Megbocsátás pszichológiája a párkapcsolatokban

Lelki egészség. Megbocsátás pszichológiája a párkapcsolatokban. Válasz olvasómnak 99. rész

Kedves Olvasó (29) ezt írta
„Ezt a mondatot sajnos nem értem: A szerelem azt jelenti, hogy soha nem kell mondanom, hogy sajnálom”
És azt sem értem hogy a LOVE mindig azt jelenti, hogy "sajnálom, tévedtem, kérlek, bocsáss meg nekem. "”. Ez azt jelenti hogy aki szeret az olyan dolgokat fog csinálni amiért folyton sajnálkoznia kell?

Válasz (ZsB 83)
A 29 éves hölgy részére írt válaszom első és második részét itt olvashatja: http://nelegybeteg.hu/tanulmany-a-szerelem-anatomiaja.php
http://nelegybeteg.hu/tanulmany-lelki-egeszseg.php

Válasz
Néhány alapvetést kellene tisztázni, mielőtt a Love Story híres és világméretekben közismertté vált kijelentésre rátérnék.
Love means never having to say you are sorry

Problémák a párok kapcsolatában
Azt látom, ahogy a legjobb szándékú felségek és férjek is hibákat követnek el a kommunikációjukban, amelyek észrevétlenül rombolják a kapcsolatukat. Tehát úgy haladnak a szétválás felé, hogy arról nem is tudnak igazán

„Kevesebbet beszélgetünk, mint kellene”.
„Nem ért meg a párom.”
„A beszélgetés gyakran vezet vitához”.

Néhány példa a párkapcsolatban előforduló problémákra

1./ Miért akar az ember szívből élni ahelyett, hogy gondolkodna?
Manapság az emberek próbálnak szívből élni. Én ezt jónak tartom. Évszázadok óta próbálnak betartani bizonyos erkölcsi szabályokat, melyeket saját maguknak állítanak fel, és amiket újra és újra megszegnek, ha érzéseik másfelé vezetik őket pl. házasságtörés, vallási szabályok vagy munkahelyi etikett megszegése stb. Miért állítanak fel olyan szabályokat az emberek, amiket utóbb nem képesek betartani, Az emberek miért hallgatnak mostanság a szívükre egy-egy döntéssel kapcsolatban? Az érzések folyamatosan változnak, pillanatról pillanatra, a környezeti hatásoktól függően. Így ezek alapján nem hozhatunk meg egy szilárd és megalapozott döntést... Példa.

Az egyik házasságban a felek szerelemből házasodnak össze, azért, mert szeretik egymást. De valójában abba szerettek bele mindketten a másikban, ami belőlük hiányzik, így igazából nincs (sok) közös pontjuk az életben, máshogyan gondolkodnak, máshogy cselekednek. A mindennapokban kiütköznek ezek az ellentétek, veszekedést egymásra halmoznak, majd a végén megtörten és elkeseredetten menekülnek el egymástól, elválnak és többé nem látják egymást. Mindezt azért, mert szerelmesek voltak, egy érzés miatt, ami elmúlik ill. elmúlt.
A másik házasságban a felek nem szerelmesek egymásba igazán. Szeretik egymást, jól elvannak együtt, azonos az érdeklődési körük, jól tudnak együtt működni stb. Nem szerelemből házasodtak össze, hanem azért mert úgy gondolták, hogy az életük jól passzol együtt. A baráti szeretet alapú kapcsolatból később szerelem is lett, és még ma is tart. A kérdés tehát az: hogy miért nem gondolkodik inkább hosszú távon az ember, ahelyett, hogy pillanatnyi érzéseit kívánja csak kielégíteni? Miért nem képesek az emberek elfogadni, ami történik velük, miért nem tudnak uralkodni magukon? Miért akar az ember szívből élni ahelyett, hogy gondolkodna?

Vélemény szerint az a pár éli meg igazán az életet, akik szerelemből házasodtak, mert megismerték a lángolást, a másik iránt rajongást, ugyanakkor testközelből találkozhattak a elhidegüléssel, a vádaskodással, a mindent felemésztő haraggal. Lényegesen nagyobb érzelmi skálát jártak be, mint az a pár, akik kvázi egy katalógusból választották ki egymást.
Értékelés: Ha valaki megismeri önmagát, csak azt lesz képes szeretni, ami benne megvan. Egész egyszerűen képtelen lesz arra, hogy vonzódjon a hiányhoz. Ami nincs, azért nincs, mert nincs rá szüksége. A hiány negatívum, arra pedig nincs igénye. A természetes erkölcsi törvény az ember természetes hajlamai által megadott rendre épül. Ezek a hajlamok az ember létezéséből, természetétől adódnak. Az értelem gyakorlati cselekvésre vonatkozik A természetes erkölcsi törvény alapjai úgy vannak jelen az értelemben, mint bizonyításra nem szoruló elvek. A legelső erkölcsi alapelv a jó és a rossz közti különbség meghatározása. ezt követően fogadjuk el, hogy a jót meg kell tenni, a rosszat el kell kerülni.
A természetes erkölcsi törvény alapelveit Servais Pinckaers OP így foglalja össze:

hajlam a jóra;
hajlam a létezés megőrzésére;
hajlam a nemi egyesülésre és a gyermekek nevelésére;
hajlam az igazság megismerésére;
hajlam a társas életre.

Ezek a hajlamok mindenkiben jelen vannak. Ezek a hajlamok alkotják a természetes erkölcsi törvény alapjait. Az emberi cselekedet annak megfelelően jó vagy rossz erkölcsileg, hogy ez összhangban van-e ezen hajlamokkal, a bennük adott célokkal, ezek rendjével

2./ Se veled, se nélküled kapcsolat
Sajnos egy se veled, se nélküled kapcsolatban vagyok, és nem tudom, mi tévő legyek. Nagyon szeretem a párom, ő is nagyon szeret. 38 éves lesz, és még nem tudja, akar-e gyereket, családot - én (a hölgy) 27 éves vagyok, és nagyon szeretnék már kisbabát. két-három éven belül. De ő nem tud választ adni arra, hogy igen, ő is akar, majd 5 év múlva mondjuk. A másik, hogy elég gyerekesen él, még most is a haverok a fontosak minden hétvégén, velük akar menni szórakozni, inni. Most szétköltöztünk, de elszakadni nem tudunk egymástól, több mint két éve együtt vagyunk. A hibáival ő is tisztában van, de nem tud változtatni rajta. Mit tegyek? Ha nélküle vagyok, szenvedek, ha vele, akkor meg a bizonytalanságtól őrülök meg.
Értékelés: Ha a másik ember gondolkodása, igényei eltérnek a miénktől, az nem hiba. A hibát mi magunk hívjuk életre akkor, amikor nem vagyunk képesek vagy hajlandóak a nézeteinket közelíteni egymáshoz, s kompromisszumokat kötni. Ezzel viszont a kapcsolatainkat ítéljük halálra.
Amennyiben a párja előszeretettel tölt időt a barátaival (adott esetben hétvégenként, és nem minden lehetséges alkalommal), nagyobb szabadságot igényel, ezzel szemben Ön határozott elképzeléssel rendelkezik arról, hogy mit és mikor szeretne gyermeket, valamint ezekkel folyamatosan traktálja, azzal csak egy dolgot ér el: a férfi szorongani fog, és elmenekül. A párja személyiségétől függően két lehetőséget látok.

1: enged a nyomásnak, lemond a barátokról, a közösen töltött időről, és igyekszik megállapodni, családot alapítani. Ekkor a megfelelési vágy, illetve az állandó konfliktusok megszüntetése kerül előtérbe, ez azonban a belső feszültséget nem csökkenti, hanem fenntartja.
2: mérlegelni fog, és úgy dönt, a személyes szabadsága többet ér, mint az a kapcsolat, amiben folyamatosan alábecsülik. Ennek köszönhetően kilép a kapcsolatból.

Ne hibaként értékelje a másik véleményét, viselkedését, hanem próbálja megérteni, mit és miként gondol/tesz másként! Ha ezt sikerül megtennie, akkor hármas célt ér el: közelebb kerül önmagához, a másikhoz, és a kapcsolatukhoz is.

3./ Pár keresés
Eset leírás: Nemrég váltam el, a férjem a végén nagyon megalázóan viselkedett. Lehülyézett, kevesellte a fizetésem, szerinte nem takarítok rendesen, nem főzök jól, borzasztóan öltözködöm stb. Az önbizalmam nulla lett. Az egyik karácsony arról szólt, hogy egy este elfelejtettem neki kenyeret venni, mindenki előtt ezért panaszkodott. Nekem kellett volna lépnem, de nem tettem...
Most van egy új barátom, de gyanús nekem, hogy hasonló. Csak az jó, ahogy ő pakol be a kocsiba,. Ha nekem más véleményem van, az nem számít. Folyton magyarázkodnom kell. Imád segíteni, de valahogy azt is kizárólagosan csinálja, csak az ő megoldása jó, és nekem követnem kell az utasításait utána is. Fizikailag egyik sem bánt. Félek, hogy ez a pasi ugyanolyan, mint a másik volt, nem akarok még egyszer csapdába kerülni.
Értékelés: hajlamosak vagyunk arra, hogy noha egy párkapcsolatunk kudarcot vall, idővel azt vesszük észre, hogy a következő kapcsolatunk hasonló forgatókönyv szerint játszódik.
Ha valaki minimális önbizalommal rendelkezik (például azért, mert korábban hagyta, hogy lerombolják önbizalmát), jó eséllyel létesít párkapcsolatot olyan emberrel, aki ezt megérzi és kihasználja. Ebből következik, hogy a párkapcsolat nem két egyenrangú fél között köttetik. Erről nem kizárólag az egyik vagy a másik fél tehet. Társasjáték, ha úgy tetszik, közös megegyezés. Ha bárki változtat magatartásán, az a kapcsolatban is változást eredményez.
A tisztábban látás érdekében: nem csak arról van szó, hogy „ez a pasi ugyanolyan, mint a másik volt”, hanem arról is, hogy Ön ugyanazt a szerepet játssza, mint a férjével.

4./ Miért nem szeretem?
Miért nem szeretem? Ő mindent megtesz azért, hogy tökéletes legyen a kapcsolatunk, de nekem valamiért semmi sem jó. Úgy érzem, szeretem, de valahogy mégsem olyan jó már, mint volt 3-4 hónapja. Ha tehetném, szerelmes legyek (talán újra), mert nagyon tetszik a párom és tényleg el tudnám képzelni vele az életem hátralevő részét, de néha mégis úgy érzem, nem megy, itt a vége. Mitévő legyek?
Párommal hamarosan félévesek leszünk. Nagyon szeretem, de úgy érzem, meguntam ezt az egész kapcsolatot. Nem tudom, mitévő legyek. Elgondolkoztam már azon is, hogy nem illünk össze, szakítani kéne, de valahogy mindig meggyőzöm magam, hogy szeretem és megbánnám. Eddig nagyon jól ment a kapcsolatunk, rengeteget voltunk együtt, mindössze pár napja kezdődött ez a "megunás". Amikor vele vagyok, próbálok úgy állni a dolgokhoz, hogy szeretem és jó lesz, túllépünk ezen is, de valahogy nem megy. Pedig nagyon szeretném visszakapni azt a régi kapcsolatot, ami volt.
Értékelés: Talán korábban is tapasztalt ingadozásokat: egyszer minden tökéletes volt, másszor úgy érezhette, hogy csökkent a korábbiakhoz képest a párkapcsolat intenzitása. Ez teljesen normális. Nem lehet mindig 100 fokon égni. Ha egy féléves kapcsolat intenzitása némileg alábbhagy, ám ezt mindössze néhány napja érzi így, attól még nem kell kétségbe esni. Sokkal bölcsebb megtalálni annak a módját, hogyan vigyenek színt egymás életébe. Az is lehet, hogy csupán újdonságra van szükségük. Keressenek olyan közös programokat, amelyeket korábban nem próbáltak! Látogassanak meg olyan helyeket, ahol eddig nem jártak!
A párja mindent megtesz azért, hogy a kapcsolatuk kiegyensúlyozott legyen. Ön mit tesz ezért?

5./ Megalázom magam annyira ragaszkodom hozzá
Esetleírás: 45 éves egyedülálló nő vagyok. Hosszú évek óta párkapcsolat nélkül. Tavaly nyáron a munkahelyemen megismerkedtem egy nálam 12 évvel fiatalabb sráccal. Jókat beszélgettünk, aztán több is lett ebből a beszélgetésből az ő kezdeményezésére. Ő szex kapcsolatot akart először csak, amit egyikőnk sem tudott igazából kezelni. Mert már érzelmek is kialakultak mindeközben, főként részemről. Aztán elmondása szerint nála is később. De mindig azt éreztem, hogy én szeretem jobban és én ragaszkodom jobban hozzá. Ki voltam és vagyok éhezve a szeretetre és az odafigyelésre, és tőle ezt megkaptam, amíg együtt voltunk. Ő szeretne gyereket, én nem, itt eltérnek a jövőbeli terveink, éppen ezért mindig
volt egy kis feszültség ebben az egészben. Nem csak társamnak tekintettem őt, hanem lelki társamnak is, nagyon jókat beszélgettünk mindenről. Hat hónap külszolgálaton volt, mivel katona, mellette maradtam, lelkileg támogattam, pedig mivel itt maradtam egyedül, szakítani akartam vele többször, de nem engedte, mert fontos lettem az életében, ezt mondta.
Kitartottam mellette, megvártam, most jött haza februárban, és örültünk egymásnak nagyon. Egyik alkalommal felajánlottam neki, hogy költözzön hozzám, erre azt felelte, hogy az esze felül kerekedett a szívén, és szakítsunk. Akkor engedtem, menj, ha így döntöttél. De én azóta többször kerestem, folyamatosan megalázom magam, annyira ragaszkodom hozzá, holott az eszemmel én is tudom, hogy más céljai vannak az életben, mint nekem. Nagyon nehéz. Egyébként őt is megviseli, mert nagyon rossz alvó, azóta még inkább nem alszik, amióta kimondta a szakítást, és pszichológushoz jár. Tehát tudom, hogy sokat jelentettem eki, de valahogy nem tudja helyén kezelni a dolgokat ő sem, persze én sem. A szakítás ráért volna szerintem, ha már érzelmileg nem kötődünk annyira egymáshoz. Könnyebben elengedtük volna egymást. Most vasárnap elhatároztuk, hogy megbeszéljük a dolgokat, de már ebben sem vagyok biztos, hogy jól teszem-e? Ő amióta kimondta a szakítás tényét, megállta, hogy nem keres, nem ír nekem. Idősebb létemre én érzem magam butábbnak, amiért keresem és ragaszkodom hozzá. Tanácsot szeretnék kérni, hogy könnyebben le tudjam zárni ezt az egészet. Beszéljek még vele, vagy hagyjam, bármennyire is fáj? Mert most úgy érzem, csak addig kellettem neki, amíg az érdekei ezt kívánták, hogy kihasznált.

Értékelés
Nem helyes, ha a szakítást addig kell halogatni, amíg a kapcsolat teljesen széthull, és érzelmileg kihűl. Már csak azért sem, mert ez a folyamat olyan indulatokat korbácsolhat fel, amelyek még inkább megnehezítik a döntést és az elengedést. Az elengedés – még ha utólag fájdalmat is okoz, – sokkal könnyebb addig, amíg a kölcsönös tisztelet és bizalom megvan a felek között. Az elhidegülés, a bizalmatlanság, a vádaskodás újabb, igaz, negatív előjelű kötelékeket hoz létre, amely eltépése sokkal több szenvedést hordoz, mint „békében elválni”
Az életről és a párkapcsolatról alkotott elképzelésük, terveik nagyon eltérnek egymástól, és már mindketten hoztak egy döntést, azt érdemes tiszteletben tartani. Ehhez hozzátartozik az is, hogy hagyjuk, amint az idő gyógyítja a sebeket.
Egyszer azt írja, megalázza magát, másszor azt, hogy a férfi kihasználta. Miközben úgy vélekedik, hogy érzelmileg mindent megkapott tőle, amire szüksége volt. Ebben az esetben nem értem, hol van a kihasználás?. Amikor a gyermekvállalás szóba jött, a volt barátja nyíltan közölte, hogy ő más állásponton van. Ez sem kihasználás. Sokkal inkább érzem úgy, hogy a kihasználás, csupán egy ürügy arra, hogy újra felbolygassa a történteket, és megpróbáljon újabb köteléket kialakítani
http://mipszi.hu/problemak/parkapcsolati-problemak?page=1

Párkapcsolati problémák kezelése
A párkapcsolatban felmerülő problémák kezelési lehetőségei: .
Az alábbi megoldási stratégiák közül választhatunk:

nem teszünk semmit
önállóan próbáljuk megoldani a problémákat
külső szakember segítségét kérjük (pl. mediátor, párterapeuta)

Ha gondok adódnak a kapcsolatunkban a legrosszabb, amit tehetünk, hogy nem teszünk semmit. Sajnos manapság – felgyorsult, kényelem és énközpontú világunkban – egyre gyakoribb, hogy a pár egyik vagy mindkét tagja anélkül dönt a kapcsolat vagy házasság megszakításáról, hogy bármiféle komolyabb próbálkozást tett volna a kapcsolat megmentésére.

A megoldásnak egyetlen eszköze van: a kommunikáció.
Legyen szó bármilyen kicsi, vagy nagy dologról, a megoldás ott kezdődik, hogy beszélni kezdünk a problémáról. A problémáról való beszélgetést addig kell folytatni, míg mindkét fél úgy nem érzi, hogy újra helyreállt a harmónia.
A felmerülő problémák megoldásához igénybe vehetjük szakkönyvek segítségét is. Rengeteg párkapcsolati témában íródott könyvet találunk, melyekből hasznos ötleteket meríthetünk egy-egy problémamegoldó beszélgetéshez. Nem mellesleg a szakkönyvek segítségével jobb önismeretre is szert teszünk, ami nem csak a problémák kezelésében, hanem megelőzésében is sokat segíthet.
https://drmeszarosadam.hu/megcsalas/parkapcsolati-problemak-megoldasa-es-kezelese

Attól, hogy mérgesek lettünk még egy veszekedés sem oldódott meg. Sőt, dühösen talán még nehezebbnek tűnhet a probléma orvoslása. DE ha már idegesek vagyunk, az rengeteget segíthet, ha ki is mondjuk ezt! Mondja ki, ha ideges!
Nagyon fontos, hogy konfliktushelyzetben, amikor Ön feszültté válik, nyugodtan mondja ki a párjának azt, hogy:
– “Bocs, most ideges vagyok!” vagy– “Bocs, most nagyon rossz kedvem lett!”
Miért van erre szükség?
Azért, hogy kifejezésre juttathassuk, hogy nem a párunkat okoljuk a saját rossz hangulatunkért. A rossz hangulatunkat ugyanis valójában nem a párunk okozza!
A negatív érzelmek egy-egy konfliktushelyzetnek természetes következményei, és azokat nem a párunk alakítja ki bennünk szándékosan. A dühünk, az idegességünk egy természetes állapot, ami annak a következménye, hogy valami olyanról beszélgetünk, ami problémát jelent nekünk vagy a párunknak.

Ha jobban belegondolunk, a negatív érzelmeink az élet bármely területén is mindig egy kellemetlen helyzet következményeként alakulnak ki bennünk. Emlékezzünk csak vissza a gyerekkorunkra! Mi történt, amikor elestünk és beütöttünk a lábunkat? Ugye milyen rossz lett a kedvünk? Sőt ha nagyon fájt, akkor még sírtunk is!

Az érzelmeink tehát lecsapódásai azoknak a külső körülményeknek, hatásoknak, amelyek bennünket érnek.
Ha tehát valamiben nem értünk egyet a társunkkal, esetleg megbántva érezzük magunkat, természetes az a következmény, hogy idegesek, rosszkedvűek leszünk.
De ezeket az érzelmeinket ki kell mondanunk “magunkból”!

1) Ha kimondja, hogy “Bocs, most ideges vagyok”, úgy a párja felkészülhet lelkiekben arra, hogy Ön esetleg bántó, szurkálódó, leértékelő, gúnyos megjegyzéseket tesz. Ezzel a mondattal ugyanis tudatosítja a párjában, hogy “FIGYELEM! Rossz érzelmi hangulatba kerültem, számíts arra, hogy nehéz lesz velem beszélni!”

2) A másik előnye ennek az, hogy ilyenkor önmagának is megfogalmazza az érzéseit, ezáltal tudatosabban fog tudni bánni velük. Nem válik eggyé az idegességével, hanem látja magát kívülről, és ha csak egy kicsit is, képessé válik irányítani az idegességét.

3) Nem utolsó sorban pedig, ha kifejezésre juttatja az érzéseit, attól azonnal megkönnyebbül és csökken a feszültség Önben.

Jó beszélgetések nélkül meghal egy párkapcsolat. Ezért összegyűjtöttem néhány banálisan egyszerű, de mégis hasznos tanácsot arról, hogy hogyan tegyük jobbá a beszélgetéseinket.

1) Jó időben

Nincs annál rosszabb, amikor az embernek hulla fáradtan kell beszélgetnie a párjával. Ha fáradtak vagyunk, akkor bizony pihenni kell, és nem társalogni. Hiszen fáradtan nem tudunk odafigyelni a másikra, és a türelmünkből is sokkal kevesebb van. Éppen ezért soha ne kezdeményezzünk ill. folytassunk komolyabb beszélgetést a párunkkal, ha látjuk, neki vagy nekünk nincs erőnk hozzá.
Hasonlóan tipikus hiba az is, amikor a párunk épp a hobbijával van elfoglalva, és olyankor akarjuk, hogy velünk foglalkozzon.
A beszélgetés igenis sok energiát igényel, ezért ne csak azt nézzük, hogy nekünk kedvünk van-e hozzá. Legalább ugyanilyen fontos, hogy a párunknak is kedve legyen hozzá az adott pillanatban.
Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy tanácsos figyelni arra, hogy a beszélgetést tudatosan iktassuk be a heti programjaink közé, mint egy szokásos programot. Ha el tudunk menni hétvégén vásárolni, közösen végignézünk egy-egy TV-műsort, akkor miért ne tudnánk elmenni beszélgetni is valahová?

2) Magunk helyett a másikról

Sok helyen olvasom, hogy a párkapcsolat jó működéséhez szükség van arra, hogy az érzéseinket kifejezhessük, a gondolatainkat elmondhassuk a másiknak. Ez rendben is van, hiszen ha ezeket megfogalmazhatjuk egy másik személynek, kiönthetjük neki a lelkünket, sokkal jobban érezzük magunkat, mint előtte. Csakhogy!
Ha csak erről szól egy beszélgetés, akkor vajon a párunknak egy kellemes élmény lesz a velünk töltött idő, vagy netán úgy érzi, hogy csak belőlünk ömlik a mondanivaló? Vajon hogy fogja érezni magát?
Pont emiatt nagyon fontos, hogy olyan dolgokról beszélgessünk, ami a párunk számára is érdekes, fontos. Érdemes arra odafigyelni, hogy a beszélgetés elején lehetőleg a párunkról legyen szó. Olyan témát válaszunk, ami őróla szól, ami őt érdekli. Így sokkal hajlandóbb lesz beszélgetni velünk, mint egyébként. Ha így látunk neki a beszélgetéseknek, biztosak lehetünk abban, hogy a párunk egy kis idő múlva nyitottabb lesz ránk, és szívesen beszélget a minket érintő dolgokról is.

3) Érdeklődés, érdeklődés, érdeklődés
Vannak olyan ismerőseim, akikkel egyszerűen nem tudok beszélgetni. Rájöttem, hogy miért. Azért, mert nem érdeklődnek. Akkor tudunk ugyanis önfeledten, élvezetesen beszélgetni másokkal, ha érezzük, hogy a másik érdeklődik irántunk. Hogyan lehet jól érdeklődni?
Kérdezni kell. Lehetőleg olyan kérdést kell feltenni a párunknak, amelyre nem csak egy egyszerű igennel vagy nemmel lehet válaszolni, hanem hosszabb kifejtést igényel a megválaszolása.
Tehát “hogyan, miért, milyen, mit gondolsz erről” kezdetű kérdéseket érdemes feltenni, hiszen ezekre nem egy egyszavas választ fogunk kapni, hanem hosszabban is ki tudja fejezni magát a párunk.
Fontos, hogy miután a párunk válaszol a kérdésünkre, ne egy teljesen új, más témára vonatkozó kérdést tegyünk fel. Ehelyett a kapott válaszból keressünk ki egy minket érdeklő részt, és arra kérdezzünk rá. Így biztosan érzi a kedvesünk, hogy érdeklődünk iránta, és élvezni fogja a beszélgetést.
Odafigyelésben, érdeklődésben és vidámságban gazdag beszélgetést kívánok mindenkinek!

Szexuális élet megváltozása

Noha sokan a rohanó világnak tulajdonítják, de a szerelemmel, a párkapcsolattal együtt jött létre az elhidegülés is! Amióta szerelem létezik, azóta vált át egy idő után két ember egymás iránti érzelme szeretetté, olyan bizalmas viszonnyá, amelyben mindkét fél biztonságérzete a legfontosabb. Szerelmesként sokkal türelmesebbek, kedvesebbek, előzékenyebbek, alkalmazkodóbbak, csábítóbbak-hódítóbbak vagyunk, mint később. Akkor már a mindennapok felőrlik energiáinkat, az érzelmek megváltoznak, átalakulnak: gyakran nem vesszük észre, hogy kapcsolatunkat már csak a rutin pörgeti, és ha ez ellen nem teszünk, arra bizony az egész, jól felépített életünk is rámehet. Sokszor csak akkor jövünk rá, hogy valamit végzetesen elrontottunk, amikor azt látjuk, hogy életünk párja bőrönddel a kezében ránk csukja az ajtót.
De mi juttathatja el a párokat idáig? Például az időhiány, amikor nem találkozhatnak, nem beszélhetnek ugyanúgy egymással, mint régen, és emiatt kialakul az „egymás mellett élés” érzése, azaz a másiktól függetlenül élik már a mindennapjaikat. Ilyenkor aztán a ráérősebb fél elkezd magában őrlődni, rágódni, egyre több együttlétet követel, ám utóbbival csak tovább mélyíti a kettejük között tátongó űrt.

Előbb egy kis vita, majd az egyre sűrűsödő veszekedések, a hosszabb mosolyszünetek, végül a különalvás – a jól ismert forgatókönyve az elhidegülésnek. Ha elfogy az egymás iránti érdeklődés és megértés, akkor a kapcsolat már nem élteti, hanem rombolja az életet.
Sok esetben az vezet kihűléséhez: nincs meg a testiségben a kölcsönösség, azaz nem elég kapni, adni is kell. Ilyenkor joggal fogalmazódik meg az egyik félben, hogy partnere csak a maga javát akarja, és nem figyel kellőképp rá. De az is a probléma okozója lehet, ha például saját álmaink megvalósulásának gátját látjuk párunk jövőképében: egyikünk szeretne még egy gyereket és vidékre költözne, a másik megpályázna egy külföldi állást és a karrierjére akar koncentrálni.
Egy idő után pedig eljuthatnak a párok a kötelező szexig, amely aztán végképp nem táplálja a tüzet egyik félben sem. Családos emberként is férfinak és nőnek kell maradniuk, és ha kell, bizony vegyenek igénybe segítséget, próbálják meg elintézni, hogy legyen egy-két napjuk kizárólag egymásra! Szóljanak a nagyszülőknek, barátoknak, lehet „gyerekcsere-programokat” szervezni, esetleg fogadjanak bébiszittert, hogy újra felfedezhessék egymást, kimozdulva az otthon megszokott környezetéből. Ugyanakkor ne szégyelljék saját gyermekeik előtt sem kimutatni az érzéseiket egymás iránt.
Vannak – nem is kevesen –, akik különböző felnőtt filmeket hívnak segítségül az ellaposodó, rutinszerű együttlétük feldobására. – Nem mindegy azonban, hogy a hús-vér kapcsolatot helyettesíti, vagy a hálószobát színesíti.
Idős korban gyakori, hogy az egyik fél – jellemzően a nő – a klimaxot követően felhagy a szexuális aktivitással, a férfi pedig a felnőtt filmek felé fordul. Ez nem segíti elő a közeledést, inkább szükségmegoldás a visszautasított részéről. Ráadásul a filmek rendszerint tovább rontják a helyzetet: eleinte fokozzák a libidót, s rég meg nem élt vágyakat generálnak, azonban éppen a magasabb izgalmi szint miatt a partnerrel való együttlét egyre unalmasabbnak tűnik. Kevésbé megvalósítható jeleneteivel, túlzott méreteivel megváltoztatják vizuális elvárásainkat. Ráadásul úgy érezheti bárki, hogy neki még jár egy képernyőn látott szereplőhöz hasonló, fiatalabb partner. Ez pedig motivációt adhat a megcsaláshoz, hiszen egyre inkább azt sugallja, mintha valamiből kimaradtunk volna.
A felnőtt filmek új ötleteket és fantáziát adhatnak az együttléthez, kölcsönös érdeklődés esetén feldobhatják a hálószoba hangulatát, azonban attól, hogy univerzális házasságmegmentő eszközként említhetnénk, nagyon távol áll
Hevesi Krisztina szexuálpszichológus https://www.presztizs.com/belfold/kapcsolatok-megmenthetok

Bocsánatkérés
A Love story híres mondása nevezetesen - Love means never having to say you are sorry - arra utal, hogy a szerelem megélésekor a párunkkal szemben nem követünk el olyan vétséget, amiért elnézést, bocsánatot kellene kérni.

Sajnos akármennyire próbálunk békében élni másokkal, elkerülhetetlen, hogy időről időre meg ne bántsanak bennünket, illetve mi magunk meg ne bántsunk másokat. Ilyenkor pedig nem számít, hogy szándékos volt-e, vagy nem, annak érdekében, hogy megoldódjon a konfliktus, és hogy megszabaduljunk a bűntudattól, bocsánatot kell kérnünk. De hogyan fejezzük ki megfelelően, hogy sajnáljuk? Ez is egy olyan elfelejtett művészet, amit ideje feleleveníteni!

A bocsánatkérés módja
A bocsánatkéréssel általában két probléma van.

Vagy túl büszkék vagyunk ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk, vagy
megtesszük, csak épp rosszul. Ilyenkor a leggyakrabban valami hiányzik: vagy az igazi bűntudat, vagy a tetteinkért való felelősségvállalás, vagy pedig annak az átérzése, hogy fájdalmat okoztunk a másiknak, tehát pont annak a lényegét nem érezzük át, hogy miért haragszik annyira a párunk.

A bocsánatkérést tanulni kell, ellesni a szüleinktől, környezetünktől, ahogy fejlődünk, hiszen nem velünk született, eleve adott képesség. Ám ha a szüleink sem voltak olyan jók ebben, vagy esetleg nem is kértek soha bocsánatot, akkor problémás lehet számunkra ez a szituáció.
Gondot okozhat, hogy hatalomközpontú világban élünk, ahol akkor vagyunk sikeresek, ha határozottak vagyunk, tudást és profizmust sugárzunk, és kiállunk az igazunkért. A bocsánatkérést pedig egy olyan érzelmi gesztusnak tartják, ami gyengeséget sugároz, és arra mutat rá, amit annyira igyekszünk elnyomni: hogy hibázhatunk. Márpedig ha felelősséget vállalunk a tetteinkért, és be tudjuk ismerni, hogy hibáztunk, azt pont az erősség jele. Következik tehát pár tanács, hogyan kérjünk megfelelően bocsánatot.

1. Jöjjön szívből
Ne kérj bocsánatot csak azért, mert a környezet is úgy gondolja, hogy ezt kellene tenni. A párod úgyis érezni fogja, hogy nem gondolod igazán komolyan, Ennél jobb megoldás, ha vársz addig, ameddig igazi megbánást érzel, és akkor kérsz bocsánatot. Lehet, hogy a megbántott személy neheztelni fog, amiért ilyen sokáig tartott, de az biztos, hogy értékelni fogja, hogy tényleg szívből jött.

2. Ismerd be a hibát!
Nem elég, hogy tudod hol rontottad el, fontos, hogy hangosan is kimond a másik előtt. Elsőre lehet, hogy ez nehezen fog menni, hiszen ezzel megalázkodsz. De, nagyban elősegíti a megbocsátást, ha a megbántott azt érzi, hogy nem próbálsz fölényeskedni.

3. Fejtsd ki, hogy miért tetted azt, amit, és hogy hol volt benne a hiba!
Fontos, hogy a párod megértse, hogy miért cselekedtél úgy, ahogy. Mutass rá arra, ahol rossz döntést hoztál és megbántottad ezzel őt. Ezzel valószínűleg empátiát keltesz és látható lesz, hogy sokat gondolkoztál az ügyön.

4. Vállalj teljes felelősséget!
Akiknek kifejezetten kényelmetlen bocsánatot kérni, az igyekszik áthárítani a felelősséget másra. Ez rossz módszer, hiszen ezzel csak azt üzened a másiknak, hogy nem, tőled kapja meg a bocsánatkérést, amire vágyik, A haragja így nem fog csökkenni akkor sem, ha talán elhiszi, hogy csak részben vagy hibás. Tedd azt, hogy a párod érezze: „tisztában vagytok vele, hogy én vagyok a hibás, és vállalom érte a teljes felelősséget!”

5. Mindenképp hangozzon el, hogy „sajnálom”
Ezt említi a Love storyban elhangzott mondás azzal a ki nem fejtett magyarázattal, hogy a szerelemben a „sajnálom” kimondására nincsen szükség, hiszen az igaz szerelmesek nem tesznek, nem mondanak egymásnak bántót, ezért nincs szükség a bocsánatkérő „sajnálom” kimondására.
Bizonyára volt már olyan élményed, hogy valaki bocsánatot kért tőled, de azt konkrétan nem mondta hogy sajnálja. Ez azt az érzetet kelti, hogy nem is sajnálja igazából, csak azért kér bocsánatot, mert tudja, hogy ezt így illik tennie.

6. Kárpótold a másikat!
A bocsánatkérés befejezése képen tegyél, valamiféle ajánlatot arra, hogyan fogod jóvá tenni a hibát. Így a másik fél egyrészt komolyan fogja venni a szándékodat, másrészt ez lehet az első lépés afelé, hogy újraépüljön köztetek a tisztelet és a bizalom. Ha te bántottad meg a másikat, ezt mindenképp neked kell kezdeményezni!
http://www.vous.hu/hir/20160411-konfliktus-bocsanatkeres-tippek-otletek

Látható, hogy a bocsánatkérés kemény dió. Bizonyára ismersz olyan személyt, aki egyszerűen képtelen bocsánatot kérni. Valószínűleg olyannal is találkoztál, aki épp ellenkezőleg, mindenért bocsánatot kér, még olyasmikért is, amit el sem követett. De hogy kell egyáltalán bocsánatot kérni?

Íme a tökéletes bocsánatkérés lépésről lépésre.
A bocsánatkérésnek több módja és stílusa lehetséges. Fogadkozva, valóban sajnálkozva, de félvállról véve vagy épp csak formális okokból is odavethetjük az elnézést kérő szavakat. Egy csapat kutató úgy döntött, hogy utánajárnak többek között annak, hogy mi a tökéletes bocsánatkérés titka. A tökéletes bocsánatkérés hat elemből áll.
Ezt úgy vizsgálták, hogy 333, később 422 felnőttet kérdeztek meg, arról, hogy mennyire tartják hatékonynak a különféle, leírt bocsánat kéréséket. Volt olyan bocsánatkérés, amely csupán egy, volt, ami három, valamint amely hat alkotórészt tartalmazott. Végül ez utóbbi lett a befutó. De lássuk hát ezt a hat elemet:

Sajnálkozás kifejezése
Elmagyarázni, hogy mit rontottunk el
Felelősség elismerése
Megbánás tényének kinyilvánítása
Hiba korrigálásának felajánlása
Megbocsájtás kérése

A legfontosabb komponens ezek közül a felelősség elismerése, a második pedig a hiba korrigálásnak felajánlása – legalábbis a kutatás szerint. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a vizsgálat írott szövegeket használt, vagyis nem vett számításba olyan tényezőket, mint például a testbeszéd vagy a hangbeli jelzések: ezt nagyon sajnálják.
https://drmeszarosadam.hu/beszelgetes-nehezsegei/3-egyszeru-tipp-hogy-jokat-tudjunk-beszelgetni-a-parunkkal

Egy gondolatsor a hiba elkövetésének elismerésére

Hibáztam. És nem tudom, mi kell ahhoz, hogy az ezt kísérő diszkomfort-érzés elmúljon. A jóvá-nem-tehetés tehetetlenségének frusztrációja. Milyen tanulságokat vonjak most le? Igen, hibázni, tudni kell. De ez mit jelent? Veszítsem el az érzékenységem? Tanuljak meg vállrándítással elintézni ilyen dolgokat? Igen, azt meg kell tanulnom elfogadni, hogy hát, azért még én sem vagyok tökéletes. Ezzel kínos szembesülni. Igen, van úgy, hogy rossz döntéseket hozunk. Hogy én most rossz döntést hoztam. És ezzel bántottam, fájdalmat, kárt okoztam.
Az nem is kérdés, hogy most mit kell tennem. Ide kell eléd állnom, és kimondanom: hibáztam, megbántam. Ez legalább morálisan felemelő, de az érzés attól még ottmarad. Mert a kettőnk közötti bizalom sérült.
Tudom, hogy most joggal visszahúzódsz majd.. Most nem lehet csak úgy folytatni, mintha mi sem történt volna. Ezt most nem lehet „csak úgy” meg nem történtté tenni.
Hibáztam, és ezzel most dolgunk van. Ami segít, az a hit, az a tudás, hogy már van közöttünk egy olyan mélység, olyan ismeret, olyan bizalom, ahonnan lehet tovább lépni. Én itt állok most előtted a hibáimmal, a tökéletlenségemmel, a megbánásommal és a tettrekészségemmel. Jól akarlak szeretni, jól akarok rád figyelni. Az akaratom teszem a kezedbe. Mert hát együtt lépegetünk az úton. Együtt élünk, együtt dolgozunk, egymással van dolgunk; most, ezt, itt kettőnk között, együtt a helyére kell tenni.
https://wmn.hu/wmn-life/47480-hibaztam-pedig-szeretlek---bocsanatkeres-helyett

Egy újságíró a megbocsátásról így ír
Én azt gondolom, hogy a legtöbb esetben gyerekkorban gyökerezik a probléma. A legtöbb olyan helyzet, amikor gyerekkoromban bocsánatot kellett kérnem, valamilyen megalázó, kellemetlen szituációhoz kapcsolódik, amit a résztvevő felnőttek egyáltalán nem tettek könnyebbé. Nem azt hangsúlyozták, hogy mennyire nemes cselekedet és lelkileg milyen emelkedett dolog bocsánatot kérni, hanem mindig azt, mennyire rosszat csináltam és milyen rossz gyerek vagyok - ezeknek a helyzeteknek a terhét még mindig érzem, ha visszagondolok.
Pedig azóta megtanultam, hogy a bocsánatkérés - és az is, ha megbocsátunk valakinek, vagy éppen magunknak - a létező legerősebb energiák egyike, felemel, felszabadít és sokkal teljesebb emberré tesz. A válságkezelés egyik legfontosabb eleme a bocsánatkérés. Ha megfelelően tesszük, akkor a krízis nem megsemmisítő erejű lesz, hanem lehetőséget ad az újrakezdésre és arra, hogy többek, jobbak legyünk és ezt másoknak is megmutassuk.

Én sokáig haragudtam a szüleimre. Egy ismerősöm akkor azt mondta, hogy szerinte én sokkal nagyvonalúbb vagyok annál, mint hogy ne tudnék megbocsátani. Ezek nagyon terhelt kapcsolatok voltak, szíven ütött a megjegyzése, mégis elindultam az úton és eljutottam a megbocsátásig. És ma már bocsánatot kérni is tudok. Persze ez nem megy felelősségvállalás nélkül, hiszen csak azért kérhetsz bocsánatot, amiért a felelősséget is vállalod. Márpedig ezeket jó megtenni, hogy ne terheljen a neheztelés, a gyűlölet, a harag, a düh. Amikor megbocsátasz, vagy bocsánatot kérsz, nem is a másik félnek teszel jót, hanem önmagadnak. Felszabadítod magad a rossz érzések alól. Hát nem éri meg? Dehogynem. Ha valami busásan megtérül, hát ez az.
Sajnos tapasztaltam azt is, hogy vannak emberek, akik minden apróságért bocsánatot kérnek. Ez a “bocs, hogy élek” hozzáállás nagyon a ló túloldala. Önbizalom hiányos, saját magukban végtelenül bizonytalan emberek szokása ez. Ha esetleg te is ilyen vagy, sürgősen bocsáss meg magadnak. És tudatosan gyakorold, hogy ne a létezésért, csupán a hibákért kérj bocsánatot!
Nagyon jó módszer, ha leülsz, meggyújtasz egy gyertyát és akár hangosan kimondod, miért haragudtál valakire, majd ezután elmondod, hogy ezennel megbocsátasz neki, elengeded a haragot, a neheztelést, a dühöt, a meg nem értettséget. Majd képzeld el, ahogyan megölelitek egymást és kérj a kapcsolatra szeretetet, megértést, együttműködést, elfogadást. Akkor is működik a dolog, ha a másik ember már nem él. De ugyanígy megbocsáthatsz magadnak (sőt, ez talán a legfontosabb), a Jóistennek, ha neheztelsz rá valamiért Fontos megbocsátanod önmagadnak, a szüleidnek, a testvéreidnek, bárkinek, akire neheztelsz. És ezután sokkal könnyebben fogsz tudni bocsánatot kérni te is. Felszabadító érzés lesz.

Tudom, hogy sokszor nagyon nehéz megbocsátani, mert amit tett a másik, az valóban megbocsáthatatlan. Ilyenkor próbáld meg, hogy nem a viselkedését bocsátod meg. Bocsáss meg neki, mint léleknek. Nekem egyszer egy nagyon kedves munkatársnőm mondta azt, hogy a lélek tökéletes, hiszen Istentől való. Sokszor még most is elcsodálkozom, mennyire igaza volt.
Zigó Judit újságíró
http//xn--igenlet-eya.hu/cikkek/bocsanatkeres-es-megbocsatas--te-kepes-vagy-ra

Sose kérjünk bocsánatot az alábbi esetben
1. Az igazság kimondásáért
Az igazság mindig a legrövidebb és legegyenesebb út. Ha kimondjuk az igazságot – még ha az néha fájdalmas is –, biztosan nem teszünk semmi rosszat.

2. A sikereinkért
Mert megdolgoztunk értük, nem csak úgy az ölünkbe pottyantak. Ha valaki emiatt rosszul érzi magát, nem nekünk kell bocsánatot kérnünk, hanem a másik félnek kell megpróbálnia keményebben hajtani.

3. Az érzéseinkért
Emberek vagyunk, tele érzésekkel, félelmekkel, vágyakkal. Sose szégyelljük, sose kérjünk bocsánatot semmiért, ami a lelkünk mélyéből fakad.

Hogyan kérj bocsánatot, ha erre mégis szükség van?

Ahhoz, hogy a párod megbocsásson, mindenképp szükség van arra, hogy helyesen kérj tőle bocsánatot. Ha bocsánatkérés után mindig ott van a „de” szócska, vagy ha áldozatként tűnteted fel magad, akkor ez semmiképp nem jelent megoldást.

A „sajnálom” szóval kezdődő bocsánat kérés nem hiteles! Ezzel csak azt fejezzük ki, hogy nem vállalunk felelősséget a saját tetteinkért. Nem vállaljuk fel azt, hogy hibáztunk. Amikor hibázunk mindig azokért a tettekért kell bocsánatot kérnünk, amit mi követtünk el, nem pedig azokért az érzelmi megtapasztalásokért, melyeket a társunk érez akkor, amikor megbántottuk.

Helytelenül kérsz bocsánatot, ha azt mondod, hogy „Sajnálom, hogy ezt mondtam, de mindez nem történt volna meg, ha te nem így viselkedtél volna”.
Ha úgy próbálsz meg bocsánatot kérni, hogy azt mondod a párodnak, hogy „Erre a tettemre te késztettél”, akkor ezzel nem bocsánatot fogsz kérni tőle a viselkedésed miatt, hanem őt fogod hibáztatni mindazért, amit te elkövettél. Az ehhez hasonló bocsánatkérés helyett inkább ismerd el a hibáidat és szívből, őszintén kérj bocsánatot. Az őszinte bocsánatkéréssel elismered azt a fájdalmat, amin a párod keresztülment akkor, amikor megbántottad őt. Kérj tőle bocsánatot inkább így: „Sajnálom, hogy így viselkedtem, és hogy megbántottalak.”

Ha azzal magyarázod a helytelen viselkedésed, hogy stresszes, mérges vagy fáradt voltál, akkor ezzel csak azt fogod tudatni a pároddal, hogy ez a helyzet bármikor megismétlődhet. Amikor bocsánatot kérsz, próbálj meg ne magyarázatokat találni a múltbeli tetteidre, hanem a bocsánatkéréseket próbáld összekötni a jövővel. Pl. „Legközelebb, amikor így fogok érezni, eszembe fog jutni az, hogy szeretlek, és hogy a kettőnk kapcsolata mindennél fontosabb”, Pszichológusok szerint egy igazi bocsánatkérés üzenete a következő kellene, hogy legyen: „Sajnálom, hogy megbántottalak, és hogy megsértettem a kettőnk közötti kapcsolatot is”.

„Már bocsánatot kértem, miért ragaszkodsz ahhoz, hogy újból és újból bocsánatot kérjek tőled?”
Ha a hibát a partneredre hárítod, és azt mondod neki, hogy nem fogadta el a bocsánatkérésedet vagy, hogy nem lépett túl a megbántáson vagy, hogy nem bocsájtott meg neked, akkor ezzel igazságtalanul bánsz vele. Ha szükséges, és úgy látod, hogy párod jobban fogja érezni magát attól, ha többször is bocsánatot kérsz tőle, akkor jól teszed, ha ezt többször is megteszed.

A hatékony megbocsájtás feltételei

ismerd be, hogy hibáztál és vállald fel a teljes felelősséget a tetteidért
őszintén kérj bocsánatot, megbánva azt, hogy fájdalmat okoztál a párodnak
tedd jóvá a helyzetet és adj meg mindent a párodnak, csak hogy biztonságban érezze magát melletted, és hogy valóban megbocsájtson neked
értsd meg azt, hogy nem minden bocsánatkérésre kapsz azonnali bocsánatot, hanem lehetséges, hogy ezt többször is meg kell tenned

A párkapcsolatban is bőven vannak olyan helyzetek, amikor megbántjuk egymást. A sértőt és a sértettet egy láthatatlan, de folyamatosan működő negatív kapcsolat köti össze mindaddig, amíg a kettőjük között lévő feszültséget fel nem oldják. Mindkét fél érdeke, hogy a negatív érzésektől megszabaduljanak. Ellenkező esetben a gyűlölet, a harag, a sértettség, a bűntudat, a fájdalom bennreked és pusztít kettőjükben. Budha is kijelenti, hogy „Haragod a tenyeredben tartott parázs, téged éget, csak önmagadat pusztítod vele” A nagy világvallások azt tanítják, hogy „ne menjen le nap, a te haragoddal”
A megbocsátás esélye és lehetősége nélkül nem lehetne közösségben élni, ezért a megbocsátás létezése szükségszerű. Felmerülhet a kérdés, hogy mi is az igazi megbocsátás?

nem azonos azzal, hogy ha megkegyelmeznek valakinek, mert az csak a kegyelmet gyakorló személy fölényhelyzetét domborítja ki.
nem azonos az elnézéssel, mert az a tettet inkább igazolná
nem azonos a mentség keresésével sem, mert az érvek a felmentés felé vihetnének
nem lehet azonos azzal sem, hogy „felejtsük el” , hiszen aki így tesz, az nem akar szembe nézni a történtekkel.

A megbocsátás a bennünk mások ellen hordozott harag, indulat, gyűlölet, sérelem, bánat, bűntudat és lelkifurdalás elengedése.
A megbocsátás esetében nemhogy rosszat, de jót kívánunk a sértőnek és azt a bibliai elvet követjük, hogy „aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel”. A megbocsátó ember lemond a bosszúról.
Ha valaki csak azután oldozza fel a vétkest, miután az már megbűnhődött valami módon, ezt bosszúálló megbocsátásnak nevezzük. Aki viszont a tett jóvátétele után bocsát meg a vétkesnek, akkor azt helyreállító megbocsátásnak nevezzük
Minél hedonikusabb beállítottságú egy ember, annál nehezebben tud megbocsátani. A megbocsátani képes emberben kevesebb a negatív érzelmi töltés jó indulatúbb, optimistább, békésebb.
A vallásgyakorló, vagy spirituálisan elkötelezett emberek nagyobb készséget mutatnak arra, hogy megbocsássanak másoknak, mint a nem hívők.
Ha valakivel méltatlanul bántam, akkor ott van bennem a szégyen. Lehet, már nem is emlékszem az eseményre, de a testem nem felejt, és tovább hordozza a szégyen nyomait.
Erich Fromm írja, hogy a lelkiismeret velünk született, alapvető, ösztönszerű tulajdonságunk. Számon tartjuk és fontos nekünk, hogy jót vagy rosszat cselekszünk, ártunk, vagy segítünk a másiknak.
A vallásokba azért vannak beépítve a felmentés és megbocsátás, hogy levegyék rólunk a terhet, ha megbántuk a bűnünket. Ha megbánjuk vétkeinket, akkor megkaphatjuk a feloldozást. A vallásokban meglévő megbocsájtás a helyreállító megbocsátás jut érvényre.
Példa: Akik a 2001 szeptember 11-i terrortámadást túlélték megbocsátás terápiában is részesültek, mert gyűlölet tombolt bennük, amiért senkinek nem ártottak, mégis elpusztították társaikat és őket is el akarták pusztítni. A túlélőket évenként megvizsgálták és azt találták, hogy azoknak, akik nem részesültek megbocsátás terápiában, sokkal rosszabb volt az egészségi állapotuk, mint azoknak akik elvégezték ezt a belső lelki tisztogatást, feloldozást. Konkrét tudományos bizonyíték van tehát arra, hogy az ilyen feloldó folyamatoknak milyen egészségépítő következményük van.

NE KELLJEN BOCSÁNATOT KÉRNED

A konfliktusok helyes kezelésének első feltétele, hogy vállald a konfliktust. Miért? Volt már dolgod olyannal, aki nem ismerte be, hogy megbántották, csak éreztette, és magában dühöngött? Ilyenkor iszonyú kellemetlen tud lenni bármilyen közös program. A harag, a sértettség nincs kimondva, de ott lóg a levegőben, megmérgezi a beszélgetést, agyoncsapja az egész estét. Még kellemetlenebb, ha az illető gyűjtögeti a sérelmeket egészen addig, míg egyszer csak kirobban belőle, és egy adagban rád zúdítja az egészet (rendszerint ráadásul a robbanást valami apróság okozza, tehát nem is érted, hogy épp mi a baj). Szóval: vállald a konfliktust! Mondd ki, hogyha megbántottak, ha harag van benned! Legalább annyira felelős vagy azért, hogy a másik tudja, mi zajlik benned, amennyire ő felelős azért, hogy akarja tudni, és meg akarjon érteni. (Persze a stílus nem mindegy!) Ha arra a kérdésre, hogy “Mi a baj?” az a válaszod, hogy “Semmi.”, akkor ne csodálkozz, hogy a másik ezt készpénznek veszi, és nem kérdezősködik tovább. Amit nem mondunk ki, azt nem lehet megoldani. Tanuld meg megfogalmazni az érzéseidet, és felvállalni őket a másik előtt! És tanuld meg meghallgatni a másikat is!

2. Legyen reális önismereted!
Az önismeret két dologban is segít: először is jó, ha tudod magadról, hogyan reagálsz érzelmileg túlfűtött helyzetben. Hirtelen haragú vagyok, vagy épp el szoktam nyomni az érzéseimet? Ha veszekedés van rögtön csípőből tüzelek, vagy épp fél órával később jut eszembe, hogy mit kellett volna mondanom? Ahhoz, hogy jól kezeld a helyzetet, hasznos, ha előre tudod, hogy hogyan fogsz reagálni, így nem ér téged sem váratlanul, fel tudsz készülni, mondjuk ki tudsz találni technikákat, amikkel segíthetsz a helyzet megoldásán. Pl. hirtelen haragúaknak jó technika a számolás 10-ig, de ha te olyan ember vagy, akinek rendszerint később jut eszébe, hogy mit kellett volna mondania, akkor néhány jó és asszertív mondatot begyakorolhatsz előre, amiket aztán ha konfliktus adódik, feloldják a fagyottságodat. Másodszor: az önismeret abban is segít, hogy tisztában legyél vele, pontosan mit érzel, és azt miért érzed. A vitáknak általában felszínesek a témái, de a haragot valami sokkal mélyebb dolog miatt érezzük. Pl. vitatkozhatunk, hogy tíz percet, vagy tizenötöt késtél, de ami igazán zavar, hogy nem tartasz elég fontosnak, hogy időben elindulj, és ne várakoztass. Ha erről beszélünk, sokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz, mintha felszínes dolgokon vitatkozunk.

3. Kerüld az erőszakot!
Az erőszaknak minden formáját! Talán most azt gondolod, hogy ez rád nem vonatkozik, hiszen keresztény körökben talán nem szokott tettlegességig fajulni egy vita, ám nem csak fizikai erőszak létezik! Ezen a téren mi, emberek rendkívül kreatívak vagyunk! Megsértődés, érzelmi zsarolás, fenyegetés, “nem beszélek veled” típusú mondatok, ezek mind-mind az erőszak technikái, amelyek végső soron arra irányulnak, hogy a másik azt tegye, amit te akarsz, vagy ha megbántott, akkor lehetőleg kutyául érezze magát.Ha te járkáltál már napokon át megnyúlt arccal, némán azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy mindenki számára egyértelművé tedd, hogy a világ igazságtalan, és te vagy a nagybetűs Áldozat, sőt Mártír, akkor pontosan tudod, hogy miről beszélek. Az erőszak nem megoldás, ráadásul megbénítja a helyzetet, megakadályozza a továbblépést, plusz hihetetlen sebességgel rombolja le a két ember közötti bizalmat.
Ne úgy tekints a konfliktusra, mint egy harcra, hanem mint egy problémára, amit közös erővel meg tudtok oldani!
Most gondolj vissza a legutóbbi vitára! Mi volt benned? Ha az az érzés, hogy “győznöm kell, muszáj, hogy enyém legyen az utolsó szó”, akkor rátaláltunk egy alapvető problémára. Ha a konfliktusban mind a két fél azon töri a fejét, hogy hogyan nyomja el a másikat, mit mondjon, a mitől a másik megnémul, vagy visszavonulót fúj, akkor abból harc lesz, és a harcnak nem megoldása van, csak győztese. Ezzel viszont az a baj, hogy hiába győzöl, győzelmed kérész életű, és hamar elér téged a veszteség, mert elveszíted a legfontosabbat: a másik embert. Ezt mondjuk a BKV-ellenőrrel folytatott vitában nem érzed feltétlenül súlyosnak, de ha már mondjuk a párkapcsolatodban éled meg, hogy egyre jobban eltávolodtok egymástól, akkor talán érted, hogy mire gondolok. A konfliktus nem harc, hanem egy probléma, amit meg kell oldani. És ha mindketten ezen dolgoztok, ha mindkettőtöknek fontosabb a kapcsolat, a másik ember, mint a saját igaza, akkor nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani.
Szóval igazából ennyi a lényeg:
“Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12)

Az Oxford Szótár tartalmazza a nonapology főnevet, vagyis a nembocsánatkérést, ami arra utal, hogy valakinek az állítása ugyan bocsánatkérés formájú, de nem tartalmazza, hogy az illető elismeri a felelősségét, vagy valóban sajnálja, hogy fájdalmat, rossz érzést okozott.

Ha belemondod a bocsánatkérésbe, hogy „de”, az azonnal megsemmisíti az egész bocsánatkérést.

„Ne haragudj, hogy megbántottalak, de…” itt a de után rögtön valamilyen mentség fog következni, esetleg egy kritika arra a személyre nézve, akitől éppen bocsánatot akarsz kérni. „De én már csak ilyen vagyok…” „…de te is túlreagáltad…” „ .. de nagyon fáradt voltam…”

A bocsánatkérés során elismerjük, hogy hibáztunk, és nem rontjuk ezt azzal, hogy mentségeket keresünk, vagy visszalövünk a másikra valami minősítést.
A „ha” ugyanezt jelenti : „ne haragudj, ha megbántottalak” – azt tartalmazza burkoltan, hogy eszemben sincs elismerni, hogy olyat tettem, ami önmagában, bármely mérce szerint bántó, de ha feltesszük, hogy igaz, amit mondasz, hogy meg vagy bántva, és nem csak hülyéskedsz vagy szívatsz – akkor bocs.

Az őszinte bocsánatkérés a te tetteidről szól, és nem a másik reakciójáról

„Sajnálom, hogy megsértődtél” – ez nem bocsánatkérés. A helyes formula: „sajnálom, hogy olyat tettem, ami megbántott, ez nem volt helyes a részemről.”

Hibás az eltúlzott bocsánatkérés
Előfordulhat a bocsánatkérésnek olyan túlzott változata, ahol a bocsánatkérő olyan erősen fejezi ki saját rossz érzését,szomorúságát, hogy már szinte elvárás, hogy a másik kezdje el vigasztalni őt. Amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy bocsánatot kell kérned, akkor valamilyen módon megsértetted a civilizált együttélés szabályait, eljátszottad a másik bizalmát. Elképzelhető, hogy emiatt, vagy az egyéb következmények miatt, például azért, ahogy a környezet büntet a tettedért, rosszul érzed magad. Nincs jogod ahhoz, hogy saját rossz érzésed a másikon, a tetted szenvedő alanyán „verd le”.

A bocsánatkérésben nem vesszük elő, hogy ki hibázott nagyobbat, és ki kezdte

A bocsánatkérés akkor kerül elő, amikor a kölcsönösen kialakított, vagy általános társadalmi szabályokat úgy megsérti valaki, hogy már nem működik tovább a kapcsolat, sérül a bizalom. Azért kérünk bocsánatot, hogy ezt helyrerázzuk, lehetővé tegyük, hogy továbbra is felelős, korrekt, bizalomra érdemes embernek tartsanak. A bocsánatkéréssel próbáljuk rendezni a kárt, amennyire lehet.
Előfordul, hogy egy helyzet kialakulásáért nem egy ember, a bocsánatkérő a hibás, hanem sok meggondolatlanság, és szerencsétlen kommunikációs helyzetek sora vezetett a mostani helyzethez. Például egy elfajult veszekedés során mindenfélét vágtunk egymás fejéhez. A bocsánatkérés fázis azonban nem a felelősség elemzéséről szól, nincs benne de te is… meg ha te nem mondtad volna, akkor én sem… (Már csak azért sem, mert itt rögtön megszegjük a de és a ha szabályt.) Ha nem akarod a teljes felelősségét elvinni a helyzetnek, akkor megteheted a „nagyon sajnálom, ami az én részem ebből, hogy ezt és ezt mondtam vagy tettem” – formulával.
Az igazi bocsánatkérésben benne van, hogy nem fogod még egyszer elkövetni a nehezményezett dolgot.
Nem sokat ér a bocsánatkérés, ha közben lehet sejteni, hogy a jövő héten, vagy két hónap múlva újra megteszed majd. Ahhoz, hogy őszintének tűnjön, hogy megbántad, amit tettél, érdemes kifejezni, hogy mit teszel majd, hogy ilyen többet ne forduljon elő.
Könnyebb elfogadni a bocsánatkérést, ha személyes és hiteles
Nem mindegy, hogy a bocsánatkérés szövege hogy hangzik el. Ha fontos neked a kapcsolat, ami sérült a tetted miatt, akkor legyen személyes, ne levélben, vagy sms-ben történjen, a másik lássa rajtad, hogy őszintén mondod. Az is fontos, hogy a testbeszéded, a mód, ahogyan elmondod, hogyan támogatja azt, amit mondasz. Ha szomorú szavakkal kérsz bocsánatot, és közben vigyorogsz, vagy unott vagy, akkor nem fog működni.
Bill Clinton, a Monica Lewinsky ügy miatti első bocsánatkérését szokták tanítani mint elrettentő példát. Az előírt szöveget érzelemmentesen és dacosan mondta el, maga a szöveg is túl formális volt – ezek felülírták az őszinteséget!

Az igazi megbocsátás ugyanis arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk, ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke miatt kiesett."Ha ez nem így történik, akkor csak látszatszínjáték az egész megbocsátási ceremónia.