt írja, hogy soha ne seperjék a szőnyeg alá a lélekről megismert tudást, bármenyire is zavarja azokat, akiknél a hatalom van.

Szókratész állítja − a lélek a test létezése előtt is volt. A filozófus tehát úgy véli, hogy a lélek és a test két külön létező dolog, a lélek magasabb szinten helyezkedik el a testnél, azaz a lélek igenis létezhet test nélkül. A lélek „egy”, azaz nem alkotórészek összessége. Ez által a lélek, mint „egy” nem pusztítható el, hiszen a pusztulás létrejötte egyenlő az alkotóelemek szétválásával. Szókratész rendkívüli közömbössége a halállal szemben annak a következménye, hogy tisztában volt vele mi is a halál igazából, vagyis hogy nem a vég, hanem a visszatérés az eredeti hazánkba.

A lélek az a halhatatlan rész, ami a halál után megmarad. Egyesek azt gondolják, hogy a szellem a lélek szó szinonimája, de a Bibliából kiderül, hogy két különböző dologról van szó. Mindenki érzi, hogy van lélek, de nem fogható meg kézzel, nem mutatható ki műszerrel, nem is látható. Csak érezhető a megléte. A tudósok, akik az utóbbi évszázadban a lélek létezésével vagy nemlétével foglalkoztak, már jobbára nem voltak istenhívők, és nem is ezért érdekelte őket ez a kérdés. A lélek nem anyagi természetű, de szüksége van az anyagra, hogy meg tudjon nyilvánulni a fizikai világban. A materiális nézet szerint minden, ami létezik anyagból áll, vagy annak kölcsönhatásaként jön létre. Így természetesen a gondolkodás és az érzelmek is egy speciálisan fejlett anyag (az agy) működésének eredményei. Az “anyag” tudományának egyeduralma miatt a modern társadalom egypólusúvá vált. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi értékrendben az anyag, az anyagiasság, a testiség háttérbe szorította azt, ami bennünk igazán emberi: az együtt érző lelket és az egyetemes horderejű értelmet. Az anyagelvű, dehumanizálódott világ helyére az anyagtalan energia bizonyítékai léptek be. A szilárd anyagi világ a kvantumelmélet tükrében szubatomáris szinten anyagtalanná válik. Száműztük a természetből mindazt, ami nem mérhető, nem számszerű és objektív. Ezzel a minőség, a lélek, a szellem, a lelkiismeret, a felelősség kiszorult a tudományos fogalmak köréből (Hamvas 1988).
http://nelegybeteg.hu/tanulmany-halhatatlan-lelek.php

A fizika számszerű, mérhető viszonyokkal foglalkozik csak, hiszen ezek foglalhatók törvényekbe. Ebből következik egy újabb korlát: a fizika nem képes meg nem mérhető dolgokról valamit is mondani. Már itt jó, ha megelőlegezünk egy nagyon fontos, és mindenképpen szükséges kijelentést ”a fizikai elmélet nem a ’létezésről’ illetve az ontológiáról szól, hanem csak a már létező dolgok mennyiségi aspektusairól.”

„Nagyon súlyos és depressziós filozófia az, ha belegondolunk, hogy halálunk után nincs tovább, nincs semmi. Minden tudományos eredmény ellentmond ennek. Az emberi életnek nem az a legfontosabb része, hogy pénzt szerezzünk, vagy mások feletti uralmat gyakoroljunk, hanem egy magasabb "helyezés" elérése ebben az "életnek" nevezett szimulációban azzal, hogy ellenállunk a gonosznak, és terjesztjük a szeretetet, a tudatosságot és az igazságot.

A materializmus nem tagadhatja meg a fizika törvényeit, mert azok nélkül a fizika tökéletesen hatástalan lenne. De honnan erednek a fizika törvényei? És hogyan képesek érvényt szerezni maguknak? Ezekre a kérdésekre a materializmus azért nem tud választ adni, mert a törvények, az elvek nem fizikai létezők, és ezért vizsgálatuk kivezet a materializmus köréből.

Materiális és spirituális örökségünk elválasztatlanul össze vannak fonódva egymással. Az arisztotelészi perspektíva szerint, mi valóban földből készültünk, de a platóni nézőpontból égi anyagból készültünk – abból, amit 12. szd.-i Perzsiában a „mennyország földjének”neveztek Egy brit felmérésben résztvevők 70%-a hisz a lélek létezésében, és több mint 50%-a abban, hogy van élet a halál után. Mindezt anélkül, hogy magát vallásosnak tartaná. Ha igaz, a mai magyar társadalom 75%-ának fontos a vallás, a spiritualitás.

A zsidó Szentírásban magától értetődő az a felfogás, hogy a lélek halhatatlan. Csak a test halandó. A lélek része az örökkévalóságnak Ennek megsejtése azonban sokkal régebbi, mint a Tóra. Valahonnan jövünk, s valahova megyünk, amikor belépünk az életbe, és amikor kilépünk belőle (Prof dr. Hankiss E). Mindnyájan átutazók vagyunk itt a földön, S ha jól végezzük, ami reánk vár, Az emlékünk majd sok-sok emberöltőn, úgy ragyog, mint a fénylő napsugár. Létezik egy testetlen lélek, ami életünk lényege, és ez a lélek halhatatlan. Müller Péter író azt mondja, a lélek halhatatlan, de amíg az ember él, ezt nem tudja. A halál közeledtével egy óriási félelemérzet rakódik rá, és alkudozni kezd. Ezért nehéz manapság meghalni, mert az ember nem hiszi el, hogy újra élni fog. Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.(Márai Sándor)

Ha a matematikában és a fizikában az összefüggések alapvetőbbek, mint az építőelemek, akkor a biológiában is így kell lennie, tehát nem sejtjeink, hanem testünk építőelemeinek összefüggései az alapvető létezők! Ha tehát szervezetünk belső összefüggés rendszerét léleknek nevezzük, akkor ez a lélek alapvetőbb létező, mint testünk atomjai, és eleve örökké létezik, vagyis halhatatlan. Az életet hordozó lélek alapvetőbb, mint anyagi megvalósulási módozata!

Az sem lehet teljesen alaptalan, amit a lélek halhatatlanságának ellenzői állítanak! Ők ugyanis azt mondják, hogy minden, ami anyagi, az keletkezett, tehát el is pusztul. A lélek élete éppen hogy nem anyagi, hanem lelki folyamatok egymásra következését jelenti! A lelki folyamatok, az érzések, a gondolatok pedig maguk sem anyagiak, hiszen egy érzést nem tudunk patikamérleggel megmérni, sőt vonalzóval sem - mert az érzésnek nincs térbeli kiterjedése. Ha viszont a lélek élete nem az anyagi folyamatok egymásra következésének rendjét jelenti, akkor a lélek élete tulajdonképpen nem is az anyagi időben, hanem a lelki időben, a lelki folyamatok egymásra következésének rendjében zajlik! Az érzések és gondolatok egymásra következésének a rendje az, ami a számunkra igazán fontos, amikor a lélek halhatatlanságáról beszélünk! Ez független lehet anyagi megjelenésétől, ahogy a könyv felolvasható, vagy CD-re vehető, sőt sokféle egyéb módon is megörökíthető. A lélek akkor halhatatlan, ha halhatatlan érzéseket érez! Így válhat lelkünk halhatatlanná! Kísérletekkel kimutatták, hogy azok az angolok, akik francia ősöktől származnak, hamarabb megtanulnak franciául, mint azok, akiknek csak angolul beszéltek az őseik. Nemcsak a testi, de a bensőségesen lelki-szellemi tulajdonságok is megőrződnek az átöröklésben! Könnyebben és hamarabb felismerjük, megtanuljuk, átéljük, amit szüleink, nagyszüleink, őseink átéltek, elgondoltak - különösen, ha ezek az érzések, gondolatok érdemesek a fennmaradásra, a halhatatlanságra!
http://tgy-magazin.hu/egeszseges-eletmod/a-lelek-halhatatlansaga

A hetvenes évek közepén orvosok és túlélők - mindenekelőtt Raymond Moody, Elisabeth Kübler-Ross és George Ritchie - az első halál közeli élményekről szóló beszámolókkal a nyilvánosság elé léptek. A halál közeli élmények kutatása a nyolcvanas években új, szinte vallási mozgalommá vált. A mozgalom követői úgy vélték, hogy a halál utáni élet létét végre "bebizonyították". A meghalás folyamata elvesztette félelmetes és hideg voltát, amikor az érintettek egyszerre csak arról számoltak be, hogy műtét közben, baleset vagy fulladás hatására elhagyták fizikai testüket, egy alagúton haladtak keresztül, korábban meghalt közeli hozzátartozóikkal találkoztak, visszatekintettek egész életük történéseire, és egy fénylény személyében határtalan szeretetet tapasztaltak.

Aki személyesen találkozott halál közeli élményen átesett emberrel, az saját szemével meggyőződhetett arról a mély változásról, amelyet a transzcendens élmény az illetőnél kiváltott. Az élmény mély nyomainak hatására soha senki nem volt képes megrengetni abbeli hitüket, hogy amit átéltek, az reális, valóságos történés volt. A szkeptikusok táborában a legelterjedtebb elmélet szerint a klinikai halál állapotában lévők jellegzetes élményeiért az agyi oxigénhiány tehető felelőssé. Ezzel úgy vélték, megtalálták a "hallucinációk" okát és fizikai okozóját. Mások pszichológiai és orvosi tényezőket tettek felelőssé az élményekért, például a haláltól való félelmet vagy bizonyos gyógyszerek hatásait. Ha a halál közeli élményre pusztán élettani magyarázat van, például az agyi oxigénhiány, akkor a legtöbb, klinikai halálon átesett páciensnek kellene, hogy legyen halál közeli élménye, de nincs!

A pácienseket megkérdezték, vannak-e emlékeik arról az időszakról, amelyben klinikailag halottak voltak. A vizsgálat megmutatta, hogy a szívmegállást szenvedett páciensek 18%-ának van halál közeli élménye, vagyis eszméletüket vesztették, mégis van tudatuk. Vannak gondolataik és érzéseik, vissza tudnak emlékezni egészen kisgyermekkorukig. Testen kívüli észleléseik, tapasztalataik is vannak, és kívülről látják, amint az orvos csapat újraéleszti őket. Ez azt jelenti, hogy az ilyen természetű élményekkel kapcsolatban kizárhatjuk az élettani okokat. Ha a vizsgálat eredményeit figyelembe vesszük, erre a következtetésre kell jutnunk. Eddig úgy véltük, hogy a tudat és az emlékezet agyunk terméke. Ha azonban leállnak az agyi funkciók, amit az egyenessé vált EEG-görbék is jeleznek, a páciensek 18%-a mégis teljesen tudatánál van, tapasztal és emlékezik. Ha valaki intenzív halál közeli élményben részesül, hirtelen tudja - és már nem csak hiszi -, hogy lényegében nincs halál, nincs megsemmisülés. Hiszen a testén kívül is lát, érez, élőként éli meg magát, ezért minden halálfélelem megszűnik. Az ilyen személy nem fél, nem ragaszkodik tovább a földi élethez, és bármikor hajlandó elhagyni testét. Statisztikailag az ilyen esetek száma valóban feltűnő. Dr. Pim van Lommel holland kardiológus (foto) 26 évi tapasztalata által végzett felmérés az egyetlen, amelyben kontrollcsoport is volt: interjút készítettek olyan páciensekkel, akiknek szintén leállt a szívük, de nem volt halál közeli élményük. Náluk azonban teljesen más eredményeket kaptak: ők nem változtak meg, sőt nagyon féltek a haláltól.
A halállal kapcsolatos kutatások arra engednek következtetni, hogy a tudat képes a testen kívüli létezésre. Ezek a kutatások világszerte olyan személyeknek tesznek fel kérdéseket, akik átlépték az élet és a halál küszöbét. Sokan közülük kivételes tapasztalatokról számoltak be. Kortól, nemtől, vallástól és iskolai végzettségtől függetlenül mindannyian a halál különböző szakaszairól beszéltek.

Az elmesélt tapasztalatok között minden esetben ott szerepelt a testen kívüli érzés élménye, mindannyian arról beszéltek, hogy a saját testük felett lebegtek, az érintettek a fentről lefelé tekintésről és a könnyű lebegésről számoltak be, valamint arról, hogy szinte kényszerítette őket valami, hogy térjenek vissza a testükbe. Hihetetlen, hogy ezekről az élményekről olyan emberek számoltak be, akiknek abban az állapotban nem volt agyműködésük, hiszen a klinikai halál állapotában voltak.
http://kutatokozpont.hu/hu/egy-orvosi-velemeny-a-halalkozeli-elmenyekrol/
http://tgy-magazin.hu/holisztika/agy-nelkul-is-letezik-tudat

Dr. Eben Alexander MD agy kutató orvosként egész életében a tudományra támaszkodott. A materiális világban hitt, és semmi olyanban, amit a szemünkkel nem láthatunk. Halálközeli élménye azonban mindent megváltoztatott. Hét napig feküdt kómában bakteriális agyhártyagyulladás miatt, és azt állítja, ezalatt találkozott Istennel. Bármennyire is akarta, nem talált tudományos magyarázatot arra, ami vele történt, pedig ő idegsebészként az agyműködés szakértője. Ez a tapasztalás teljesen átformálta korábbi gondolkodását. Könyvében ezt írja:
„Mint tudós és orvos, arra készültem, hogy csak arra támaszkodjak, amit a materialista tudomány bizonyíthat. Megvizsgáltam, hogy a kórházi ápolásból milyen kevés teszteredmény kapható. Az agy szkennelés és a biológiai eredmények azt mutatták, hogy semmiféle módon nem tudtam elképzelni vagy hallucinálni a képeket és a tudást, amelyet megszereztem. Orvosok, akik nem vettek részt a kezelésemben, de lenyűgözte őket a váratlan, teljes gyógyulásom, riasztották az orvosi szakmát az esetem részleteivel.”
Egy elismert orvosi folyóiratban azt feltételezték, hogy a rendkívüli gyógyulásom a halálhoz közeli tapasztalataim gazdag spirituális tartalmához kapcsolódhatott.

Ébredése óta azon orvosok közé tartozik, akik úgy gondolják, hogy a teljes egészséget csak azáltal lehet elérni, ha tudatosul bennünk, hogy Isten, a Lélek és a Mennyország nem a fantázia művei, hanem tudományos tények és a halál nem minden dolgok vége, csupán egy következő állomás kapuja”.

A lélek halhatatlanságát az ember az ősi időkben életünk alaptényeként fogadta el. Az emberré válás kezdeteitől az ősember eltemette halottait, és temetkezési szokásai azt bizonyítják, hogy a Homo Sapiens nem fogadta el a halál tényét véglegesnek, hanem úgy gondolta, hogy az élet valamiféle módon tovább folytatódik. A legősibb felfogás, a mágikus rendszer, a lélek, az élet halhatatlanságát vallotta. Az emberiség egyetemes őshagyománya szerint, amely a néphitben is megőrződött, lelkünk a földi élet után a lélek eredeti otthonába jut, ahonnan az élet fakad: a csillagvilágba, a mennybe.

A halál végleges, teljes megsemmisülésként felfogása valójában az emberiség egyik legnagyobb tragédiája. A lélek halandósága vagy halhatatlansága az emberiség egyik legalapvetőbb kérdése. A lélek halhatatlansága velünk született tudás által adott alaptény. Valami, ami a legfontosabb, maga az élet, elillant: eltűnt vagy eltávozott a testből. A kérdés éppen ez: eltűnt végleg, vagy csak eltávozott? Azzal, hogy az élet elillant, nyilvánvalóvá vált, hogy az élet lényege nem a testiségben rejlik. Valamiféle testetlen valóság irányítja a testet. Azt gondolhatjuk, a mai materializmus nézeteinek ismeretében, hogy a lélek végleges eltűnését a materializmus, a lélek eltávozásának lehetőségét egyéb felfogások vallják. Sok ősi társadalomban a lelket nem fogták fel teljesen anyagtalannak. Lélek, lehelet, kilehelte a lelkét – ezek a szó-fordulatok azt jelzik, a lelket egyfajta testetlen, a levegőhöz hasonló anyagiságnak (is) képzelték eleink. Talán nem is tévedtek olyan nagyot!

„Fel kell ismernünk, hogy spirituális lények is vagyunk, de materiális lények is, akiknek a teste és az agya a materiális világban létezik” (Sir John C. Eccles Nobel díjas neurológus).

Kutatások során rájöttek arra, hogy a lélek és a bio-elektromágneses tér között sok figyelemreméltó hasonlóság található. Olyan hasonlóság, amely a materialista felfogás számára a legnyilvánvalóbb. Az elektromágneses tér is illékony, mint a lélek. Látszólag testetlen mindkettő. A lélek pedig nem más, mint az élettevékenység irányítója, s ha testetlen, elillanhat, a halál után is fönnmaradhat

Lélek, mint bio elektromosság
Tény, hogy az élet elillanása során szervezetünk bio-elektromágneses tere nem tűnik el, hanem csak eltávozik. Mivel a bio-elektromágneses tér mégiscsak egyfajta anyagiságot jelent, és anyag nem tűnhet el, legfeljebb átalakul, ezért a bio-elektromágneses tér, és funkciója, a hozzá tartozó lélek nem tűnhet el a haldoklás során a semmibe! A lélek, illetve a bio-elektromágneses tér egyszerűen csak elutazik a fény sebességével, és a benne rejlő információkat magával viszi.