Lelki egészségünk. Narcisztikus, (önimádó) magatartás káros hatása a családi és társadalmi kapcsolatokra 2. rész


A lelki egészség nem más, mint feltétel nélküli ragaszkodás a valósághoz állítja M. Scott Peck amerikai pszichiáter 1993-ban megjelent, „Tovább a járatlan úton” című könyvében. 


A témával foglalkozó dolgozatom 1. részét itt olvashatja:

http://nelegybeteg.hu/tanulmany-narcisztikus-magatartas.php



Nárcisztikus bántalmazó jellemző megnyilvánulásai

Ha egy narcisztikus bántalmazó áldozatává válsz, nagyon nehezen veszed észre a figyelmeztető jeleket, mert egészen apró megnyilvánulásai vannak, amikkel sikeresen manipulál. A következő jelekre jó, ha odafigyelsz.

https://www.nlcafe.hu/csalad/20180115/ezekkel-az-aprosagokkal-tart-a-hatalmaban-egy-narcisztikus-bantalmazo/


Nárcizmus a gyermekes családban

A kutatások egyértelműen jelezték: a fiatalok öncsodálata és egyedi elbírálás iránti igénye egyre nőtt. A jelenség fokozatosan egyre többek jellemzőjévé vált. A 21. századba átlépve pedig a probléma a fiatalok jelentős részét sújtó személyiségzavarrá nőtt. A kutatások szerint az élethelyzet alapvető változásán túl, döntően a szülői „programozás” felelős a gyermekek narcisztikusságának kialakulásáért. (Brummelman, E. et al. 2015. Origin of narcissism in childern. PNAS.)

Azzal, hogy a család nem reálisan értékeli a csemeték teljesítményét, és nem szembesíti őket hibáikkal, azt a benyomást alakítja ki bennük: kudarcaikért nem ők, hanem a környezet a felelős. A gyermek megtanulja, a sikerek hiánya kompenzálható, ha ellenmondást nem tűrően hirdeti: „Ő a legjobb”. Ám az egyedi elbírálás kikövetelésével a sikertelenség mintája rögzül. Az egyénbe egyre mélyebben „beleég” a folyamatos kudarc, és - ezt ellensúlyozandó - mind mélyebben süllyed az öndicséret és önsajnálat mocsarába. Így a gyermekek és a szülők közösen készítik a csapdát, amelyből az egyén képtelen a maga erejéből kikecmeregni.

"A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik ... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát."

Alan Rappoport amerikai pszichológus szerint „a nárcisztikus szülők egy bizonyos viselkedést követelnek meg gyermekeiktől, mert gyermekeiket saját énjük kiterjesztésének tekintik, akik szüleiket kell képviseljék a világban oly módon, miként az kielégíti a szülők érzelmi igényeit. Az ilyen „nárcisztikus szülő előszeretettel tekinti saját érdemeinek gyermeke sikereit, és a gyerek függetlenségét fenyegetésként és veszteségként érzékeli, mivel a gyerek a szülő önbecsülésének egy fontos forrásaként szolgált.”


Dr. Karyl McBride által közölt tüneti lista (McBride, 2009) alapján, a narcisztikus szülői viselkedésre jellemző többek közt:


A kollektív és az egyéni narcisztikusság befelé és kifelé is ugyanazt üzenik: mi jobbak, tehetségesebbek, okosabbak, erkölcsösebbek vagyunk mindenkinél. Ez különösen csábító az olyanok számára, akik a jelent folyamatos kudarcként élik meg, és úgy érzik, elveszítették ellenőrzésüket saját sorsuk felett. Ám miközben a csoport a mindenkivel szembeni kiválóságát hirdeti, a környezet ezt kételkedve fogadja, sőt gyakran kigúnyolja. 

http://nepszava.hu/cikk/1135935-a-narcisztikussag-csapdajaban


Narcisták a Facebookon

Christopher Lasch felvetése szerint a nyugatinak nevezett civilizáció, az ipari társadalom évtizedek alatt megteremtette egy újfajta önszeretet kultúráját. Ez sok mindent megváltoztatott, főleg az ebben nevelkedők viszonyát önmagukhoz és a másik emberhez. Az így felcseperedő egyén már személyes tulajdonságai miatt várja el a különleges figyelmet, nem pedig azért, mert tett valamit másokért. Nem a meghitt, nyugalmat adó megbecsülésre vágyik, a tiszteletre, amit komoly erőfeszítések árán vívott ki. Ezek avítt és poros dolgok, ráadásul igen lassan érhetőek el.

Az önszeretet kultusza ezzel szemben az instant sikerre, a csodálatra, a figyelemre, a különlegesség érzetére épül, célja az irigyeltség és nem a dicsőség, mert ez utóbbi már teljesítményt követel, és feltételekhez kötött. A személy tehát apránként “piaci” szereplővé válik. A közösségi oldalakon. Létezésének dokumentumai és azok tetszési indexe meghatározóak az önbecsülésében. A közösségi oldalak által is szabályozott identitás-érzet másfajta terheket ró a személyiségre, mint mondjuk hajdan a protestáns etika; például azt, hogy látszani kell, mert aki nem látszik, az nincs is. De hogyan látszódjak? - kérdésre nem könnyű jó választ adni, mert a sok lájknál is van több, a legpozitívabb visszajelzésnél is van pozitívabb, és a visszajelzések átmeneti apadása is aggodalmat kelt: vajon értékes maradtam-e a többiek szemében?”


A narcissisták képesek önmagukat előtérbe helyezni a Facebookon, és élvezik azt a tényt, hogy profiljaik egy dedikált teret jelentenek, ahol magukra koncentrálhatnak és magukra vonhatják sokak figyelmét! De nem tudják kihasználni azt a figyelmet, amire vágynak. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy a narcisták, elidegenítik a közönségüket a Facebookon.


Összességében elmondhatjuk, hogy a Facebook kielégíti a nárcisták önfejlesztésének szükségességét, de nem a társadalmi érvényesítéshez . Másodszor, az eredmények egyedülálló képet adnak a narcissisták társadalmi viszonyairól.


Tanulmányok azt mutatja, hogy az idő múlásával a narcisták vonzereje vékony, és a karakterük nemkívánatos aspektusai ismertté válnak a barátokkal, akik úgy döntenek, hogy távol tartják magukat.


A nárcisztikus viselkedés a Facebookon abban nyilvánul meg, hogy az illető gyakran ír állapotfrissítéseket, gyakran posztol képeket főleg saját magáról (szelfi!)."

https://www.psychologytoday.com/blog/virtual-you/201503/is-facebook-really-playground-narcissists


Facebookon a szorongó, alacsony önértékelésű emberek (és a narcizmus esetében valójában erről van szó) végtelen mennyiségű önmegerősítő tartalmat posztolhatnak, majd várhatják a másoktól érkező megerősítéseket. Nem meglepő, hogy a plasztikai sebészeknél megforduló páciensek közül körülbelül minden negyedik komoly narcisztikus tendenciát mutat. Ők általában tökéletes eredményt várnak a műtéttől, és arra számítanak, hogy utána radikálisan megváltozik az egész életük. Mivel ebben az elvárásukban bizonyosan csalatkozni fognak, nagy valószínűséggel újabb beavatkozásoknak vetik alá magukat.

Majdnem belehalt az arcplasztikai műtétjébe Nóci. A 40 éves egykori tévés ugyanis mélyvénás trombózist kapott. (foto) 

 

Több kutatás bizonyította, hogy a közösségi média használata nárcisztikus személyiségzavarhoz vezethet. A Facebookon mindent elmond, amit éppen érez vagy csinál. Ha kirakta a pasija, ha rossz volt az ebédje, vagy ha éppen látott egy levelet egy faágon. És mindez persze már senkit sem érdekel.

A nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező fiatalok hajlamosabbak az önmutogatásra és az önreklámozásra a Facebook használata során. Ezek az emberek a „Magamról” című részben hajlamosak inkább saját intelligenciájukra felhívni a figyelmet, illetve külső vonzerejüket bemutató fotókat, mint barátaikkal kapcsolatos emlékfotókat elhelyezni.

Néhány éve egy kutatás azt állította, a profiloknak megvannak a maguk személyiségjegyei. Aki sokat posztol, narcisztikusabb, mint aki keveset. Ugyanez igaz a férfiakra, akik magukról hosszan és elmésen írnak, s a nőkre, akik csakis magukról sok fotót töltenek fel. A nárcisztikus férfiak önmutogatóbbak a Magamról szóló rész kitöltésekor, mivel jó lehetőséget látnak benne intelligenciájuk és szellemességük fitogtatására. A nárcisztikus tendenciákkal jellemezhető nők inkább a képeket használják fel az önmutogatásra, külsőjüket show-elemekkel bemutató, villogó, megszépített képeket töltenek fel magukról.


Újabb vizsgálatok szerint a gyakori posztolás, főleg a fiatalabbaknál, természetessé vált, és a fotók száma sem függ össze a nárcizmussal. Kivétel a sok szelfi, amely férfiak esetében korrelál a nárcizmussal és a pszichopátiával.

http://tudomany.blog.hu/2016/03/17/narcizmus-jarvany

The Best Computer Science Schools oldalán egy nagyon tanulságos infógrafikával ismerkedhetünk meg a közösségi média használatának a személyiségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Ne reménykedjünk, nem derül ki semmi jó! 

A fő kérdés, hogy valóban nárcisztikus személyiség kialakulásához vezet-e az, ha valaki rendszeresen és sokat használja a közösségi médiát, a Facebookot, a Twittert stb. A válasz nagyjából egy egyértelmű igen. Lássuk, milyen adatok, információk szólnak emellett.

Aki narcisztikus személyiségzavarban szenved, állandóan saját magával van elfoglalva, illetve azzal, hogy milyennek tűnik fel a személye mások szemében. A nárcisztikus személy állandóan hiúsága kielégítését, valamint saját fizikai és intellektuális tulajdonságainak csodálatát várja másoktól.


Újra mondom: Mit gondol a kedves Olvasó,  melyek a nárcisztikus személyiség jelei? Az egyoldalú figyelem:


A Facebook egy „társas tükör”. Kutatásokból az derül ki, hogy minél többet facebookozik valaki, annál valószínűbb, hogy nárcisztikus személyiségzavar alakul ki nála.

Sok mottót, bonmot-t ír ki, amellyel áttételes módon szintén saját magát dicsőíti. Intő lehet, hogy egy 2012-ben válóperes ügyvédek által készített felmérés szerint 2011-ben a válások egyharmadában játszott közre valamilyen módon a Facebook.


A „like"-ok korát éljük Egy like felér egy dicsérettel, kézfogással, vagy akár simogatással, és hajszolt világunkban, ahol oly sok szeretethiányos ember teker a mókuskerékben, ez a délibáb nagyon sokat jelenthet. Annyira, hogy sokakkal elszalad a ló - bármit megtesznek, akár hazudnak is egy kis virtuális szeretet reményében.

Csak néhány kollégát, családtagot, csoportot, osztálytársat jelöl be ismerősnek, velük levelezik. Aztán elkezd megosztani, bejegyzéseket készíteni. Eddig rendben is volna a dolog, de rengetegen ennél sokkal tovább mennek. Az életük minden percéről, vagy kicsit is jelentőségteljesebbnek vélt momentumairól posztolnak, fényképet készítenek, majd szinte kétségbeesetten lesik, hányan nyomnak lájkot. Mert tudatlanul, de belegázoltak abba az ingoványba, amiből nehezen lehet kikeveredni. Ugyanis a szeretetéhség, a vágyakozás az elismerésre minden emberben jelen van különböző mértékben. De a közösségi oldalak megjelenésével azok, akik stresszes, nehéz időszakon mentek/mennek keresztül, vagy egy bizonyos ürességet éreznek - esetleg nem is tudják megfogalmazni, hogy mi is okozza az űrt, vagy nincsenek is tudatában a jelenlétének- ez már rég nem arról szól, hogy fontosabb élményeiket, gondolataikat megosszák azokkal, akikkel nem tudnak „élőben" találkozni, beszélgetni. Ebben az esetben beszélhetünk a like-vadászokról.

Úgy tűnik, hogy mindenki élete szebb, jobb, mindenki sikeresebb, mindenki jobban kezeli az életben felmerülő problémákat, mint ő. Neki nem alakulnak úgy az emberi kapcsolatai, ahogy szeretné, csak az ő napjai egyhangúak, unalmasak. Ez természetesen nem igaz, sokan lódítanak kisebbet-nagyobbat, de a hétköznapi felhasználó erről nem tud.


Megváltoztatja az étvágyat

Womens Health című magazin szerint az interneten tömegével megjelenő főzős és evős fényképek (amelyekre az angol már létrehozta a food porn, azaz ételpornó kifejezést is) nézegetésével aktiválódik az agy jutalomközpontja, túlevésre ösztönözve a szervezetet egy kutatás szerint ez még akár közvetlenül evés után, tehát jóllakva is igaz lehet.


 

Facebook árt az önbecsülésnek

Két német egyetem közös kutatása során a résztvevő önkéntesek egyharmada rosszkedvű lett facebookozás után: magányosnak, frusztráltnak vagy haragosnak érezték magukat, főképp az ismerőseikkel szembeni megfelelési kényszernek köszönhetően, amely gyakran kudarcélményben végződik. A Nyugat-Illinoisi Egyetem munkatársainak a Personality and Individual Differences című szaklapban megjelentetett tanulmánya szerint azon felhasználók között, akik kifejezetten aktív életet élnek a Facebookon fényképeken felcímkézik magukat, naponta akár többször is frissítik állapotukat, stb. -, sokkal több a nárcisztikus jellem. Az eredmények azt mutatják, hogy a nárcisztikus embernek önmagában nem elegendő az, hogy fotóit kiteszi a közösségi oldalukra,

az átlagosnál sokkal fontosabb a fotóikra érkező reakció írja a Spiegel   Korábbi tanulmányok a nárcizmust a Facebook felhasználóinál antiszociális viselkedéssel hozták összefüggésbe. Például azzal, hogy agresszíven reagálnak a negatív visszajelzésekre, és pozitív visszajelzéseket gyakrabban kapnak, mint adnak. http://faktor.hu/faktor-az-onimado-emberek-gyakrabban-szelfiznek


Igenis a valós beszélgetések kárára megy Az Oxfordi Egyetem professzora, Dr. Susan Greenfield PhD a valós beszélgetés és az internetes csevegés, a csetelés közti különbséget a hentespult és a boltban kapható, előre csomagolt hús közötti különbséghez hasonlítja: Lehet, hogy a leendő generációknak már kiszámíthatatlan, ijesztő, egyenesen visszataszító lesz a valós, személyes kapcsolattartás.

https://www.rd.hu/A_k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gi_oldalak_k%C3%A1ros_hat%C3%A1sa


A Twitter „közösségi megafon”. Egy, a Michigani Egyetemen készült kutatás szerint minél nárcisztikusabb valakinek a személyisége, annál gyakrabban posztol a Twitteren. A fiatalok a Twittert elsősorban ismeretségi körük tágítására használják, illetve arra, hogy ötleteiket közzétegyék. Ez a gyakorlat pedig ahhoz vezet, hogy túlértékeljék saját véleményüket, túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak neki.


Azok, akik a Facebook-ot használják, leginkább nárcisztikus vagy bizonytalan személyiségekkel rendelkeznek. A magasabb nárcizmus-pontszámokkal rendelkezők gyakran frissítik státuszukat, saját magukról, idézőjelekről vagy mottókról írnak fel 


 A narcissisták önzően járnak el, és ha nagylelkűek is, általában csak a saját aggodalmaikra reagálnak 


A szociális média negatív hatásai: 

Egy új tanulmány szerint azok a felhasználók, akik az egész nap folyamán frissítik állapotukat, nagyobb valószínűséggel narcisztikus jellegűek.


"A Facebook a narcisztikus tendenciákkal rendelkező embereknek lehetőséget nyújt arra, hogy kihasználják a webhelyet, hogy megkapják a szükséges visszajelzést, és a figyelem középpontjává váljanak."

Lásd még: A felmérés azt mondja, hogy a facebook a nárcizmust táplálja (tanulmány)

http://mashable.com/2010/08/28/facebook-narcissism/?cnn=yes#9.J_eznV7EqL


"Nincs alapja annak, hogy hány barátja van egy személynek, vagy milyen gyakran frissítik a státusukat, ami azt jelentené, hogy ezek a narcisztikus jellemzők" - mondta  Carpenter.(foto) "Azonban érdekes megjegyezni, hogy ezek az emberek gyakran használják az első személy névmásait, mint például az "én"  és  "én"  a webhelyen."

Nem ez az első alkalom, hogy tanulmányt folytattak a Facebook narcistákról. 2010-ben a York Egyetemen megjelent tanulmány kiemelte a különbségeket a férfiak és a nők között a Facebookon keresztül.

 

Author links open overlay panel Christopher J.Carpenter

Personality and Individual Differences

Volume 52, Issue 4, March 2012, Pages 482-486

Dr.Christopher Carpenter PhD Western Illinois University | WIU · Department of Communication



A férfiak általában a "Magamról" leírásban népszerűsítik magukat, míg a nők olyan képeket használtak fel, amelyek "feltáró, csillogó és díszített képeket tartalmaznak fizikai megjelenésükről".

A tanulmány azt feltételezte, hogy a nárciszok sokkal több általános Facebook-tevékenységet mutatnak, mint az átlagos felhasználók, és tevékenységük önmagában is inkább öncélú, leíró vagy felületes. 

A felmérés eredményei "jelentős pozitív korrelációt mutattak a narcismus és az önkínálat között az alábbi területeken: fő fotó, fotók megtekintése, állapotfrissítések és jegyzetek." 

http://mashable.com/2010/08/28/facebook-narcissism/?cnn=yes#9.J_eznV7EqL


További jellemzésük



Dr. Stephen Johnson PhD pszichológus (foto) szerint: "A nárcisztikus egy olyan személy, aki eltemette valódi önmagát - válaszul a gyerekkori sérüléseire - és helyére egy magasan kidolgozott, kompenzáló HAMIS énképet teremtett. "


Mivel mindenben nagyon határozott véleménye van, és néha tényleg be is talál, azt veszed észre, hogy egyre többször kérdezed meg őt is. Először csak kikéred a véleményét a ruháidról, a parfümödről, a hajszínedről, a barátnődről, a hobbidról mindenről, ami rólad kellene, hogy szóljon. Ő pedig megmondja, kivel vagy mivel mit tegyél, aszerint, hogy az ő érdekei mit diktálnak.

Aztán - mint valami kemény drogos elkezdesz függeni a szavaitól, mert szépen lassan átvette életed felett az irányítást, amit te önként adtál oda neki…

Észreveszed, hogy beférkőzött az agyadba, bekúszott a bőröd alá, szinte körülötte forog minden gondolatod. Úgy érzed, nélküle fél ember vagy. Teljesen átformál téged. Már nem vagy többé a régi önmagad.


A nárcisztikus személy sűrűn értékeli túl a saját befolyását, rálátását bizonyos dolgokra. Ez abban mutatkozik meg, hogy gyakran kérkedik, hívja fel a figyelmet valamilyen (vélt vagy igaz) képességére, túlozza el a referenciáit. A narcisztikus személy gyakran emlékeztet téged arra, hogy mennyire fontos, erős, attraktív, népszerű vagy sikeres.

 

A valóság azonban az, hogy odabent a narcisztikus személy nagyon fél, hogy elismerés nélkül az élete üres és értelmetlen, ezért mindenképp ki akarja vívni azt. Ezért a „ebben nagyon jó vagyok” típusú kijelentéseit mindig fenntartásokkal kell kezelni, vagy ahogy mondani szokták, „oszd el tízzel”.

http://archiv.ujnemzedek.hu/z-generacio/8_hazugsag_amivel_egy_narcisztikus_altat_teged_nap_mint_nap-15374


Kezelése

Több szakpszichológus szerint a narcisztikus személyt nem lehet megváltoztatni. A nárcizmus gyógyíthatatlan.  Mások szerint a narcizmus ma már eredményesen kezelhető.

A jó hír az, hogy a narcisztikus személyiségzavar gyógyítható pszichoterápiával vagy az empátiát, a részvétet növelő gyakorlatokkal. Persze, ehhez előbb az kell, hogy valaki észrevegye: nem tökéletes

Pszichológus, aki narcisztikus személyiségzavarban lévő emberek kezelésével foglalkozik http://ferlespeter.hu/tag/narcisztikus-szemelyisegzavar


A nárcisztikus személy világosabb pillanataiban elismeri, hogy segítségre szorul, mert a viselkedése, „despotizmusa” nem normális. Ám amikor arra kerülne a sor, hogy segítséget kérj a számára, minden gesztust visszautasít, hárít, „majd ő elintézi”.

Soha nem fogja elintézni, soha nem fog segítséget kérni, mindig mást hibáztató életfelfogása miatt. Amit te tehetsz, ha ilyen élethelyzetbe kényszerít valaki: minden körülmények között próbáld megőrizni lelki-szellemi integritásodat és tartásodat!  


Az úgynevezett sématerápia célja, hogy a személy egyre több szeretetet és együttérzést legyen képes elfogadni másoktól, ezért ne szoruljon rá arra, hogy dicsérettel és méltatással pótolja ezeket. Épp ezért képes lesz feladni az elismerés hajszolását, és kapcsolataiban végre elkezd a kölcsönösség elvének megfelelően működni.


Hosszú távú terápia segíthet esetleg, de a narcisztikus nem elég kitartó és türelmes hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a narcisztikus személy sosem ismerné el, hogy pszichológusra vagy pszichiáterre van szüksége, mert a felépített hamis EGO-ja összedőlne.

Lehetséges, hogy ideig-óráig jó ember szerepébe bújik, de ettől még nem lesz valóban jó ember.A nárcisztikus személy számára a többi ember csak báb a saját céljai eléréséhez.

Valaki, aki képes a lelki bántalmazás ezen formájára nem képes egyik napról a másikra megváltozni önmagától.

https://www.facebook.com/narcisztikuskapcsolatok


A Facebook káros hatása

Amikor a Facebook elidegenítő hatásait részletezik, Burke és Ginsberg idézik két pszichológus véleményét:

A témával nemcsak Turkle és Twenge, hanem más elemzők is foglalkoztak; ezeknek a kutatásoknak a lesújtó eredményeit aligha lehetne vitatni. 


Az emberek többsége passzív hírfogyasztással üti el a közösségi médiában töltött idejét: csak olvasnak, de nem lépnek kapcsolatba másokkal.

A San Diego Egyetemen és a Yale-en végzett kísérletekben kiderül, hogy az internet eltávolítja az embereket a társadalmi elköteleződéstől.  

A Facebook azt tervezi, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre. Társadalomtudósok, szociológusok és pszichológusok segítségével próbálják a Facebookot kellemesebb hellyé tenni. Ehhez több eszközt is felhasználnak


Hard Questions: Is Spending Time on Social Media Bad for Us?
By David Ginsberg, Director of Research, and Moira Burke, Research Scientist at Facebook
https://newsroom.fb.com/news/2017/12/hard-questions-is-spending-time-on-social-media-bad-for-us

 

http://kozossegikalandozasok.hu/2016/03/06/facebook-instagram-linkedin-magyarorszagon-2016-marciusban/


Dr. Judith Orloff pszichiáter Emotional Freedom (Érzelmi szabadság) című könyvében arra is választ ad, hogy hogyan kezeljük azt az embert, aki ezzel a személyiségzavarral küzd.


Egy egyszerű teszt segítségével megállapítható, hogy narcisztikus személyiséggel van-e dolgunk:

1. Úgy viselkedik, mintha körülötte forogna a világ?

2. Folyamatosan dicsérned kell, hogy figyeljen rád, foglalkozzon veled? 

3. Állandóan magára tereli a beszélgetés fonalát, és igényli, hogy dicsérd, hízelegj neki?

4. Lekicsinyli, többször is figyelmen kívül hagyja az érzéseidet, érdekeidet?

5. Ha nem értesz egyet, hideggé és távolságtartóvá válik?


Ha a válasz legalább egy vagy két kérdésre az „igen”, jó eséllyel egy narcisztikus személyiségzavarral küzdő emberrel van dolgod. Ha három vagy annál több kérdésre válaszoltál igennel, a narcisztikus karakter az érzelmi szabadságodban is korlátoz téged.


Egy példa: Blednél, Szlovéniában, a hegy tetején álldogáló vár teraszán ücsörögve egy pár mellettem nem a látványt bámulta tátott szájjal, ahogy húsz évvel ezelőtt tette volna, hanem saját magukat fotózták tablettel, mobiltelefonnal, mindenféle beállításban, csücsörítve, műcsókolózva. Majd miután elkészült a tökéletes kép, elégedetten ültek egymás mellett, és az asztalra tett telefonjaikat nyomkodták, egy szót se szólva egymáshoz, pillantást sem vetve a gyönyörű tájra. Ez hétköznapi jelenség, ehhez társul a magamutogatás a közösségi médiában: soha korábban nem látott a világ annyi csücsöri szájat, kipakolt mellet, hátsót, izmos testű fiút, apró, feszes gatyát, tökéletes tengerparton feszítő, tökéletes mosolyú embert, mint manapság. Az önimádatról szól a legtöbb ember hétköznapja, a visszacsatolás, amit a like-okon keresztül megkapnak, számukra a világmindenség.

 https://24.hu/elet-stilus/2017/12/15/ezert-doglunk-bele-a-szerelembe/


Sajnos a rossz hír az, hogy hiába is akarna egy narcisztikus karakter teljesen megváltozni, erre igen kevés esélye van a legnagyobb jóindulattal is. Éppen ezért a szakember szigorú tanácsa, amit a fejezetben többször is hangsúlyoz: semmiképp ne szeress bele a narcisztikus karakterbe, és ne ringasd magadat abba az illúzióba, hogy képesek megélni az intimitást az emberi kapcsolataikban.

Az ilyen szerelmekben, barátságokban mindig egyedül leszel érzelmileg, és arra sem számíthatsz, hogy a másik melléd áll életed fontos dolgaiban: a narcisztikus karakter erre egyszerűen képtelen. Arra se számíts, hogy ez az ember tekintettel lesz az érzéseidre: észnél kell lenned, hogy megőrizd az integritásodat a közelében. 

 

A produktív nárcisztikusok mindent megtesznek azért, hogy a munka elkészüljön; innovatívak, kreatívak, és vizionáriusok: vagyis megvan bennük a vakmerőség és elszántság a nagy változások eléréséhez, és karizmájuknak köszönhetően azt is el tudják érni, hogy a tömegek kövessék őket. Velük lehetséges noha kétségkívül nem könnyű együttműködni, ehhez „csupán” alkalmazkodnunk kell hozzájuk

http://hrpwr.hu/pszichologia/cikk/menekulj__amerre_latsz__amikor_a_vezeto_narcisztikus



Narcista a párkapcsolatban

https://femina.hu/kapcsolat/narcisztikus-szemelyiseg-ilyen-partnert-keres/


Hogy választ kapjunk arra, valóban kórosan narcisztikus személlyel van-e dolgunk, tegyünk fel magunknak öt kérdést.

1. A partnerem úgy viselkedik-e, mintha ő lenne a világ közepe? 
2. Bókolnom kell-e neki ahhoz, hogy odafigyeljen rám, és elismerést kapjak tőle? 
3. Mindig magára tereli-e a beszélgetést? 
4. Lekicsinyli-e az érzéseimet vagy a dolgokat, amik érdekelnek? 
5. Ha nem értek vele egyet, hideggé, tartózkodóvá válik-e? 

Ha egy-két kérdésre igen a válasz, előfordulhat, hogy narcizmussal van dolgunk. Ha három vagy több az igen, akkor pedig szinte biztos, hogy érzelmi szabadságunkat narcisztikus személy korlátozza írja a Psychology Today című lapban 2010-ben megjelent cikkében Judith Orloff pszichiáter, a Kaliforniai Egyetem oktatója.


Fontos: Nők, férfiak figyeljenek a jelekre, hogy ne akkor derüljön ki a baj, amikor már késő!