Fiataloknak és korosabbaknak egyaránt: Nem elég vágyni a boldogságra, tenni kell érte! A kék madár nem sült galamb! 3.rész

Párkapcsolati jellemzők

Az idősebb korban frigyre lépők közül sokan valószínűleg a párválasztás nehézségei, illetve a környezetükben látott rossz házasságok miatt is halogathatták a döntést. Mindenesetre ennek is köze lehet ahhoz, hogy az először házasulók átlagéletkora tovább emelkedett: 2015-ben a nők átlagosan 29,6, a férfiak pedig 32,4 éves korukban szánták rá magukat, hogy anyakönyvvezető elé álljanak. A kései házasságkötések többségét ugyanis jellemzően már hosszabb együttélés, élettársi kapcsolat előzte meg.(ábra).

„Kifutsz az időből, nem lehet majd gyereked, senkinek sem fogsz kelleni ilyen idősen” – rengeteg változata van ennek a mondatnak, ám mindegyik egyformán sértő. Senkiben nem ketyeg egy időzített bomba, ami robban, ha 30 után megy férjhez. Sokkal jobb döntés türelmesnek lenni, és kivárni a megfelelőt, mint beleugrani egy kapcsolatba, amiből lehet, hogy lesz baba, de boldogság és harmónia aligha.

A rosszfiú típus nagyon vonzó tud lenni, de ha már találkoztál közülük legalább hárommal, akkor érdemes levonnod a következtetést, mert valamiben mind hasonlítanak! Mégpedig abban, hogy nem elég jók hozzád és neked! Ezután a felismerés után játszi könnyedséggel állapíthatod meg, hogy neked igenis a jófiúk jönnek be! Ha a jelölted egy kicsit kiszámíthatóbb is a kelleténél, ne küldd el azonnal, ugyanis a jófiúk is tudnak rosszak lenni, például az ágyban!
Azért, mert a munkahelyeden egész nap tündéri voltál, és mindenkit lefegyvereztél a tündöklő mosolyoddal, még nem jelenti azt, hogy a párodnak nem volt rossz napja, amiért morcos! Ilyenkor könnyű egymásnak esni, mert úgy gondoljuk, hogy vele megtehetjük. Pedig nem! A partnered épp olyan fontos, mint a főnököd - ha nem fontosabb -, és nála is elő kell venned a széles mosolyodat, akkor is, ha néha nehezedre esik!

Az amerikaiak online csajozási és pasizási szokásai alapján úgy tűnik, az átlag társkereső a nála 25%-kal menőbb szingliket veszi célba
Minél vonzóbb a partner, annál hosszabbak az üzenetek, A férfiak népszerűsége egyébként egészen 50 éves korukig növekszik a kutatók szerint. A nők viszont ellentétes utat járnak be, és kelendőségük 18 éves koruk után folyamatosan csökken.
Több kapcsolat megy tönkre az érdektelenség, mint az ellentétek miatt. A kapcsolatra oda kell figyelni, a kapcsolaton dolgozni kell ahhoz, hogy fejlődjön – ha pedig nem fejlődik, előbb-utóbb meghal, 

Kapcsolatszakadás
Magyarországon évente húszezer körüli válás van. A válásokat az esetek többségében a nők kezdeményezik. Pedig a nőknek nem kevésbé fontos a házasság, mint a férfiaknak. Sőt. Gyakran a nők azok, akik kislány koruktól az esküvőről álmodoznak, és szintén ők azok, akik erősebb gazdasági függésben vannak a házastársuktól - persze mindez alól van kivétel.

A legtöbb válással végződő konfliktus megoldható (lenne). Az évek során sok majdnem szétment házasságot sikerült is új pályára állítania.
A válások több mint 67%-át a feleség kezdeményezi. A legtöbb nő azt gondolja, mindent megpróbált, ami emberileg lehetséges, hogy megjavítsa a házasságát. A házasság elején általában a nők gondoskodnak arról, hogy a házasság első helyen legyen a fontossági listán. Elérik, megszervezik, hogy sok minőségi időt töltsenek együtt, mély és bensőséges beszélgetéseket folytassanak, közös programjaik legyenek. Ha egy nő közel érzi magát a férjéhez, minden rendben van. Aztán idővel a munka, a gyerekek és egyéb kötelességek miatt a rangsorban lejjebb sorolódik a házasság.

A nők észlelni is szokták ezt a kedvezőtlen változást, és kezdeményezik, hogy beszéljék meg a dolgokat. Ha jól sikerülnek ezek a mély beszélgetések, akkor minden oké. Ha nem, akkor a női panaszok túlterjednek azon, hogy nem vagyunk eleget együtt, nem érzem, hogy fontos lennék neked. Elkezdik észrevenni az egyéb hiányosságokat, és beindulnak a megjegyzések, hogy „nem igaz, hogy nem tudod betenni a szennyesbe a zoknidat”, „már megint nem foglalkoztál a gyerekekkel, amíg nem voltam itthon, csak a tévét bámulták”.  Nem meglepő módon, a férfiakat ez a fajta kommunikáció nem arra sarkallja, hogy minél több időt együtt töltsenek a feleségükkel.

A feleség arra fókuszál, hogy összerakja a váláshoz szükséges erőforrásait, és már nem foglalkozik azzal, hogy javítson a házasságon. A panaszai, a mély beszélgetések megszűnnek. A férj azt gondolja, hogy megjavultak a dolgok. Egyszer csak érkezik a bejelentés: el akarok válni! Ez pedig sok esetben sokkolja, kétségbe ejti a férfit. Miért nem szóltál, hogy nem vagy boldog? Rájönnek, hogy mennyire fontos nekik a család, a gyerekek, és elkeseredetten elkezdenek dolgozni a házasság megmentésén.
Az elmondottak is arra utalnak, hogy nagyon fontos a házasságra, boldog együttélésre való felkészítés, oktatás. Mert szerelembe esni a kisebb kaland, megtartani, az a kihívás. Legfontosabb üzenete pedig az lenne ezen a felkészítésen, hogy az együtt töltött idő, a közös élmények számítanak a legtöbbet.
https://divany.hu/eletem/2018/03/28/valas_parkapcsolat_szakitas/?utm_source=cikklink

A párkapcsolat kezdete
Bálokon, szórakozóhelyeken a kapcsolatteremtés célja általában az udvarlás, az „együttjárás” lehetővé tétele volt.  A randevúzás tekinthető a párkapcsolat valódi első szakaszának. A randevúzás viszonylag modern jelenség, az első világháború után terjedt el, fokozatosan kiszorítva a régebbi udvarlási formát. A különbség igen lényeges. Az udvarlás során a szülők közvetlen ellenőrzés alatt tartották a pár együttléteit. Ez meghatározta a közöttük lévő kontaktus formáit és körét.
A régi normák maradványa, hogy a szülők gyakran tudni akarnak a randevúkról, legalább elmondásból ismerni akarják a partnert, és igénylik a tájékoztatást arról, hogy mi történt az együttlét során.
Mindinkább tűnőben van azonban még ez a közvetett ellenőrzési mód is.  A magyar fiatalok is együtt járnak, mint ahogyan az amerikai serdülők is a "going" szóval fejezik ki az együttlétük e formáját.
A flörtszerű, rövid életű randevúzás átadja a helyét a serdülők között a huzamosabb együttjárásnak, amely már valódi, mélyebb párkapcsolat. 
Dr Tari Annamária pszichológus így vélekedik erről: "Nemtől függetlenül nagyon nehéz ismerkedni manapság. A legtöbb nő arra panaszkodik, hogy már az ismerkedés első lépéseként elhangzik az ominózus – „nálam vagy nálad” - kérdés, főként a szórakozóhelyeken." 
Egy-egy szórakozóhelyen meg lehet különböztetni három típust, mind a férfiakra, mind pedig a nőkre jellemzően.

Az a probléma, hogy a nők kevés új férfival ismerkednek meg, abból a kevésből pedig nincs igazán esélyük olyat találni, akivel a kapcsolat is működhet. Statisztikai alapon állítólag 50 randi kell a pártaláláshoz. hogy belefussunk a megfelelőbe. A legszebb lányok is mindig falkában vándorolnak, de ezzel csak fokozzák az amúgy is magas megközelíthetetlenség-faktorukat.

További nehézség, hogy a normális „párjelöltek” már mind foglaltak, vagy családot alapítottak. Aki választható maradt, még nem kívánja elkötelezni magát, vagy már elvált, aki nem akar gyermeket vállalni. Ha mégis így döntene, akkor sem a közeljövőben, amit egy pasi megtehet, de egy nőnek ketyeg a biológiai órája.

Nem csak a megfelelő társ megtalálása, de a megfelelő társaság megtalálása is sokaknak gondot jelent. Azok, akik hasonlóan értelmezik a körülöttük lévő társas és fizikai világot, azok jobban kedvelik egymást. A vonzalom kialakulásakor a szociálisan kívánatos tulajdonságokra adunk pozitív reakciót (LÁSZLÓ – FARAGÓ 1979).

A boldogság mindenkinek mást jelent. A figyelem sokszor arra kerül, ami hiányzik ahhoz, hogy jól legyünk, és nem értékeljük azt, ami van...A szerelem az, amit akarattal létrehozni nem lehet, azonban megakadályozni igen. Egy jól működő párkapcsolatnak nem feltétlenül kötelező eleme a szerelem. Van, hogy elmúlik és van, amikor átalakul. Egy biztos: a szerelemnek a párkapcsolatok egyben tartásában van szerepe, azonban számos más tényező is szükséges ahhoz, hogy hosszútávon együtt maradjon egy pár.
A hosszú távú elköteleződéshez sok mindennek egyeznie kell. A statisztikák szerint az látszik, hogy ha a pár két tagjának hasonló igényei vannak, akkor nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.
Hogy kinek mi fontos, azt egyformán befolyásolja a családi példa, a szülői, az iskolai (ha manapság ilyen egyáltalán létezik) neveltetés, a megélt élethelyzet és az életkor.
Ezek a tényezők adnak alapot arra, hogy kialakul bennünk hogyan szeretnénk élni.
Ha a szülők házassága harmonikus, az támogathatja, míg a rossz házasság tapasztalata, válásuk eltántoríthatja a gyermeket a legális együttélési forma választásától.
A KSH kimutatásai szerint például az anyagi kapacitások (férfiaknál a stabil munkahely) hiánya kedvezőtlenül hat a házasodásra. Hazánkban éveken át csökkent a házasodási kedv, a mélypontot 2010-ben érte el, azóta folyamatos emelkedés tapasztalható. Ez azért is örvendetes, mert mára egyre több vizsgálat bizonyítja, hogy a házasság egészségvédő faktor, a házasságban élők boldogabbnak érzik magukat, elégedettebbek a párkapcsolatukkal.

Akarsz-e gyerekáldást?
A társadalmi átrendeződésnek köszönhetően ma már nem csak a férfiaknak van lehetőségük úgy dönteni, hogy nem akarnak gyereket, hanem sok nő is dönthet úgy, neki más dolgok a fontosak, amibe már nem fér bele a gyerek nevelés. 
Sokféle életszínvonalon lehet élni, rengeteg kutatás bizonyítja, hogy az emberek boldogsága nem a vagyonukon múlik, hanem az emberi kapcsolataik minőségén.
A pénz egy fontos dolog és igazán az tudja azt mondani, hogy nem számít, akinek van. Más kérdés, hogy kinek mennyi az elég - mindenki maga dönti el, hol húzza meg a határt. A szélsőségeket leszámítva rossz anyagi körülmények között is felnevelnek jókedvű gyerekeket. Ritkán szokott komoly traumát okozni gyerekkorban az, hogy nem olyan márkájú volt a cipőm, mint a többi gyereknek. Persze pillanatnyi konfliktust okozhat, ha a másiknak nagyobb Legó háza van, de tényleges, mély sebeket nem ezek a történetek okoznak egy gyerek lelkén
Olyan leszek mint a szüleim? Pont úgy elválok majd, mint ők, vagy pont az ellenkezőjére törekszem, és bármi áron együtt maradok azzal, akivel gyereket vállaltam? Feltételezem, hogy normálisnak tekinthető emberek a  tökéletes társat keresik. Lehet, hogy nagyon félünk, hogy rosszul választunk és majd a gyerekeink látják majd ennek a kárát. Az ettől való félelem olyan erős tud lenni, hogy van, aki inkább nem is vállal gyereket, nehogy ez megtörténjen… 

Minden a két emberen múlik, és az ő kölcsönhatásukon, együttműködésükön. 
https://varazsfuvola.blog.hu/2018/06/04/szerelem_nelkul_is_lehet_boldog_egy_parkapcsolat

Baráti kapcsolatok lazulása, majd megszűnése

Barátságok beszéd témái
A „lelkizés” főleg a lányok esetében válik a barátságok fő tartalmi elemévé, míg a fiúk összetartozásukat inkább közös tevékenységeken keresztül élik meg. A felnőtt barátságok 3 tartalmi elemét emeli ki ARGYLE (1992)

A beszélgetéssel és tevékenykedéssel töltött idő eltérő arányban jellemzi a két nem barátságát. A nők minden társadalmi osztályból több időt töltenek „csak” beszélgetéssel, mint a férfiak, akik viszont többször találkoznak közös aktivitás céljából, pl. sportolni vagy valamilyen csoportos játékot játszani.

A nők a társas támogatás érzelmi oldalát hangsúlyozzák, mint amilyen az un. „házassági munka” (marriage work), melynek célja a barátnők partnerkapcsolati nehézségeiben a megküzdés, a problémák megoldásának elősegítése (OLIKER 1989). Ez főleg azokra a nőkre jellemző, akik tradicionális női szerepet viselnek, ezáltal leginkább családi kapcsolataik által meghatározottak (GOULDNER – STRONG 1987).
A szabadidő közös eltöltése leginkább evés-ivást, sportok és játékok közös űzését, zenés táncos szórakozó helyek látogatását, valamint a szervezett csoportokban (pl. klubok vagy körök) való részvételt jelenti (ARGYLE 1991). A fiatalabb korosztály, az egyedül élők és a férfiak gyakrabban járnak el otthonról, mint az idősebbek, házasok és a nők. A középkorú középosztálybeli házaspárok tipikusan együtt találkoznak barátaikkal otthon egy vacsora keretében.
DAVIS és TODD (1982) feltárta a viszonyra legjellemzőbb tényezőket. A 8 tényező között az intimitás szerepelt az első helyen, lévén a leggyakoribb és legelfogadottabb eleme a baráti kapcsolatnak.
Férfiak és nők különbsége a beszéd témákat illetően az, hogy ére vonatkozóan azt találták, hogy a férfiak a kapcsolatok szorosságának meghatározásában a nőknél fontosabbnak találták az olyan viselkedéseket, mint a kézfogás, közös ivás, és a szexuális témák megbeszélése. A nők a férfiaknál jelentősebbnek találták a személyes problémák megbeszélését és általában a mély beszélgetéseket, az ölelést, és a szeretet, gondoskodás és odafigyelés szóbeli kifejezését, valamint a közös vásárlást.

Intimitás a barátságban
Önfeltárás

A barátság leírása

Az ideális házasság eszménye az otthonába este hazatérő, fáradt férjjel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nők érzelmi támogatást főleg nőtársaiktól remélhettek. Ez a kialakult viszony gyakran van jelen ma is a férfi-nő eltérő baráti viszonyaiban, a férfiak „működtető/instrumentális” a nők „közösségi/kifejező” kapcsolataiban
Forrás: F. Lassú Zsuzsa, 2004.
Akadémiai Kiadó: BARÁTOK ÉS BARÁTNŐK -EGYÜTT ÉS EGYMÁS ELLEN-
http://akkrt.hu/943/tudomany/pszichologia/baratok_es_baratnok_egyutt_es_egymas_ellen

Házas életforma

Jó párkapcsolathoz segít a jó szimatolás
Kiderült: a nők azoknak a férfiaknak a pólóját kedvelték leginkább, akik tőlük genetikailag a leginkább különböztek. Vagyis, a párválasztás az embernél is az illatpreferencia srófjára jár, a vonzalmat pedig a genetikai hasonlóság, illetve különbözőség határozza meg.  
Wedekind felvetése nem volt légből kapott: az emlősök egyéni döntéshozatalát is befolyásoló kémiai szignálok, a feromonok 1959-es felfedezése utáni évtizedekben ugyanis sorra jelentek meg olyan publikációk, amelyek megtalálni vélték a homo sapiensre is ható bioaktív szubsztanciákat. A megnevezett anyagok olyan neuroszteroidok voltak, amelyek termelésében egy speciális genetikai mechanizmus is szerepet játszik. 
A pólószagolós kísérlet konklúziójához egy 1976-os, a Journal of Experimental Medicine hasábjain közölt tanulmány szolgáltatta a tudományos muníciót. A négy évtizeddel ezelőtti kísérlet arra az eredményre jutott, hogy a hím laboregerek szó szerint kiszagolják az övéktől leginkább különböző MHC-mintázattal rendelkező nőstényeket, és velük párosodnak, ha csak tehetik. A négy évtizedes összegzés szerint e viselkedés mögött a sokféleséget támogató evolúciós mechanizmus áll, amelyet az MHC genetikai információi határoznak meg. Ráadásul ugyanezek indítják be a feromon termelést is, a biokémiai szignálok pedig aztán szó szerint az orruknál fogva vezetik egymáshoz az ideális párokat. 
https://qubit.hu/2018/02/19/tudomanyos-modszereket-hasznal-ugyan-de-felettebb-kamuszagu-a-genetikai-alapu-tarskereses

Az erős nő tragédiája
Egy nő ne feledkezzen meg a nőiességről, legyen családja, gyermeke, szerető férje, mert a karrier nem hoz majd egy pohár vizet, és nem fogja ápolni öregségében. 
Az emberi idegrendszer sajátosságainál fogva a szingli nő hosszú távon boldogtalan, még akkor is, ha rendkívül jól szervezett, strukturált életformát alakít ki. Ha kiegyensúlyozott szinglivel találkozom, általában kiderül, hogy a kora gyerekkorában átélt rossz élmények miatt döntött úgy, hogy felnőttként nem lép házasságra, és nem is vállal gyereket. Néhány szingli nő rendkívül maszkulin életformát épít maga köré: konditerembe jár, egészségesen étkezik, különféle rituálékat alakít ki, miközben egzisztenciálisan is fölényhelyzetbe birkózza magát, és a férfiakkal együtt áll a startvonalra. Ez is azt mutatja, hogy az emancipációt mélyen elhibáztuk, ezért találkozhatunk olyan sok boldogtalan férfival és meggyötört nővel.
Kevés olyan példát látunk magunk előtt, amikor egy nő teljes életet él, s a sikeres karrier mellett szép családi élete van. Sokkal több az olyan minta, ahol a nő lemond a saját vágyairól, beáll a párja mögé támogatónak, és ezzel egyidejűleg leértékeli magát.
Az erős nő a nála gyengébb férfiakat vonzza, akik gyámolításra, támaszra szorulnak, és akiket közben viszont nem tud tisztelni. Mert az erős nő gyenge oldala erős férfira vágyódik. Mégsem vonzza az erős férfiakat, amíg az a jelszava: „én is érek annyit, mint egy férfi, az életemet meg tudom oldani”.
Az erős nő egész felnőtt életében kerüli a kiszolgáltatottságot, amikor szerelmes, mégis átengedi az irányítást a férfinek. Sőt várja, hogy a férfi kezdeményezzen, lepje meg, mondja meg, hogy mikor, hol és hogyan… De amikor a férfi megmondja, a nő tehetetlennek, irányítottnak érzi magát.
Az erős nő egész életében azért dolgozott, hogy önálló legyen és szabad, el tudja tartani magát, férfi támogatás nélkül is minőségi életet tudjon élni, ne legyen semmilyen módon kiszolgáltatva másoknak. Ugyanakkor szeretné átadni magát a férfinek, akit szeret. Ambivalens érzések keletkeznek, amelyek alaposan összezavarják az erős nő lelkivilágát, s komoly dilemmát okoznak a párkapcsolat jövőjét illetően.
Ha a férfi behódol az erős nőnek, akkor a nő fog véget vetni a kapcsolatnak, hiszen a legyőzött férfire nem vágyik, mert már megtapasztalta, hogy a gyenge, támaszkereső férfiakat nem tudja tisztelni, és nem tud számítani rájuk.
Ha a férfi legyőzi az erős nőt (és a szerelmes nőt könnyű az ujja köré csavarni), akkor meg az erős nő úgy érzi, hogy csapdába esett, és komoly sérüléseket szenved. Nem találja önmagát, kiszolgáltatottá, erőtlenné, gyámoltalanná, irányítottá válik. Akkor ezek után mi a megoldás??
"A szeretetet gondozni szükséges. Az intimitás nem egy statikus állapot. Nem lehet megszerezni, hogy aztán egy életen át kitartson. A kapcsolat bensőségessége időről időre változik, attól függően, hogyan viszonyulunk egymáshoz."Gary Chapman. Hány dolgozatomban hívtam fel erre a figyelmet!
Az erős nőnek érett, egyenrangú szeretetkapcsolat való. Az érzelmek azonban nem tervezhetők. Az az ember tud egyenrangú kapcsolatban élni, aki egyedül is tud élni, egyedül is képes „egész lenni”.

Szülők magatartásának hatása a felnőtté vált gyermekük párválasztására
A párok közül sokan azonban túlzott figyelmet fordítanak a pénzben mérhető értékek felhalmozására, és kifutnak az időből, mire rádöbbennek, hogy az, ami hiányzik az életükből, nem megvásárolható. – A szülők, akik egykor leküzdötték az eléjük gördülő akadályokat, arra törekszenek, hogy amit csak tudnak, megadjanak a gyerekeiknek, hiszen nem szeretnék, hogy számukra is rögös legyen a családalapítás felé vezető út. Tudni kell azonban, hogy a kielégített vágyak mindig újakat szülnek, a vágypszichológia világosan elénk tárja, hogy az úgynevezett hedonikus alkalmazkodás miatt meglehetősen rövid ideig (körülbelül két hétig!) tart az öröm, amelyet akkor érzünk, ha megkapunk valamit, amire régebb óta vágytunk. Ezután újabb kívánságok születnek, vagyis az ember vágyteljesítő törekvése nem ismer határokat.
https://menoke.cafeblog.hu/2018/09/09/dr-bagdy-emoke-a-szingli-no-hosszu-tavon-boldogtalan/

Ha az apaminta túlságosan idealizált, előfordulhat, hogy a nő akaratlanul is az apához hasonló természetű párt keres, vagy sokkal gyengébbet, aki apja nyomába sem ér, hogy apjával való idealizált viszonyát fenntartsa.
Az apához fűződő negatív élmények, a vele való konfliktusok is eredményezhetnek rossz választást, ilyenkor a nő automatikusan olyan férfi mellett köt ki, aki az apával hasonló problematikájú (pl. szenvedélybeteg, agresszív), s így szerencsétlen kapcsolataival „önigazol”, miszerint „nem lehet normális férfit találni” – így nem kell elköteleződnie, nehogy úgy szenvedjen, mint az anyja.
Ha a konfliktusos családi háttér miatt maga a kapcsolatban való lét fenyegető, szintén olyan pasit választ a nő, akivel lehetetlen kapcsolatot építeni  – vélekedik Geist Klára, pszichológus, család- és párterapeuta. Ez azt is jelenti, hogy amit az édesapja nem elégített ki, azt várja a férfitől, aki nem tud, és nem akar az apja lenni. Az ilyen választás átmenetileg sikeres lehet, amennyiben a férfi saját dominanciáját ki tudja élni az atyáskodó szerepben, ám sokszor megunja a szerepet, és továbbáll.

A kezdet
Az ismerkedési fázisban két ember szimbiózist alkot, kölcsönösen csodálják egymást, a határok összemosódnak és a kapcsolat dinamikája rendkívül intenzív. Ez az életkori sajátosság kb. 26 éves korig, nagyjából a felnőttkor határáig teljesen természetes, ám ha valakit pusztán a felfokozott érzelmek éltetnek, érdemes saját magában keresnie a problémák forrását, és nem a másikat hibáztatni azért, amiért nem találja saját boldogságát.

A rossz párválasztás másik gyakori oka, hogy sok nő úgy gondolja, majd ő átalakítja a férfit, leszoktatja a bulizásról, megreformálja ruházatát vagy megszerettet olyan dolgokat vele, amelyek egyértelműen inkább számára fontosak. Az elvek csupán rávetített elvárások, amelyek sokszor félrevezetnek bennünket. Ha nem szeretnénk újabb csalódásokat, válasszunk halogatóbb stratégiát, adjunk időt a másik megismerésére, mielőtt belebonyolódnánk a következő kapcsolatba. A világ felgyorsult, ám a párkapcsolatok normális fejlődési tempóját nem akarhatjuk és nem is tudjuk nagyobb sebességre kapcsolni. Jobban jársz, ha elfogadod, hogy senkit sem lehet gyökeresen megváltoztatni és a legtöbb pasi az anyáskodástól, a célzott neveléstől, vagy az uralkodó magatartástól hanyatt-homlok menekül. A kölcsönös alkalmazkodás, az elfogadás és a lassú összecsiszolódás vezethet csak eredményre, abban az esetben, ha meghagyjátok egymásnak a szükséges életteret és elfogadjátok a másikat olyannak, amilyennek megismertétek.
Geist Klára, pszichológus, család- és párterapeuta
https://wellnesscafe.hu/szex/2011-05/igy-talalhatod-meg-az-igazit/

Mit várunk el egy párkapcsolattól?
Egy egyedülálló ember nem tudja, mit is szeretne egy párkapcsolattól.

A csoda nőkről

Jó párkapcsolathoz segít a jó szimatolás
A kezdeti idill nem tart örökké, ezért fel kell készülni azokra a helyzetekre is, amikor nem lesz ilyen nagy az egyetértés. Lehetőleg ne a társadat hibáztasd azért, ha valamit nehezebben ért meg vagy másként értelmez, mint te, hiszen mivel más-más csomagot hoztatok otthonról, azaz mások a családi mintáitok, valószínűleg a különböző élethelyzetekre is másként reagáltok. És ezzel nincs is semmi baj. Senki nem képes teljes mértékben megérteni egy másik embert, így együtt érezni sem tudunk valakivel száz százalékosan, akármennyire is szeretnénk Olyan valakivé kell válnunk, aki hajlandó alárendelni a saját igényeit a partnere szükségleteinek. Természetesen ezt is csak mértékkel, úgy, hogy ne álljon az önmegvalósításunk útjában
Az egyik legalapvetőbb és legártalmasabb tévhit a párkapcsolatokról a nagy ő mítosza; az, hogy azt gondoljuk, hogy ha rátaláltunk az igazira - akivel egyezik az ízlésünk, az érdeklődési körünk és a világnézetünk -, akkor mindenki boldog, minden tökéletes és többé semmi dolgunk az életben.
Aki hosszú távon is jól működő kapcsolatban szeretne élni, annak érdemes felkészülni a házassággal járó kisebb-nagyobb kihívásokra. Egy párkapcsolat soha nincs kész, soha nem nyeri el végső formáját. A jó párkapcsolat egy út, amit önálló lényként, de a társunkkal közösen, egymásra figyelve járunk. A pszichológiai kutatások szerint ez a cél és ez a feladat.
https://divany.hu/eletem/2018/01/03/alternativ_eskuvoi_fogadalmak/?utm_source=cikklink

Egy kapcsolat válságának az egyik leggyakoribb jel, hogy eltűnik a szex. Ez pedig azoknál a pároknál is nagyon könnyen megtörténhet, akik pedig eleinte nagyon is szenvedélyes, kölcsönösen kielégítő szexuális életet éltek. A szex pedig nem csupán az érzéki gyönyörökhöz vezető út, de eszköz is. Eszköz a vágyak megélésére, a szeretet kifejezésére, lehetőség a közös térben való feloldódásra. Nagyon is megéri tehát életben tartani a lángot, és nem várni addig, amíg végképp kialszik a tűz.
A jó kapcsolat célja ezért nem lehet pusztán az együtt maradás, ahogy az a tény, hogy egy pár még nem vált el, önmagában kevés boldogságot hoz a mindennapokba. Belekényelmesedésnek, vagy egy fokkal súlyosabb formájában beleigénytelenedésnek hívják azt a folyamatot, amikor valaki így kezd el gondolkodni a párkapcsolatáról, így kezd el benne élni. Ne tedd! Meg kell tehát tanulni megbocsátani, pontosabban készen kell rá állni. Megbocsátani minden kapcsolatban van mit, elkerülhetetlen, hogy az embert sérülés érje. Amíg azonban nem érzi, hogy egyensúlyban lenne, amíg vár még valamilyen konkrét vagy érzelmi nyereséget a helyzetből, addig a neheztelés lassan, de biztosan szedi szét a kapcsolatot.

A nő bókokra vágyik. Elismerésre. Gyengédségre. Arra, hogy azt érezze, kívánják. Mindegy milyen nyomott hagyott rajta a gyermekszülés és az eltelt évek. Azonban ha a férfi nem társat választott, hanem egy dísztárgyat, akkor hiába is vágyik a nő intimebb viszonyra, hosszabb előjátékra vagy „bugyiszaggató” együttlétekre. Nem fogja megkapni. Ebben az időszakban van a legtöbb veszekedés azért, mert „mit bámulsz azon a cafkán”.
https://kerekkriszta.blog.hu/2018/01/23/a_perfekcionizmus_csapdai_a_parkapcsolatban

Közös időtöltés
Minden kapcsolatban fontos a közös játék. Sőt, amikor azt mondjátok, hogy most aztán biztos nem érünk rá még ezzel is foglalkozni - akkor van a legnagyobb szükség rá. Nem kell két hétre Balira utazni ahhoz, hogy ki lehessen jelölni egy időt, ami csak a tiétek, amikor csak egymással foglalkoztok. És fordítva: nem csak akkor van szükség ilyen időre, amikor nyaralni vagytok, de a hétköznapokban is megéri megtalálni a helyét.
https://divany.hu/eletem/2018/02/02/hosszu_tartos_parkapcsolat_titka/?utm_source=cikklink

Coolidge-hatás
Ritkák azok a pillanatok egy viszonyban, amikor mindkét fél lángoló szerelemmel, szenvedélyes vággyal tekint a másikra. Hosszabb távon gyakoribb, hogy hol az egyik, hol a másik fél érez mélyebb szerelmet, szeretetet, hogy változik, kinek is fontosabb éppen a kapcsolat. És ez így van jól.
Ahogy az is így jó, hogy a vágyunk intenzitása idővel változik, hiszen hogy az ördögbe lehetne úgy húsz évet lehúzni valaki mellett, hogy minden pillanatban megkívánjuk, amikor csak meglátjuk? 
Ahogy az állatvilágban, úgy az embernél is leírták a Coolidge-hatásnak nevezett jelenséget, vagyis azt, hogy a megszokott, mindig elérhető partner iránti vágy csökken, míg egy új partner felbukkanása újra és újra képes felkorbácsolni a szexuális érdeklődését, aktivitást.
A Coolidge-hatás ugyan inkább a férfiakat érinti, de kisebb mértékben a nőkre is jellemző. Ez az ösztönös működésmód tehát a tartós párkapcsolatokban a szenvedély ellen hat, a nők a férfiaknál jóval később, általában a harmincas éveikben érik szexuális potenciáljuk maximális szintjét. Erre az életkorra tanulják meg a saját testüket, és - szerencsés esetben - szabadulnak fel gátlásaik alól. Hogy mi következik ebből? Az, hogy a szexualitásunkban beálló változásokkal a vágy szintje, a szexuális igények is változnak, ezt a változást pedig a párkapcsolatokban is jó követni. Akkor lesz jó hosszú távon a szex, ha képesek vagyunk rugalmasan reagálni a másikra, ha válasz készek vagyunk. Ehhez viszont kommunikálni kell. Pontosabban kellene.

Kommunikáció
A szexuálpszichológus szerint érdemes beszélni arról, mi van a fejünkben, mit szeretnénk, és hogyan. Ezt pedig érdemes kedvesen, pozitívan megfogalmazni, tehát nem azt kommunikálni, hogy mi nem oké, inkább azt, hogyan lehetne jobb. A kommunikáció fejlesztése és aktív gyakorlása tehát az egyik legfontosabb eleme a szexuális elégedettségünk fenntartásának, ez az alapja annak, hogy behozzuk a kapcsolatba azt, ami valójában kell a vágyhoz: az újdonságot, a nyitottságot, a kíváncsiságot.  vágy fenntartásához fontos, hogy észben tartsuk, mi is kell a másiknak, hogy mi indítja be.

Vágy
Ehhez azonban első körben érdemes elengednünk azt az elvárást, hogy ha a másik szeret, akkor kívánjon úgy is, ha nyúzottak, fáradtak, elhanyagoltak vagyunk. Ha a partnerünk szeret, akkor nyilván ebben az állapotunkban is szeretni fog, de a szeretet, az elköteleződés még nem egyenlő a vággyal.  A vágyhoz a férfinak leginkább vizuális ingerek, a nőnek pozitív visszajelzések kellenek.
A szexuálpszichológus szerint ezért is fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, a nőiességünkre, férfiasságunkra, hogy akarjuk tetszeni, és adjunk a másiknak visszajelzést arról, hogy értékeljük, hogy bejön nekünk. Az ugyanis, hogy tetszünk a másiknak, hogy vágyik ránk, az egyik legerősebb afrodiziákum. A másik az, hogy képesek vagyunk örömöt okozni neki. 
Azok a párok, akik nem szexelnek, általában nem is boldogok. Minél hosszabb idő telik el szex nélkül, minél inkább belesüppedünk a szexuális inaktivitásba, annál bénábbnak érezzük a helyzetet, annál nehezebben kezdünk vele bármit. Ilyenkor nemcsak a párkapcsolat sérül, de saját nőiességünk, férfiasságunk megélése is. Ráadásul azzal, hogy a szexuális problémákról nem tudunk beszélni, az ott felhalmozódott feszültséget máshogy vezetjük le: veszekszünk bármin, ami éppen adódik. Dr. Hevesi Krisztina szerint érdemes törekednünk arra, hogy ne jussunk el idáig, hogy az első problémák felbukkanásánál kezdjünk beszélni a partnerünkkel, próbáljuk megoldani a helyzetet. 
dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus 
https://divany.hu/eletem/2016/11/09/attol_hogy_szeret_meg_nem_fog_kivanni_is/?utm_source=cikklink

A párválasztásban a legnagyobb erő a hasonlóság: iskolázottságban, rasszban, vallásban és fizikai vonzerőben. 
A tudomány már régóta kimondta, hogy a bőrszínen túl a fajok közötti különbségek a csontváz felépítése, a koponya alakja, az agy térfogata, a hormonális szint, az intellektuális képességek (IQ-szint) stb. tekintetében is nyilvánvalóak
A faji egyenlőség egyfajta misztikus hiedelem, amely udvari ideológusok agyából pattant ki politikai megrendelésre. A tragédia az, hogy a szaktudósok kivonultak a nyilvános vitából. Hivatásuk gyakorlása közben az orvosok, biológusok, genetikusok persze különbözőképpen kezelik a fajokat, mert a valóság megköveteli tőlük, de a szakterületükön kívül szavuk sincs a témában. Kompetens szakértők szakmai állásfoglalásai helyett dilettáns politikai komisszárok ex cathedra kinyilatkoztatásai uralják a közbeszédet, akik mind átestek a humán tudományos karokon gyakorolt szisztematikus agymosáson, mikor a korszellem (Zeitgeist) elrendeli, hogy normális dolog jobban szeretni az övéiket, mint a „másokat”. 

Zsidó-keresztény párkapcsolat

Ismeretes az az „érv” miszerint az igen magas számarányú vegyes házasságok jelentős része szilárdnak tűnik. De bizonyára köztudott, hogy a házasságban élők általában igyekeznek kapcsolatukat “felhőtlennek” feltüntetni, mert szégyellik bevallani kudarcaikat, feltárni a családi súrlódásokat, egyenetlenségeket. A vegyes házasságban élők még inkább igyekeznek elkendőzni a problémákat, hiszen tudják, mennyien óvták őket a következményektől, és nem felejtették el, mennyire bizonygatták ők, hogy ez a házasság más, mint a többi. A statisztikai tények és adatok azonban világosan tükrözik, hogy a különélések és válások száma a vegyes házasságok között összehasonlíthatatlanul magasabb, mint a nem vegyesekben.
Utóiratként hozzá kell tenni, hogy a zsidó törvény értelmében a gyermek az anya vallását követi. Akinek az édesanyja zsidó, az zsidó, ezért köteles teljesíteni a parancsolatokat, és betartani az összes vallási előírásokat akkor is, ha az apja nem az.
„A vegyes házasság nem magánügy” cikk http://zsido.com/fejezetek/a-vegyes-hazassag-nem-maganugy/

A zsidó és nem zsidó között kötött “házasság” a zsidó törvény szerint nem bír összekötő erővel, és a vallás szempontjából nem tekinthető érvényesnek, akkor sem, ha száz rabbi áldotta meg. A Mózes és Izrael törvényének megfelelő megszentelt kapcsolat alapja olyan légkör megteremtése, amelyben az Örökkévaló előírásait teljesítik, és a gyermekeket vallásos hitben nevelik. A judaizmus szerint a házasságkötés nem pusztán arra való, hogy a házaspár fizikai vagy érzelmi vágyainak kielégítése törvényesen jóváhagyott módon történjék. A vegyes házasságban, amelyben az egyik félnek más a hite, eltűnik a zsidó házasság alapja és célja. Az ilyen “házasságból” született gyermekek azonban nem számítanak törvényteleneknek. Zsidó voltuk attól függ, hogy az anya zsidó-e.
„Tilalmas házasságok” c.cikk http://zsido.com/fejezetek/tilalmas-hazassagok/

Vegyes etnikumú párkapcsolatok
A globalizáció egyik fontos következménye, hogy számos ország a korábbiakhoz képest lényegesen változatosabb etnikummal rendelkezik. Mindez karöltve jár az eltérő kultúrájú és vallású párkapcsolatok számának rohamos növekedésével. A két nemzetiségű félből álló kapcsolat (binational relationship) alatt azt értjük, hogy a pár tagjai eltérő országból származnak, ezáltal más normákkal, szokásokkal és hagyományokkal rendelkeznek. 
Egy kutatás kapcsolatot fedezett fel a genetikai diverzitás és az emberi arc vonzóságának megítélése között (Roberts et al., 2005). Eredményük szerint a nők a saját genetikai állományuktól eltérő férfiakhoz vonzódnak.

Nehéz elválasztani, hogy kettőnk között mi tudható be kulturális különbségként, illetve mik azok, melyek az ő egyedi sajátosságai. Ha itthoni a párom, akkor ilyen fel sem merül, hiszen közösek az alapok, egy más országból származó egyént illetőleg ez azonban teljesen másként működik.

A Michigani állami egyetem kutatói érdekes felfedezést tettek: rájöttek, hogy a nők nagyobb félelmet mutatnak a más rasszból származó férfival szemben, és távolságtartóbbak vele, amikor éppen ovulálnak. A kutatók szerint ez azzal is összefüggésben lehet, hogy a történelem során mindig az volt az egy csoportban élő emberek célja, hogy támadás során megvédjék a nőket az erőszaktól, amit egy más csoportba tartozó követne el rajtuk. Talán jó néhány nőben még mindig ott van ez a reflex, tudat alatt.Az azonban bizonyos, a neveltetés sokban hozzájárul, hogyan viszonyul egy ember a másik rasszba tartozóhoz.
Akit arra tanítottak, hogy elfogadjon másokat, semmi kivetnivalót nem talál abban, ha nem vele egy fajba tartozóval barátkozik, randizik. Az ilyen nők az ovuláció idején sem mutatnak félelmet. Ám aki úgy nevelkedett, hogy fél a más rasszba tartozó férfiaktól, annál a félelem az ovulációalatt fokozottabb.