Lelki egészség. Szerelem mai szemmel. A Lelki társ. Válasz Olvasómnak 97. szám

Kedves Olvasó (29) ezt írta
„Ezt a mondatot sajnos nem értem: A szerelem azt jelenti, hogy soha nem kell mondanom, hogy sajnálom”
És azt sem értem hogy a LOVE mindig azt jelenti, hogy "sajnálom, tévedtem, kérlek, bocsáss meg nekem. ”. Ez azt jelenti hogy aki szeret az olyan dolgokat fog csinálni amiért folyton sajnálkoznia kell?

Válasz (ZsB 83)
A 29 éves hölgy részére írt válaszom első részét itt olvashatja:

http://nelegybeteg.hu/tanulmany-a-szerelem-anatomiaja.php

A Love Story regényben és filmben világszerte elhíresült kijelentés „Love means never having to say you are not sorry” magyarázat szempontjából 2 részre tagolható: 1. Szerelem, 2. megbocsájtás Az 1. résszel kapcsolatos magyarázatot a fent közölt elérhetőség tartalmazza, és most itt rátérnék a Love storyban elhangzott kijelentés 2. részének magyarázatára.
Van annak talán diszkrét bája, hogy a kedves Olvasó megdöbben, hogy mindezt egy közel 84 éves férfi mondja el egy 29 éves hölgynek.

A Love Story filmben (regényben) elhangzó híressé vált mondása tehát két részből áll:

a./ szerelem jelentése
b./ sajnálat kimondása

Az első rész kiegészítéseképpen:

http://nelegybeteg.hu/tanulmany-a-szerelem-anatomiaja.php
érdemes megjegyezni a következőket

A szerelem mai szemmel
Sajnos a média nem megfelelő értékeket sulykol a mai fiatalokba. Csak a külsőségek, viszonyok és testi vonzalom, amik számítanak. Az érzés nem több csupán testi vonzalom.
A közösségi média növekvő népszerűségének köszönhetően már nemcsak önmagunkról tartunk bemutatót az általunk létrehozott profil segítségével, hanem a kapcsolatainkról is. A facebook megváltoztatta a párok kommunikációját egymással, és persze átalakult az „udvarlási szeánsz” is. Mostanra nem szükséges odalépnünk kiszemeltünkhöz, ha randevúra hívnánk, elég, ha küldünk neki egy SMS üzenetet, vagy egyszerűen csak „belájkoljuk” legújabb fényképét.
Konzum világban élünk,egy olyan hedonista kultúrában , amelyiknek az az üzenete, hogy legyen neked jó, mert megérdemled Carpe diem – Ragadd meg a napot, használd ki az időt. A jelszó most az, hogy mindezt gyorsan, és azonnal! Kivárási, késleltetési, türelmi fogyatékosság van a világban! Csakhogy az érzelmi rendszer fütyül arra, hogy mi mit akarunk, mert van egy saját időrendje. A párkapcsolati bizalomhoz, és a tényleges örömteli együttléthez stációk, lépések szakaszok kellenek. Egy igazi szövetség nehezen alakul ki.
Sajnos, a mai világban a fogyasztói társadalom sosem látott méreteket ölt. „Dobd ki a régit és vegyél újat!" - halljuk mindenhonnan, és ez sajnos a kapcsolatainkra is igaz. Ma már nem divat megjavítani a régit, a megromlottat. Ha tönkre ment a házasságunk, könnyedén továbblépünk, hiszen nőből, férfiból is van jobb, szebb, újabb. Ám az elején, amikor még tart a lángolás, mindannyian azt hisszük (vagy reméljük): ez örökké így marad. Pedig tudnunk kell, hogy egy kapcsolatnak szakaszai vannak, amiket ha felismerünk és megtanulunk kezelni, átléphetjük és megoldhatjuk az aktuális problémákat, hogy aztán ne kelljen „új, szebb, jobb" után nézni.

Észre kell vennünk, hogy általában azt kívánjuk, hogy a másik fél, a partner változzon meg, mert mi így nem viseljük el őt. Ez azonban egy alap hiba. Ha ugyanis felszólítanak valamire, úgy működik a lelkünk, hogy azt mondjuk „Nem!!” Lehet, hogy inkább azt mondjuk, hogy igyekszünk betartani a másik felszólítását, de többnyire ez nem sikerül. Ilyen esetben mi lenne a megoldás? Talán az, ha azt mondjuk a másiknak, hogy „nehezemre esik néhány dolog, ami neked fontos, de vállalom, és megteszem - és bízom abban, hogy, hogy te is megteszed, ami nekem fontos”

Néhány összefoglaló megjegyzés a publikációk alapján

Az igaz szerelem ad, és nem használja ki, nem birtokolja a másikat!
Az igazi szerelem sosem törődik a jövővel. Ha szeretsz valakit, nem érdekel, mi lesz holnap.
A szerelem sosem birtokol.
A szeretet csak cselekszik és nem gondolkodik.
Manapság nehéz találni olyan párt, akik valóban összeillenek. A társadalom annyi tilalmat rejt magában, hogy szinte lehetetlen rátalálni az igazi társra. Mindaddig, amíg nem találod meg az igazi párodat feszültség és szorongás marad benned.
Ha egyedül vagy, szorongsz, ha találkozol a másikkal, azért szorongsz, hogy talán majd nem illik hozzád. Ha beleszeretsz valakibe, azt a személyt nagyon szépnek látod, ugyanis a szeretet hozza el a szépséget és nem fordítva.
Ha együtt élsz valakivel 3 nap után észre sem veszed a hajszínét, 4 nap után már nem tűnik fel, hogy az orra kampós, és 3 hét után megfeledkezel a külsejéről.
Nincs más mód, hogy rátalálj a másikra csak az, ha sok-sok barátságba, sok-sok szerelembe bocsátkozol. Ha valóban meg akarod találni szerelmedet, számtalan szerelmi viszonyon kell átesned. Ez az egyetlen módja a tanulásnak.
A szeretet intimitást jelent. A szeretet azt jelenti, hogy két ember közel kerül egymáshoz, és két test és egy lélek lesz belőlük.
Amikor két szerelmes valóban megnyílik egymásnak, ha már nem félnek egymástól és nem rejtegetnek semmit a másik tekintete elől, hát ez az intimitás. Amikor bármit és mindent kimondhatnak anélkül, hogy a másik megbántódásától kellene tartaniuk. Amikor mindent kimondhatnak, akkor a bizalom köztük oly mélységet ért el, hogy amit az egyikük nem mond ki, azt is tudni fogja a másik, mert eggyé válásuk elkezdődött.
Senki nem mond le könnyen saját magáról alkotott elképzeléséről, mivel ez az ő identitása Harcolni fog ellened és be fogja bizonyítani, hogy neki van igaza és te tévedsz. Ez történik minden szerelmi viszonyban, minden férj és feleség, minden férfi és nő között. Ennek oka, hogy ez az ő egója, ilyennek ismeri önmagát, miért semmisítenéd meg az önmagáról alkotott képet? Nem mondhat le könnyen az én képéről.
Lehet, hogy senkitől sem kaptad meg az érzést, hogy szeret és tisztel, hogy szükség van rád – hogy hiányozni fogsz ennek a világnak, hogy nélküled ez a lét nem lenne ugyanaz.
Ne másokat figyelj, hanem önmagadra. Hagyd, hogy ami belül van felszínre kerüljön, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál Ha ugyanis elfojtod az érzéseidet, elveszíted minden életörömed, minden lelkesedésedet. Az elfojtás mérgező, megmérgezi a létet.
Mindenkinek csak önmagáért kell vállalnia a felelősséget
Fontos, hogy ne színlelj. Légy az aki vagy: ha az egyik percben szomorú akkor abban a percben légy szomorú, ha felvidulsz nincs értelme búslakodni! Jaj, de mit gondolnak az emberek? Előbb szomorú voltál majd hirtelen felnevetsz! Csak a bolondok, meg a gyerekek viselkednek így! Ne legyen bűntudatod, hogy az előbb még szomorú voltál, akkor hogy tudsz máris nevetni?
Ami elmúlt az elmúlt és ne hordozd teherként magaddal azért sem, mert a jelenedet befolyásolja.
Ne aggódj feleslegesen a jövő miatt, mert különben betolakszik a jelenbe és megmérgezi azt. Maradj a jelenben!
Sose feledd: hallgass a belső hangodra! Lehet, azonban hogy veszélybe sodor, de akkor nézz szembe a veszéllyel. A belső hanghoz legyél hűséges. A hitelesség azt jelenti, hogy hű maradsz önmagadhoz. Az őszinteség hitelességet jelent. Ha őszinték vagyunk,, nem hazudunk és nem öltünk álarcokat. Mindig a belső hangra figyelj, hogy te milyen szeretné lenni. és nem arra, hogy mások szerint milyennek kellene lenned.

Az itt felsorolt intelmekkel azért nehéz egyetérteni, mert arra buzdít, hogy tegyél úgy és viselkedj aszerint, ahogy azt a benső hangod sugallja. A kiterjedt baráti, officiális társasági közegben vagy a témánkban szereplő párkapcsolatban az adott kultúra szerinti íratlan és írott előírásoknak megfelelő viselkedés szükséges. Az említett belső hang nem biztos, hogy ennek megfelel. Kényelmes álláspont ha nem kell semmit tenni, nem kell a kulturális szokásoknak és törvényeknek megfelelően viselkedni csak netán vadember módjára létezni, mert a belső hang esetleg ezt sugallja. Szakértői nézet szerint jellemformálással kellene kezdeni a felkészítést a párkapcsolatokra minden korosztályban.

A fiatalok közül sokan úgy vélik: önmagukkal nem kell törődniük, eléldegélhetnek spontánul, követve pillanatnyi vágyaikat, kedvteléseiket. A párkapcsolatokban is elég, ha beleszeretnek valakibe, a szerelem aztán csodákat művel velük, és úszni fognak a boldogságban. Valójában pedig csak akkor van esélyük arra, hogy egymás örömére és gazdagítására kerülnek közelebb valakihez – akár barátságban, akár szerelemben –, ha előbb saját személyiségüket használhatóvá teszik mások számára.
Ha két kibírhatatlan, önző ember – akár öreg, akár fiatal – kerül kapcsolatba egymással, hibáik még jobban kiütköznek, és megmérgezik kapcsolatukat is. Illyés Gyula szerint a házasság „párosult hiányok összessége”. Találó ez a mondás, de azt is hozzá kell tenni, hogy

a./ ha egymást arra ösztönzik, hogy igyekezzenek megszabadulni hibáiktól;
b./ ha egymásból a lappangó jót vonzzák elő, nem pedig a bennük bujkáló rosszat erősítik fel,

akkor sikeresen egészítik ki egymást, és egyre teljesebbé és így örömet hozóvá válhat kapcsolatuk. Elsülhet azonban fordítva is: hiszen ha hibáik összegződnek, ha rosszat rosszra halmoznak, akkor pokollá tudják tenni önmaguk és környezetük (többnyire éppen gyermekeik) életét.
Az egészséges párkapcsolatra való felkészülést önmaga formálásával kell kezdenie mindenkinek: magát kell olyanná alakítania, hogy másoknak örömévé válhasson.

Párkapcsolat előtt álló felnőtt korú sokszor félreérti a szabadság lényegét. Úgy vélik, akkor szabadok, ha azt csinálhatnak, amit akarnak. Ezért aztán korlátnak, kényszernek tartanak minden külső beavatkozást, kérést, parancsot, szabályt, és úgy akarják kiteljesíteni egyéniségüket, hogy ezekkel szembeszállva saját fejük után indulnak el. Ennek a lázadásnak persze van jelentősége a személyiség megszilárdulása szempontjából, de végzetessé válhat, ha megreked ezen a szinten.
Szabad akarati döntéseinkkel irányíthatjuk tetteinket, de tudnunk kell: döntéseinknek következményei vannak. Amit ma döntök, az holnapra sorsommá válik. A szabadság több a cselekvés szabadságánál („azt csinálok, amit akarok”). A valóságban az életemet, személyiségemet formálom meg döntéseim által („azzá leszek, amivé akarok”). Jean-Paul Sartre ismert mondása szerint „szabadságra vagyunk ítélve”. Senki sem születik szentnek vagy bűnözőnek, hanem azzá válhat élete folyamán..

Minden ember születésekor kap egy életnyi időt, s ezt – adottságainak korlátai közt – szabadon alakíthatja. Háromféle úton indulhat el.

a./ vagy egyre tudatosabb döntésekkel fejlesztheti ki magát érett, felelős, önmagának és másoknak örömet hozó személyiséggé.
b./ vagy újabb és újabb rossz döntéseket hoz: elszalasztja a kínálkozó jó lehetőségeket, elroncsolja egészségét, és szerencsétlenné, válik.
c./ vagy pedig nemigen törődik önmagával, fel sem merül benne a tudatos és szabad élet elérésének lehetősége, és ösztöneivel sodródva vegetálja végig életét.

Sokszor emlegetik, hogy Michelangelo egy félretett, elrontott márványtömbből faragta ki világhírű Dávid szobrát. Nincs eleve kudarcra ítélt élet, mindegyikből alkotható remekmű. Csehov novelláinak hősei nemegyszer életük végén, halálos ágyukon bánkódnak azon, hogy elrontották az életüket, de már nincs lehetőségük arra, hogy újra kezdjék. Az idő visszafordíthatatlanul múlik, az egyszer megtörtént dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni. Van viszont lehetőség a megtérésre, a bűnbánatra. Ha valaki ráébred arra, hogy zsákutcába jutott vagy rossz úton jár, akkor megállhat és megfordulhat, hogy megkeresse a helyes utat. edzéssel erősítik akaraterejüket, hogy kitartóan tudjanak haladni céljaik felé. Amikor tudnak egyre állhatatosabbak maradni a jóban, a kudarcok, elfáradások, ellenvélemények, talán csábítások és fenyegetések ellenére is. Hatalmas ajándék, ha ilyenkor nincsenek egyedül, hanem van olyan bölcs támaszuk, aki végigjárta már ezt az utat, és tanácsaival, bátorításával segíti őket személyiségük kibontásában.

Lukács László, piarista szerzetes

A párkapcsolat abnormitásai
Hogyan jutott ide a világ? Mi az, ami miatt a nő és a férfi eltávolodott egymástól, akik most sem azt keresik, hogyan találhatnának egymásra, hanem a természet törvényével ellentétes megoldásokhoz folyamodnak?

Az interszexuális lét adta felszabadultság az átlagos tudósok fölé emelte ezt a kulturlényt a BBC szerkesztőinek szemében (foto). A kritika mégsem őt érheti, hanem azokat, akik beengedték ezt a szerencsétlent és a torz liberalizmust. Az elfogadás egyenlővé vált a devianciával, de aki nem osztja ezt a sötétben tapogatózó nézetet, az nézze meg és tanuljon doktorprofesszor Amrou Al-Kadhi mestertől: Ez az Iraki származású brit homoszexuális okít a BBC-n!!
Forrás: bbc.com, Youtube; Fotó: metro.co.uk

Kevesen gondolkoznak el: mi az oka annak, hogy méltóságát veszítette a szerelem? Valamikor két személyt végzetes kötődés tartott össze. A liberálisok találnak magyarázatot és példát, hogy ez nem igaz. Hosszan tudják sorolni az érveiket. Véleményük szerint az erotikus vonzást évszázadokon át akadályozták a társadalmi erők. Aki a természetes vágyaknak engedett, meg kellett szegnie az erkölcsi törvényeket. Az erkölcsi törvények pedig a természetes vágyak fékezésére jöttek létre. Az viszont cáfolhatatlan, hogy a szerelem a nemiségre épült. Elsődleges funkciója a fajfenntartás volt. Családteremtő, családépítő szereppel bírt, emiatt vállalták a házastársak a küzdelmeket és a nehézségeket.

Ma a párkapcsolatok úgy jönnek létre, hogy a felek nem vállalnak küzdelmet, igyekeznek elkerülni az akadályokat. Nem szeretnek bele olyanokba, akikért meg kell küzdeni. Ma már a párkapcsolatokban a szerelem másodlagos. Legtöbben nem örök, hanem változatos szerelemre vágynak. A mai párkapcsolatokban bármi megtörténhet, anélkül, hogy bármelyik félben feléledne a bűntudat. Nincsenek lelkiismereti problémák, nagyon sok olyan párkapcsolat van, melyben a szerelem apró jele sem észlelhető, a felek még a gyönyörszerzésről is lemondanak az anyagi és a hatalmi érdekek miatt. És ez jó?

„A liberális világ szerződést akar látni a házasságban, mi pedig szövetségnek tartjuk azt. Ez utóbbi a jóban, rosszban egymás mellett való kitartást jelenti.
A liberális világ azt mondja, hogy válságban vannak a házasságok, mi azt mondjuk, hogy aki így gondolkodik, az megkérdőjelezi az emberiség jövőjét. Hiszen a társadalom legkisebb egységének minőségi élete, ha jó, akkor az kihat az egész társadalomra és az is jóvá válik.”
Sokan tiltakoznak az ellen, hogy a melegek a tőlük radikálisan különböző heteroszexuális életforma olyan jellegzetes intézményeit vegyék igénybe, mint a házasság és a gyermeket nevelő család.
A liberálisok szerint az iskola ne adjon mintákat az erkölcsi konfliktusok megoldására
a melegek párkapcsolata azonos legyen a házassággal
Ha nincs jelentősége annak, hogy miféle meggyőződés, ízlés vagy szenvedély vezet bennünket életcéljaink, hivatásunk, hazánk, szerelmi társunk megválasztásánál, mert minden választás ugyanolyan jó és ugyanarra jó, akkor miért kellene tisztelnünk egymásban a lelkiismereti döntésre képes erkölcsi lényt? Mi értelme marad a jó és a rossz közötti választásnak, ha az egyéni döntések jósága nem számon kérhető és nem szorul igazolásra?”

Lányi András Eltorzult liberális alkat

http://kommentar.info.hu/szerzo/lanyi_andras

Számukra a párkapcsolat magányoldó szórakozás. Pedig a nyitott párkapcsolatokban a felek nem lesznek szabadabbak, annál inkább idegenek és otthontalanok. Ez az állapot az egész világon eluralkodott. Rég eljött az ideje a megoldáskeresésnek. Az azonos neműek házassága aligha lesz megoldás
Elek György: Konzervatív és liberális párkapcsolatok

Keresd a tisztességes férfit
Szophoklész szerint a tisztességes ember az, aki inkább elszenvedi az igazságtalanságot, mint hogy ő maga kövesse el azt. A tisztességes ember felelősségteljes. Felelősséget vállal tetteiért. Ha el is követ valami igazságtalanságot, akkor is vállalja következményeiért a felelősséget, megbánja tettét és jóvá teszi, ha van rá lehetősége. De lehetőség nem mindig van, ilyenkor elegendő a szándék is. A szándék egy fontos kulcsszó a tisztességgel kapcsolatban. Ha a szándék jóra irányul, akkor nevezhetünk tisztességesnek valakit. Azt viszont nem mindig lehet meg állapítani, hogy mi a szándék.

Az az ember tisztességes, aki mindig, minden körülményben felelősséggel vállalja tetteit és szándéka szerint törekszik is erre még akkor is, ha nem mindig van rá lehetősége.
Az értelmező szótár szerint a tisztesség nem más, mint a ragaszkodás a becsületes elvekhez.
Ebben a felfordult világban valahogyan az értékek kezdenek devalválódni… Nem tudom, mi jön, de ebben a pénzzel vezérelt közegben egyre kevesebb helyen látom a tisztességet.
https://www.kalmarera.com/news/az-ertekek-listaja-a-tisztesseg/

A férfiak 50%-a vallja be, hogy megcsalná a partnerét, ha nem lenne esélye, hogy kiderül a dolog. Sok férfi azzal az indokkal küzdi le a csábítást, hogy nem akarja az otthoni életet összezavarni. Amikor 100 férfit megkérdeztek, hogy mi az, amit többet tennének az ágyban, 80 közülük azt válaszolta: az orális aktus.
Egyre több televíziós sorozatban (reklámban!) jelenik meg az a sztereotípia, hogy a férfiak ostoba és tehetetlen idióták, ellenben a feleség vagy a barátnő a megtestesült tökély. Talán ez is közrejátszik ahhoz a terjedő gyakorlathoz, hogy a nők egyre hajlamosabbak a párjukat nyilvános helyen, társaságban kritizálni, megalázni, tréfák céltáblájává tenni.

Mindegy, mi az oka, az biztos, hogy a legnagyobb férfikínok egyike, ha a feleség, szerető, barátnő látványosan és nyíltan flörtölni kezd egy másik férfival.
A szerelem ugyanis csak az igaz szeretet érzéséből fejlődhet ki.. Egy fejletlen lélek még nem képes felismerni a másikban az értéket, mert még a külsőségek és a szenvedély rabja. Az ilyen ember a lelki párja mellett simán elsétál, mintha az egy vadidegen lenne. Ez azért van, mert még nem vagyunk érettek a szerelemre, nem tudunk igazi intimitást kialakítani, nem vagyunk teljes szívvel jelen kapcsolatainkban, és jobbára ösztöneink vezérelnek minket. Az egymáshoz vezető út a lelki értékekben, és a szeretetben való növekedésben rejlik.
A lelki társak úgy olvasnak egymásban, mint a nyitott könyvben. "A létezés bármely szintjén tudnak kommunikálni" – mondja Dr. Carmen Harra klinikai pszichológus. "Képesek befejezni egymás mondatait, egyszerre hívják egymást telefonon, vagy egyszerűen csak nem tudnak a másik nélkül meglenni…"
Dr. Sue Johnson klinikai pszichológus szerint a lelki társak megrezdülnek egymás érzelmeinek kifejeződésére. "Bennük megbízhatunk, ők azok, akik teljes figyelmüket nekünk szentelik, és szükségünkben jelen vannak, kezünket fogják, ha bizonytalanok vagyunk, átölelnek ha öröm ér minket, és szelíden nyugtatnak, ha fájdalom ér…"

Az igazi lelki társaknak nem kell megjátszaniuk magukat egymás előtt, lehetnek tejesen őszinték és nyíltak. Ez valami olyan, amit az ember csak legbensőbb családjával, szeretteivel érezhet. Sokan úgy érzik, hogy ez az az ember, aki mellett "kiengedhetnek", relaxálhatnak, és megmutathatják érzékenyebb arcukat is.

"A lelki társ nem azt jelenti, hogy mindig mindenről azonos a véleményünk, de a fő célok és ambíciók közösek, és abban osztozunk" – említi Dr. Harra. Értékeink és szokásrendszerünk hasonló, és a világot is hasonló szemüvegen át látjuk.

Tracey Steinberg kapcsolati szakértő ezt mondja: "Nem számít, mi történik az életben, ti társak vagytok, és együtt küzdötök egy célért. A belső hang azt mondja, hogy a kapcsolat egészséges. Megbíztok egymásban, és érett módon minden problémát meg tudtok beszélni".

"Nagyon sok párt adtam már össze" – említi a tiszteletes, "akik ifjúkorukban, a középiskolában, egyetemen találkoztak, randiztak, szakítottak, továbbmentek, vagy ugyanazon baráti körben mozogtak továbbra is, de egymással többet nem találkoztak. Aztán egy nap valahogy véletlenül összefutottak, ezt nevezhetjük mágikus találkozásnak is, és kibontakozott közöttük (esetleg egy késői) szerelem. Járjuk nyitott szemmel és nyitott szívvel a világot, ha lelki társunk kopogtat az ajtón, készek legyünk kinyitni azt…"

http://www.huffingtonpost.com/2014/06/26/finding-soulmate_n_5501502.html...

Huffington Post

A lelki társ
Manapság valahol a lelkünk mélyén mindannyian hiszünk abban, hogy létezik az igazi lelki társ. Sok olyan romantikus filmmel van csordultig a mozi és a tévéképernyő, melyek ezt a nézetet erősítik. Ragaszkodunk az ideához még akkor is, ha tudjuk: valószínűleg hamis. De vajon honnan származik az a gondolat, amely szerint a sors majd elvezet bennünket ahhoz az egyetlen emberhez a világon, aki kiegészít bennünket, akivel egy teljes egészet alkotunk egy életen át? Lehet, hogy sokan nem akarjuk elfogadni, hogy az élet véletlen játszmák sorozata.

Az ötlet, hogy a szerelmeseknek, akiket egymásnak szánt a sors, együtt kell lenniük, függetlenül társadalmi osztálytól és anyagi háttértől, nemcsak a nyugati kultúrában, hanem Kínában is jelentős, és egészen a 9. századra nyúlik vissza. A lelki társ ideája olyan, mint a régi vallási eszmék. Ha nem hiszel benne, az attól még nem mond ellent a szeretetnek, sőt sokkal erősebbé teszi.”

Sokan azonban mégis boldogok és hálásak, hogy a sors segítő kezet nyújtott nekik. Manapság a kapcsolatok elég nagy százaléka az interneten születik. „A mai technológia segít megtalálni a lelki társunkat – mondja Lori Laius, az egyik online randi oldal szerkesztője. – Partnerre lelni azonban még így is rendkívül nehéz,
Spike Leenek, a Torontói Egyetem professzorának vizsgálata ezt megerősíti. „Azok az emberek, akik hallgatólagosan elfogadják a kapcsolatokat, mint tökéletes egységet a lelki társak között, általában sokkal boldogtalanabbak, mint azok, akik a kapcsolatokra, mint utazásra gondolnak, mely sok munkát igényel.”

Azok, akik bizonyos szinten idealizálják partnerüket, de látják és elfogadják a hibáikat is, boldogabb párkapcsolatra számíthatnak.. Összességében, szakértők szerint a tökéletes párkapcsolat receptje: praktikum + romantika.
A romantikus vígjátékokban a lelki társ elmélete nem mind hazugság. Valóban vannak emberek, akik remekül kiegészítenek bennünket, akik kihívást jelentenek és kalandot, akikkel őrült szenvedélyt élhetünk meg, miközben ugyanazon dolgokért lelkesedünk. De ahelyett, hogy azt gondolnánk, egyetlen tökéletes ember van számunkra, sokkal logikusabb abban hinni, hogy sok ilyen ember létezik. És ha még gyakorlatiasabbak akarunk lenni, érdemes arra felkészülni, hogy a nagy szerelemben is felbukkannak hibák, melyek nem természetellenesek, egyszerűen csak dolgozni kell rajtuk közösen.

A férfiak általában kevésbé látják a szerelmet rózsaszín ködön keresztül. Ha a lelki társakról kérdezzük őket, többnyire racionálisabban, logikusabban gondolkodnak, és arra jutnak, hogy ez statisztikai lehetetlenség. Persze kivételek mindig akadnak.

Tény azonban, hogy valóban létezik spirituális kapcsolat, egy társ, akivel a kapcsolat túlmutat ezen a földi világon.
Két ember találkozása sohasem véletlen, testi-lelki összeolvadásuk pedig megmutathat egy újfajta egységet az életben. A szerelemben nemcsak testi és érzelmi, de mentális és spirituális síkon is egymásra hangolódhatunk. Ez azért nem jelenti azt, hogy a kapcsolat tökéletesen probléma mentes

Az ellentétek ugyan vonzzák egymást, ám nehéz egységbe kovácsolódni egy tőlünk teljes mértékben különböző emberrel. Kell, hogy legyenek közös pontok, hasonló személyiségjegyek, egy lélekcsoportba tartozás. Ez legtöbbször társaságban szembetűnő, amikor csak ti ketten gondoltok valamit ugyanúgy anélkül, hogy előzetesen összebeszéltetek volna, vagy alárendelődve a másiknak megpróbálnátok az ő igényei és szemléletmódja szerint gondolkodni. Az élményt egyfajta déja vu érzés kíséri, úgy érzed, már találkoztatok a pároddal valamikor, ha nem is ebben az életben. Olyan ismerős a világa, mintha saját magadat látnád.

Egy spirituális kapcsolatban, ahol tényleg minden szinten egymásra találtok, nem kacsingattok kifelé. Igaz, hogy a hűség a legtöbbször tudatos, tanult viselkedés, egyfajta megbecsülése, óvása a másiknak a fájdalomtól és saját értékrendünkhöz való ragaszkodás. Ám ha igazán egymásra vagytok hangolódva, akkor úgy érzitek, nem is tudnátok mással elképzelni sem az életeteket, sem a szexualitást, hiszen ez a szerelem olyan magasságokba emel, ahová egy flört vagy egyéjszakás kaland sohasem tudna.. Nemcsak a testetek elégül ki, ahogy összebújtok, hanem a lelketek is, ez pedig annyira valóságos élmény lehet, hogy a keleti vallások hívei könyveket szenteltek neki.

Az lenne az ideális, ha mindenki a lelki társával élhetne. De honnan tudhatod, hogy a párod egyben az igazi lelki társad is? Persze, a szex nagyszerű, és szinte mindenben passzoltok. Ám nagy a különbség a jó pasi és a Nagy Ő között. Tesztünkből megtudhatod, megtaláltad-e már a lelki társadat, vagy ez csak a kezdete a kutakodásnak. http://www.noiportal.hu/main/npnews-15528.html

Lélek Társ Teszt

Ha jobban belegondolsz, vajon kiegészítitek egymást?

Ellentétek vagyunk. Ő korán kel, reggel aktív, míg én inkább szeretek sokáig aludni (vagy fordítva)
Az erejét és a képességeit csodálom benne a legjobban, ezeket kell magamban fejlesztenem.
Néha kihozzuk egymásból a legjobbat, de nem mindig.
Nagyon hasonlóak vagyunk, alig vitatkozunk egymással.

Ha elképzelitek egymással a jövőtöket...

Képességeink teljesen egyformák, remekül kiegészítjük egymást.
Úgy tűnik, magas rendű céllal jöttünk össze, de még mindig tűnődünk, rajta hogy mi lehet az.
Általában ugyanazokat a célokat akarjuk elérni, mert ugyanazok az értékeink.
Különböző életcéljaink vannak, és nagyon úgy néz ki, hogy nem élveznénk az együttműködést.

Éreztek harmóniát egymás iránt?

Teljesen. Megveszi nekem azt, amire titkon vágyom, vagy azt, amit lefelejtettem a bevásárló listáról
Elképesztő, hogy hányszor gondolunk ugyanarra a dologra.
Ha valami nagyon zavarja őt, nekem csak rossz érzésem van attól a bizonyos dologtól.
Úgy tűnik, egyikünknek sincs fogalma arról, mit akar a másik, vagy mik a szükségletei.

Vannak olyan közös jegyek, amiket nem tudtok figyelmen kívül hagyni?

A nevünk hasonló, és a kocsink rendszáma, a telefonszámunk vagy a címünkben lévő számok is hasonlóak
A családjaink már korábban ismerték egymást, vagy volt közös ismerős, aki bemutathatott egymásnak.
A kutyám/macskám előbb szerette őt, mint én.
Nincsenek említésre alkalmas jelek.

Másoknak mi a véleménye rólatok, mint párról?

Egy barátunk vagy családtag többször említette már, hogy furcsa álma volt kettőnkről.
Egy asztrológus, vagy jós említette, hogy jelentünk valamit egymás számára.
Mindenki azt mondja, kitűnő párt alkotunk.
Barátainknak tetszik, ahogy együtt jól mutatunk - de csak ennyi...

Hogy érzed, mennyire tökéletes a párod?

Kezdettől fogva olyanok voltunk, mint a legjobb barátok, és tudom, hogy egy életre jó barátok leszünk
Kidobtam a pasikkal kapcsolatos kívánságlistámat, és most őt szeretem, pedig nem róla álmodoztam
Ő a szüleim ideálja. De én még nem vagyok meggyőzve róla, hogy ő lenne az Igazi.
Fizikailag vonz erősen, de őszintén szólva úgy tűnik, hogy valaki máshoz jobban passzolna.

Amikor a gyermekkorotokról beszéltek...

Olyan mintha párhuzamos életet éltünk volna. Családi drámáink is hátborzongatóan hasonlóak voltak.
Szembesült velük, és legyőzte pár gyermekkorból eredő problémáját, amitől én még mindig szenvedek
Rájöttem, mik a gyermekkorával kapcsolatos érzelmei, úgy is, hogy az én helyzetem teljesen más volt
Teljesen különböző gyermekkorunk volt.

A tesz értékelése itt: http://www.noiportal.hu/main/npnews-15528.html

A kutatások szerint az emberek kevesebb, mint 30%-a kerül össze az igazi lelki társával – lelkének isteni kiegészítőjével. Az egymást kiegészítő lelkek összekötődnek lelki szinten. De ne felejtsd el: még ha útjaitok keresztezik is egymást, kettőtökön áll, hogy valósággá váljon a sorsotok.

Kötődés fajtái gyerek/fiatal korban és a párkapcsolatban
Gyerekkori kapcsolat a szülőkkel meghatározó a párkapcsolatban
Aki gyerekként abban a szerencsés helyzetben van, hogy kialakul a biztonságos kötődése az őt gondozóval való kapcsolatban, annak e mentén formálódik egy jó énképe, önbizalma. Elégedett önmagával és a másikkal is. Van egy jó érzelemszabályozási módja, tehát a stresszel, feszültséggel meg tud birkózni. aki biztosan kötődik gyerekkorában nevelőjéhez, később is stabil baráti és párkapcsolattal bír. Jól monitorozza önmagát, az érzelmeit felismeri, és nyíltan ki tudja fejezni. Kialakul benne a megfelelő empatikus készség is, van rálátása arra, mi történik a másikkal. Tud tehát segítség és támasz lenni, de kérni is mer, amikor neki szüksége van erre.

Az ÉN hozza magával a szülői házból a saját kulturális szokásrendjét. Az a normális számára, amit otthon megszokott. Számos tapasztalat szól amellett, hogy azt tekintjük normálisnak, egészségesnek, természetesnek, amit otthonról hoztunk.
Az identifikáció olyan viselkedési mintavétel és modellkövetés, amelyben látom, hogyan viselkedik apám és anyám, és ezért spontán hasonlóan teszem én is. A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermekkorban tanuljuk meg a férfi és a női szerepekkel azonosulás alapjait.

Elkerülő kötődés

Az „elkerülők” azok, akik az anyjuk távozásakor nem keresik őt, idegenek is meg tudják nyugtatni. Amikor visszajön, kevéssé szaladnak hozzá, nem keresnek náluk vigaszt. Látszólag tehát mérsékelt a kötődési viselkedés.
Ők azok, akik később próbálják távol tartani magukat a másiktól, a kötődés valamiért veszélyt jelent számukra, ezért próbálják minimalizálni azt.

Ez az elkerülő kötődés” egy ridegebb, sokszor ingerlékenyebb, adnak a gyerek felé, a fizikai intimitás, simogatás, odabújás a szülőnek is nehezebb. irritábilisabb szülői attitűd következménye lehet, ahol a szülő a gyerek érzelmeire – főleg a negatív érzelmeire – nem nagyon van ráhangolódva, fizikailag is kevesebb gesztust

Kialakul egy olyan érzelmi távolságtartás, amiben a gyerek megtanulja, hogy akkor jár jól, ha nem fejezi ki az érzelmi kötődését, mert nem mindig olyanok a reakciók, amelyek számára pozitívak. Ezért inkább úgy csinál, mintha nem érdekelné, így „megússza” a csalódást, a fájdalmat, az elutasítottság érzését. És ezek azok a jellegzetességek, amelyek visszaköszönhetnek később, felnőttkorban is.

Az „elkerülő” kötődéssel jellemezhető gyermekekből nagy eséllyel lesznek „elutasító kötődésű” felnőttek.

Nehezebben fejezik ki az érzéseiket, nehezebben tudnak belemenni intim kapcsolatokban.
Gyakran tapasztalható, hogy ritkábban maradnak tartós párkapcsolatban, fennen hirdetik az önállóságukat, az autonómia és a teljesítmény fontosságát, és
nagyon figyelnek arra, hogy ne kerüljenek függőségi viszonyba. Éppen ezért nehéz nekik az elköteleződés. Sok esetben tehát e mögött az húzódik, hogy „félnek az elutasítástól, ezért inkább el sem kezdik, bele sem mennek”. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek párkapcsolataik, csak nehezen találják meg azt a tartós partnert, aki mellett el tudják képzelni az életüket. Könnyebben belemennek egyéjszakás kapcsolatokba, gyakran váltogatják partnereiket.

Szorongó kötődés

A szorongók” – szemben az „elkerülőkkel” – maximalizálni próbálják a kötődési viselkedést. Náluk általában a családi légkör, a szülői attitűd változó, bizonyos dolgokra odafigyelnek és reagálnak, másokat pedig negligálnak. Gyerekként tehát hol kapnak figyelmet és segítséget, hol pedig nem.
Ez nagyon sokszor például a túlféltő szülőnél jelenhet meg, amikor a szülő nem annyira a gyerek igényeire figyel, vagy nehezen monitorozza azt, és sokkal inkább a saját szükségleteivel van elfoglalva.
Sokszor ezek a gyerekek például nagyon önállótlanok lesznek.

A „szorongó kötődés” nagyobb valószínűséggel vezet az „elárasztott”-nak nevezett felnőttkori kötődési jellegzetességekhez. Nagyon fontos számukra a folyamatos visszajelzés, a folyamatos megerősítése annak, hogy „itt vagyok, szeretlek, veled vagyok”. E mögött is ugyanúgy ott van a „szeretsz-e, szerethető vagyok-e, nem utasítasz-e el”, és az ettől való félelem, mint az „elkerülő” embereknél, csak viselkedés szintjén ez máshogyan jelenik meg.
Ha benne vannak egy kapcsolatban, nehezebben tudnak figyelni a másikra, mert állandóan a saját érzéseikkel és félelmeikkel vannak elárasztva: „szeretni fog-e, jó vagyok-e, elég jó-e a cicim, a fenekem, elég izmos vagyok-e, megfelelek-e”. A saját belső félelmeikkel és negatív gondolataikkal vannak elárasztva, ami így megnehezíti a másikra való tényleges ráhangolódást.
Nagyon jellemző az önbizalomhiány, és erőteljes féltékenység is a párkapcsolataikban, nem szeretik, ha a párjuk külön programokat csinál. Ráadásul nehezebben tűrik a feszültséget, a stresszt, és ez az érzelmi szabályozásukra is kihat.

Biztonságosan kötődés

A biztonságosan kötődő gyermek jó eséllyel biztonságosan kötődő felnőtté válik. Megfelelő önértékeléssel bíró, autonóm ember lesz belőle. Többnyire jól boldogul a társas világban, mert az érzéseinek szabályozása és a megküzdési módjai összetettek, felismeri a környezetében lévők érzelmeit, szükségleteit, és ezekre kellő empátiával is tud reagálni. Kezdeményezőbb, nyitottabb, bizakodóbb, a másikban bízni tudó. Mindez a párkapcsolataiban is visszaköszön: kiegyensúlyozott, az intimitást és a biztonság érzését biztosító viszonyt tud kialakítani a szeretett személlyel.

Mi van akkor, ha két típus találkozik?

Ideális esetben két biztonságosan kötődő ember köti össze az életét. Esetükben feltételezhetjük, hogy a kapcsolattal elégedett, egészséges függőséggel jellemezhető, a másikat tiszteletben tartó, nehézségek idején egymásra támaszkodni tudó, de mindezek mellett a saját autonómiájukat megőrző, a saját negatív és pozitív érzéseiket kifejezni tudó, és a másik által meghallgatásra és megértésre találó szerelmeseket fogunk látni. Jól működik, és mindkét fél számára kielégítő a szexuális életük, amelyben az érzelmi és a fizikai bevonódás, az összhang élménye, igénye dominál.

Két „elkerülő”ember ugyanakkor remekül tud együttműködni nagyon sokáig, hiszen mindkettő járja a maga útját. Ők azok, akik sokszor össze sem költöznek, megvan az abszolút saját életük, és ebben csak bizonyos pontokon van találkozás. Ez egészen addig jó, amíg az élethelyzet meg nem változik, például születik egy gyerek, és az egyik fél már nem tudja élni a saját életét.

Változtatás lehetősége

A kapcsolatainkon egymagunkban nagyon nehezen változtathatunk. Ehhez szükségünk van a társunkra azért is, hogy elismerje ezeket a primer érzéseinket, megértse, kimondja, hogy „megértem, hogy ezek a dolgok neked nagyon fontosak”.
Sok függ attól, hogy a gyerek-/fiatalkori kötődési sérülés milyen mélyen és milyen mértékben van bennünk. Megesik, hogy egy nagyon jó párkapcsolat – akár mindenféle külső segítség nélkül – olyan tartós tapasztalatot hoz, hogy felülírja bizonyos sémáinkat.
Tudnunk kell azonban, hogy ezek a kötődési minták azonban lassan alakíthatók. Ráadásul, ha sok a sérülés, sok az ebből fakadó nehézség, akkor az önismeret csak egy ideig lesz elég, onnan szakember segítségével tudunk csak tovább haladni.
Előfordulhat az is, hogy – a saját fejlődésünk érdekében – nem az aktuális párunkkal kell tovább mennünk. Erre többnyire akkor kerül sor, ha már felismertük, hogy mi, ketten milyen jellegzetes, romboló, destruktív köröket futunk egymással, és a párunk a kilépésben nem partner, vagy nem tudunk rajta változtatni.
De már önmagában a felismerés is fontos: ha észrevesszük, hogy ugyanazok a problémák bukkannak fel minden kapcsolatunkban, tettünk egy lépést a változás útján.

Tovább megyek és a saját gyerekkoromban átélt szülőkkel kialakított kapcsolatot a párkapcsolaton keresztül meghatározza a mi gyerekünkkel való viszonyunkat. Vagyis a saját gyerekkorunkban megtapasztalt gondozói attitűdöt gyakoroljuk a saját gyerekeinkkel szemben.. Sokat számít, ha tudatosan figyeljük magunkat, és bizonyos dolgokat szándékosan nem akarunk tovább adni. De azért az elkerülhetetlen, hogy sokszor a fejünkhöz csapjunk, hogy „már megint olyan voltam, mint az anyám”.
Gregó Enikő klinikai szakpszichológust, pár- és családterapeuta

https://hogyanmondjamelneked.hu/kotodes/2018/08/06/gyerekkori-kotodesek-felnott-kapcsolatok