Érzelem, mint az életminőségünk
meghatározója 4. rész
Félelmek, szorongások egyéni és
társadalmi okai
Az Érzelem téma eddig megjelent fejezetei
Érzelem, mint az életminőségünk meghatározója 1. rész
http://nelegybeteg.hu/tanulmany-szimpatia.php
Érzelem, mint az életminőségünk meghatározója 2. rész. Testünket és az Univerzumot átfogó elektromágneses mező.
http://www.nelegybeteg.hu/tanulmany-szimpatia-erzelem-2.php
Érzelem, mint az életminőségünk meghatározója 3. rész. Az érzelem tulajdonságai, kapcsolata testünkkel. Robotok érzelmeiről.
http://www.nelegybeteg.hu/tanulmany-szimpatia-erzelem-3.php
Érzelem, mint az életminőségünk meghatározója 4. rész Félelmek, szorongások egyéni és társadalmi okai
…………………………………………………………………..
Alapvetések
Amikor gondolunk valamit, akkor a gondolatnak életet adunk a szeretettel és a félelemmel Amikor ezt tesszük létrehozunk egy érzést Az érzés a gondolat és az érzelem házassága Az érzés a szívükbe jön létre és nem az elménkben történik. Ennek világosabbá tételére a félelemmel szeretnék foglalkozni de sokkal tágabb értelemben, mintahogyan azt a James-Lange elméletben említett példa bemutatja Erről az Érzelem dolgozatom 1. részében már említést tettem.
http://nelegybeteg.hu/tanulmany-szimpatia.php
Az érzelmek helye a limbikus rendszerben van
A limbikus rendszeren belül a hippocampusznak és az amigdalának fontos szerepe van az érzelmek kialakulásában .
Az érzelmi késztetésünkben a fő szerepet a limbikus rendszer játssza. Közreműködik érzelmeink kifejeződésében, de motivációs, a szexuális és a társadalmi viselkedésünkben is. A környezeti hatások által keltett érzelmek szabályozásáért az amigdala felel. Noha az érzelmeink a limbikus rendszerben születnek, a neo-cortexnek, is fontos szerepe van az érzelmi reakcióinkban és azok szabályozásában. A limbikus rendszerből származó impulzusokat és általuk keltett érzelmi reakciókat a homloklebenynek köszönhetően tartjuk féken. Dönthetünk úgy, hogy agressziónkat visszafojtjuk. Nem teszünk olyasmit, amivel sértjük a társadalmi normákat. Vizsgálatok szerint a jobb agyfélteke több érzelmi reakcióval áll kapcsolatban, mint a bal. Különbség van ugyanakkor az érzelmek kifejeződésében a két félteke között. A jobb homloklebeny inkább a negatív, a bal pedig a pozitív érzelmekkel van kapcsolatban.
A limbikus rendszer sérülése magát az ember személyiségét is megváltoztatja. gátlástalanná válhat, impulzív lesz, kritikátlan jókedve van, vagy éppen apátia, érzelmi közönyösség, kóros egykedvűség jellemző rá. Az ember személyisége a limbikus rendszer sérülésénél megváltozik. Az sérül, ami az emberi természet lényege.
http://napidoktor.hu/korkep/ahol-az-erzelmek-szuletnek-a-limbikus-rendszer/
A félelemről
Milyen félelem él a földön élő emberiségben, amely meglétünktől kezdve napjainkig és kitudja még meddig beárnyékolja földi életünket. Erre a kérdésre kerestem néhány kiváló filozófustól választ. Talán sikerül bemutatnom, hogy a félelem érzése évezredek óta bennünk él. Talán megbocsájtja a kedves olvasó, hogy a napi félelmeinken túlmutatva, az ember földi megjelenésének történelmi távlatából próbálok a feltett kérésre választ adni a világ elismert tudósainak segítségével. Annyit azonban az egyénben keletkező félelemről itt elmondhatunk, hogy a félelem nem csak meggyötör, hanem agresszívvá is tesz minket. Gyűlölködővé, bizalmatlanná, ellenségessé mindennel szemben, ami ismeretlen, másféle, mint amit megszoktunk.
Pánik oka a félelem
A mai pánik oka a félelem. Ha az ember nem tudja, hogy mi okozza a pánik súlyos tüneteit akkor megérthetjük, hogy miért kezd el rettegni a beteg. Pedig a pánik nem betegség, hanem félelem. Ha megértjük a pánik tüneteinek mechanizmusát és veszélytelenségét, akkor megnyugodhatunk. A félelem az élet része, de kordában tartható. (Szendi Gábor)
Szorongás
A szorongás belső, kellemetlen, kínzó lelki feszültségi állapot, amelynek számtalan kísérő tünete lehet: gombóc érzése a torokban, gyomorban, szívtáji panaszok, verejtékezés, hasmenés, remegés, halálfélelem. A szorongás lehet hirtelen fellépő, de lehet elhúzódó. Felnőtteknél gyermekeiért és önmagáért való aggodalmaskodás A szorongás tünete lehet továbbá nyugtalanság, ingerlékenység, szájszárazság, fáradékonyság, hangulati nyomottság, közérzeti zavar, koncentrációs zavar. A szorongás részben genetikai, öröklött hajlamra, részben érzelmi traumákra a kedvezőtlen életviteli körülményekre vezethetők vissza. A szorongó alkatú szülők gyermekei is vélhetően szintén szorongó emberek lesznek A szorongás megoldatlansága veszélyes, mert egyre jobban mélyül és emiatt életünket rossz irányba befolyásolja. A szorongást lassú, alattomos lélek-gyilkosnak szokták nevezni. Orvosi pszichológiai segítség szükséges.
Ezek után térjünk rá a félelem történelmi leírására
Több, mint 2 millió éven át az ember törékeny és gyenge teremtmény volt. Alig tudott megélni ebben a veszélyes és mostoha világban Sok veszély fenyegette, amitől félhetett. Fagyhalál a jégkorszakban, éhhalál a szárazság idején, félelem a nálánál erősebb ragadozóktól. A természet ismeretlen erőinek sokasága fenyegette. Összehasonlításul elmondható, hogy az összes ma élő faj 80%-a rovar, amelyek közül vannak olyanok, amelyek 350 millió éve élnek, vagyis sokkal hamarabb megjelentek, mint a dinoszauruszok vagy a homo sapiens ősei. A svábbogarak túlélték a hirosimai robbantást és lehet, hogy egy globális nukleáris atomkatasztrófát is, amelyben az emberiség elpusztulna. Szóval az ember nagyon védtelen, ami félelmet generál.
Mai életünkben bármerre megyünk, bármit is csinálunk, ki vagyunk téve egy láthatatlan világ inváziójának. Egysejtűek, baktériumok, vírusok, mikroszkopikus ellenségek egész hada tartja állandó ostrom alatt testünket keresve a behatolás lehetséges pontjait. Az antibiotikumok kora lassan lejár és átadja a betegségektől való félelem korának.
Michael D. Lemonick: The Killers All Around. Time International 1994 szept. 12., 37. szám 48-55 old
Ha nem lennénk kitéve életünk minden pontján veszélyes és romboló erők támadásának, akkor az életünk elvileg egy szenvedések és fájdalmak nélküli világ lenne. Nem volna mitől félnünk!
Tovább megyek. Az emberiségnek története során nem pusztán a természettel, hanem a maga alkotta társadalom problémáival is meg kell küzdenie. Nincs olyan társadalom, amelyben nem volna félelem és brutalitás, elnyomás és nyomorúság. A társadalmak közötti kapcsolatok, nemzetek országok közötti konfliktusok még ma is veszélyt jelentenek (Népírások, hordák, törzsek, etnikumok). A tömegkultúra gyártói kiaknázzák ezt a szorongást és félelmet. Lehetővé teszik, hogy kényelmes karosszékben ülve nézzenek szembe a gonosszal Tudjuk és a TV képernyőn látjuk, hogy a bűn elárasztja az utcákat, terroristák robbantják fel az autókat, házakat, városokat Európa több országában, gyilkolnak meg embereket, ártatlan polgárokat ölnek meg kamionnal járókelők közé hajtva. Mindez azt is jelenti, hogy kritikus korszakba érkeztünk és hogy civilizációnk elvesztette azt a képességét, hogy megvédjen minket.
Kérdezzük meg magunktól a következőket:
Ami a tudatlanságunk további aspektusait illeti
Mindezek miatt indokoltnak látszik a nyitott kérdéseknek és a bizonytalan válaszoknak szövevénye miatt, hogy szorongásokkal és félelmekkel telített életünk van.
Az antropológusok számtalan bizonyítékot találtak arra, hogy a félelem központi szerepet játszott a hajdani népek éltében.
Ernest Becker azt fejtegeti, hogy a félelem volt mindenkor, minden emberi tevékenység legfőbb rúgója. „A korai emberek ítélték meg a legreálisabban a maguk helyzetét a természetben Ők voltak azok, akik a legjobban féltek és ők adták át utódaiknak ezt a realizmust, amelynek nagy túlélési értéke volt. Így jött létre az az ember, aki egy szorongó lény, aki újabb és újabb okokat talál arra, hogy szorongjon ott is, ahol nincs oka rá”
Becker, Ernest: The Denial of Death. NY The Free Press 1973 17 old.
A szorongás és félelem, hogy egy idegen világban élnek évezredeken át, elkísérte az emberi közösségeket a legkülönbözőbb civilizációkban
Továbbá
Civilizáció és a félelem
A civilizáció és a kultúra létrehozásában és fenntartásában nagy szerepet játszott és játszik az emberi élet egyik fontos tényezője: a félelem
A félelem és a szorongás arra készteti az embereket , hogy szimbólumok védő pajzsával, mítoszokkal, hitrendszerekkel és eszmékkel vegyék körül magukat. Mindezzel megteremtsék azt, amit összefoglalóan civilizációnak vagy kultúrának szoktunk nevezni. A kultúra célja éppen az, hogy védőburok képzésével újra létrehozza a születés előtti, méhen belüli állapot biztonságélményét.
Arnold Gehlen, német filozófus és antropológus hiányos lényként írja le az embert. Azt mondja, hogy az embernek nem élete, hanem életstratégiája van, ami részben kevesebb, de egyben több is, mint az élet. Az ember az egyetlen teremtmény, akinek nincsen „természetes környezete” Nincs egy olyan zug, amelyben biztonságban érezhetné magát.
Max Scheler szerint az emberi lénynek az a sajátossága, hogy „nemet tud mondani” a környezetre, minden adott környezetre, amely számára veszély forrása lehet. Az a gondolat, hogy a NEM-et mondás képessége az embernek alapvető jellemvonása már sokszor megfogalmazódott. Erich Fromm híres megjegyzése szerint Éva és Ádám nem engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy nem ehetnek a tudás fájának gyümölcséből és arra utalt továbbá, hogy az emberiség esetleg enged a totalitarizmus csábításának (Fromm könyve 1941)
Ernest Becker Freud kritikusa volt. Szerinte az emberi civilizáció több, mint menedék és biztonság keresés. A cél mindenkor a halhatatlanság elérése volt vagy legalábbis a halálfélelem legyőzése. Becker azt fejtegeti, hogy az emberi élet legfőbb hajtóereje a halálfélelem.
Harrington, Allan: The Immortalist. New York Random House, 1969
William James szerint a társadalom alapvető funkciója, hogy tagjait ellássa értelemmel és ezáltal segítsen nekik abban, hogy felejtsék el a Lét ürességét és az élet mulandóságát. A kultúra segítségünkre siet elfelejteni félelmeinket
Komoly és nagyszerű tudósok foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a civilizáció lényegéhez tartozik a küzdelem a félelemmel, az emberi élet értelmetlenségével és múlékonyságával szemben.
Berger szerint „az emberi társadalom nem más, mint világépítő vállalkozás, hogy fölépítsen egy emberileg értelmes világot”. A vallás egy bátor kísérlet arra, hogy megvédjük magunkat a szorongással szemben azzal, hogy „hogy az Univerzumot emberileg jelentőségteljesnek tételezzük fel.”
Az érzelem működése
A kísérleti pszichológia érzelmeket igen nehezen tud vizsgálni – például, a szerelem vagy a gyűlölködés törvényeit laboratóriumban nem tudják modellezni. Egyértelmű, hogy az ilyen-olyan élethelyzetekben keletkező érzelmeket, indulatokat a maguk jellegzetes hullámzásával nehezen lehet vizsgálni.
Az érzelmek tipikusan a személyek között alakulnak ki: Nem az egyén sajátjai tehát, hanem alapvetően kölcsönösek. Gyakran nemcsak látjuk, de érezzük is mások érzéseit, a fájdalmat, a szomorúságot, a félelmet vagy a dühöt.
Az érzelmek egyáltalán nem úgy működnek, mint a racionális gondolkodás, amely fokozatosan fejlődik, s a babák, kis gyerekek esetében minden egyes új teljesítményt a környezet örömmel követ
Sok esetben az egyén érzelmei egyáltalán nem működnek, de lehet hogy csak bizonyos érzések hiányoznak például van, aki nem érez lelki fájdalmat, s mások fájdalmával sem tud mit kezdeni. Ha megpróbáljuk elmondani, milyen bánat ért, milyen bajban vagyunk, valószínűleg ingerült lesz, és igyekszik megszabadulni tőlünk, vagy problémánkat lekicsinyelve valamilyen mulatságos megoldást javasol
Biológiailag adott az érzelmek átélésének képessége, mégis nagyon eltérő módon „használjuk” őket, attól függően, milyen kulturális közegben – és azon belül is milyen családban nevelkedtünk. Az érzelmek megélésének legmagasabb szintje, amikor nemcsak „együtt rezgünk” vele, de tudatosan figyeljük is érzelmi környezetünket, és képesek vagyunk befolyást gyakorolni rá
http://mipszi.hu/cikk/091212-erzelem-ertelem
A diszfunkcionális család
A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.
A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek gyakran besorolhatók az alábbi öt kategóriába:
„A Jó Gyerek” – gyakran a család hőse, aki elfogadja a szülői irányítást.
„A Problémás Gyerek” – a család fekete báránya, akit általában hibáztatnak.
„A Gondviselő” – az egyetlen, aki felelősséget vállal a család érzelmi jólétéért.
„Az Elveszett Gyerek” – alig észrevehető, csendes, szeret félrevonulni.
„A Háttérből Irányító” – megalkuvó, aki igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a családtagok hibáit.
A környezet befolyásoló hatása a szorongás kialakulásában
A szorongás a kb. 300 fajta érzelem közül az egyik. Szorongás és agresszió – egy tőről fakad. A középiskolások közül sokan nem gondolkodnak a jövőjükről, nem látják saját tennivalójuknak, a tanulásnak a célját, fontosságát. A legszomorúbb, hogy nemcsak a tanulás, hanem az élet más területei, például a barátság, a szerelem, a család sem vonzó távlati célok számukra. Erős szorongás lehet a saját családi hátterük, jövőképük bizonytalansága, a civilizáció felgyorsulása miatt, ugyanakkor van igényük a változtatásra, a változásra.
A családi környezet gyakran zavaros és gondoktól terhes. Az érzelmek óriási segítő erőt képviselnek, de rombolni is tudnak A szeretet érzése meghatározó a gyerek életében. Ha családjától nem kapja meg, tehetetlenül vergődik nélküle A gyerekkori emlékek, hangulatok, az életvitel, az alapvető érzésvilág végigkíséri az embert; ezért olyan fontos gyermekkorban a biztonság érzése, a boldogság megtapasztalása, a szeretet élménye, a harmónia, hiszen ebből építkezik majd később a személyiség, ebből nyeri a mintát, hogyan fejezzen ki érzelmeket. Ám, ha hiányt érez, zavart, kiegyensúlyozatlanságot és haragot, szomorú, boldogtalan lesz, nem érez stabil biztonságot magában. Az óhajtott, de meg nem kapott érzések később nem pótolhatók. A gyerek felnövekedése során a bánat, a szomorúság, a félelem és a szorongás átélése is változik, fejlődik. A gyerekkel való törődés alappillére: vegyük komolyan a szavait és az érzéseit.
A családvizsgálatok azt mutatták, hogy egyes családokban gyakoribbak a félelmi zavarok. A szorongásra való hajlamot elsősorban a temperamentum befolyásolja genetikusan. Az ilyen veleszületett hajlam betegséget okozhat, ha bizonyos környezeti hatásokkal, stresszt okozó életeseményekkel vagy helytelen családi életvezetési mintákkal találkozik.
Az élet végességéből eredő szorongás
Ha a felnőttek számára a halál rejtély, nyugodtan mondhatjuk, hogy a gyerekeknek titokzatosság. Félelmetes és érthetetlen, fölfoghatatlan és fájdalmas, megrendítő és hihetetlen. Alapjaiban kérdőjelezi meg az élet, a születés értelmét, a szeretetet, a boldogságot, az egymáshoz tartozást, mindent. A gyereket nem szabad kizárnunk a családi élettel elkerülhetetlenül együtt járó örömökből és bánatokból. Ha valaki meghal, és a gyereknek nem mondjuk el, mi történt, ezzel a névtelen szorongás leplét borítjuk az eseményre. A legegyszerűbb segítség a gyereknek a veszteség elviseléséhez, ha lehetővé tesszük, hogy kifejezze érzéseit, félelmeit. Más alkalommal beszélgethetünk vele arról, hogy öregkorunkban együtt sétálunk, utazunk, együtt tevékenykedünk. Segíthetünk úgy is, ha azokat az érzéseket, amelyeket még csak érez, de nem tud összefoglalni, mi magunk mondjuk ki. Elkerülhetetlenül találkozunk a mulandóság miatti szorongással. Újra és újra átéljük, hogy valaminek vége szakad, nincs többé. Minél erősebben ragaszkodunk valamihez, annál nagyobb lesz bennünk a változástól való félelem. Mindannyian találkozunk a végleges dolgok megmásíthatatlansága miatt érzett szorongással. A szorongás nemcsak lebénítja a természetes fejlődést, hanem elvonja energiánkat az élet lényeges feladataitól is.
Érzelmi zavarok miatti szorongás
A csecsemőnek érzelmi melegségre, odaadásra, nyugalomra van szüksége. Különösen fontos, hogy elegendő testközelségben, gyengédségben részesüljön.
A gyerek olyan érzékeny, hogy a legfinomabb, legrejtettebb érzéseket is megérzi. Az anyáról szerzett tapasztalat később visszatükröződik a saját magához való viszonyában. Ha egy gyerek szerető anyát tudhat magának, akkor önmagát is szeretetre méltónak tartja. Számára könnyebbé válhat másokat megérteni, megszeretni majd ezután az anyai szeretet feltétlen, minthogy nem kell kiérdemelni, kikényszeríteni sem lehet. Ha nincs, megfagy minden, elvész az élet minden szépsége, megszűnik mindennek az értelme és nyugalma. Egyetlen érezhető érzés számára a szorongás, az aggodalom, az elhagyatottság érzése. Mi ez, ha nem lelki szenvedés? Szülő nem okozhat nagyobb érvágást gyerekének az érzelmi elhanyagolásnál: gyereke egészséges testi, lelki, szellemi fejlődésének állít gátat. Fájdalmas látni az eredményt. Legfeltűnőbb az érzelmi közöny. Az elsivárosodás, a rossz kapcsolatkészség, a szomorúság, az enerváltság, a szótlanság és a félénkség kísérő tünetek. Mindig arról van szó, hogy az anya szereti ugyan gyerekét, de valahogyan rosszul szereti. Ez pedig oka és következménye annak, hogy a kapcsolatok az egész családban eltorzulnak.
A válás testet-lelket megrázó gyötrelmes folyamat. A szülők számára sok-sok dédelgetett tervezés és álom végét jelenti. A gyerekek számára azonban teljes összeomlás, megsemmisülés. Felborít bennük minden egységet, apai, anyai és gyereki szövetséget, amely addig a biztonságot, a családot jelentette. Amikor a szülők egymással harcolnak, gyerekeik szorongást, szégyent és bűntudatot éreznek, mert az otthonukat veszély fenyegeti, és bűntudatot a családi viszállyal kapcsolatos szerepük miatt. A gyerekek magukat okolják a családi viszály miatt. Sok esetben nem maradnak semlegesek: az anya vagy az apa oldalára állnak. Ennek következményei jellemfejlődésük szempontjából is súlyosak. Ha egy fiú elutasítja az apját vagy egy lány az anyját, akkor megfelelő azonosulási mintakép nélkül marad, s gyakran minden más nemű személlyel szemben bizalmatlanná és ellenségessé válik. Azok a szülők, akiknek versenybe kell szállniuk gyerekeik érzelmeiért, gyakran a pedagógiától teljesen idegen nevelési módszereket vetnek be. Gyerekeik a megosztott igazság jegyében nőnek fel, érzelmi ambivalenciájuk állandósul. Jellemükön maradandó nyomot hagy az az igény, hogy az egyik szülőt megvédelmezzék a másikkal szemben, illetve az a hamis lehetőség, hogy az egyik szülőt a másik ellen kijátszhatják.
Előfordul, hogy a szorongás nem különleges helyzetben jelentkezik, hanem folyamatosan jelen van, a gyerek életének szinte minden mozzanatát befolyásolja. A szorongó gyereket mindenekelőtt az aggodalmaskodás, a negatív önkép jellemzi. Állandó kételyei vannak, hogy megfelel-e egy-egy feladat ellátására. Nem bízik sem önmagában, sem abban, hogy a számára fontos dolgok sikerülnek. Nyugtalan, állandó vigasztalást, bátorítást igényel, miközben fizikai anaszai vannak: fáj a feje, hasa, hányingere van. Szorongása azonban nem befolyásolja iskolai teljesítményét, viszont a közösségbe nehezen illeszkedik.
A mese és a játék a félelem természetes ellenszerei. A játékon, a vidám és játékos helyzeteken keresztül szabadon áramlanak az érzelmek a biztonságra vágyó gyerek és az őt gondozó felnőtt között. A gyerek így tanul meg érzelmet kapni és adni, s ez érzelmileg igényessé teszi őt a későbbiekben. Az a gyerek tud egyedül játszani, akivel előzőleg játszottak, és aki testileg és lelkileg biztonságban érzi magát
A szorongó, neurotikus gyerek csendes, visszahúzódó viselkedése – hacsak a szorongása nem vezet komolyabb teljesítményzavarhoz – a tanórákon „példás” magatartásnak tűnhet, míg ugyanez a gyerek a közösségben perifériára szorul, és a szünetekben az agresszív gyerekek kegyetlen erőgyakorlatainak célpontjává válhat.
http://ofi.hu/tudastar/kornyezet-befolyasolo
Családtagok hatása
Családunk, a környezetünk, a társadalmi, kulturális közeg, amiben élünk erősen befolyásolják az elvárásainkat.
Na de ki másra is hasonlíthatnánk, ha nem rájuk, honnan vehetnénk mintát, ha nem tőlük.. Ha arra gondolunk, hogy mit hozunk otthonról, általában olyanokra gondolunk, amik idegesítőek és kevésbé látjuk azokat, amik értékesek. Mert az valahogy magától értetődő, fel sem merül. Ha nem lenne mintánk, nem tudnánk, hogyan kell viselkedni egy párkapcsolatban, olyanok lennénk, mint Tarzan vagy Maugli. Annak, hogy megtanultunk tőlük valamit annak az az ára, hogy olyanokat is tanulunk, ami a mi életünket nem segíti vagy éppen olyanokat, ami ma már nem annyira hasznos, mint 2 generációval ezelőtt.
Csak 5 éves korunkig a kb. 27.380 együtt töltött óra után elég fura lenne, ha nem tanulnánk el semmit
Szimpátia
Az ember, társas lény. Interakcióink során folyamatosan kapcsolatban állunk másokkal, fontos tehát, hogy tudatosan tudjuk, hogy ki a másik és ki vagyok én. Ennek megismeréséhez szükséges a tisztán értelmi és érzelmi színezetű saját reakciók elkülönítése és felismerése.
Külsőnk alapján megítélt vonzerő (szimpátia)
A fizikai vonzerővel kapcsolatban a vizsgálati eredmények egyértelműek, a szép külsővel rendelkező személyek egyben rokonszenvesebbnek is tűnnek számunkra. A szép külsejű emberekről más vonzó tulajdonságokat – kedvesség, megbízhatóság stb. – is feltételezünk, és ezért keressük a társaságukat.
Óvodáskorú gyerekeknél is kimutatható, hogy a fizikailag vonzó társaikat jobban kedvelik (Dion és Berscheid, 1972, idézi Aronson, 2002), mint az előnytelenebb külsejű gyerekeket. A szépség befolyásolja a társakhoz fűződő hozzáállásunkat minden életkorban, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk ennek irracionalitásával.
http://www.anna.hu/parkapcsolat/miert-tartunk-vonzonak-valakit-9760.html
Külső szépség hatása
Elgondolkodtatóak azok a kísérletek,
amelyek azt vizsgálják, hogy a fizikai külső
hogyan befolyásolja az emberekkel való bánásmódot, és ez hogyan hat vissza az egyén viselkedésére. Egy
kísérletben (Snyder, Tanke és Berscheid, 1977,
idézi Smith és Mackie, 2001) férfi egyetemi
hallgatóknak telefonon kellett beszélgetni egy hölggyel, akinek megkapták a
fényképét is. Egyik beszélgetőpartner sem tudta a kísérlet célját. A
férfiak nem a tényleges beszélgetőtárs fényképét kapták, hanem egy
részük egy feltűnően szép beszélgetőpartnert ábrázoló fényképet,
mások egy kevésbé vonzót. A férfiak viselkedése
aszerint változott, hogy milyen fizikai külsejűnek képzelték a fénykép
alapján a partnert. A
„szép” nőhöz kedvesebbek voltak, és nagyobb érdeklődést mutattak
iránta. Eddig nincs is miért csodálkoznunk a
történteken. A kísérlet ott kezd izgalmassá válni, hogy ez hogyan hatott
vissza a partnerek viselkedésére. Ugyanis a nők viselkedése is a velük
való bánásmód szerint alakult, a kedvesség
belőlük is kedvességet és magabiztosságot váltott ki A fizikai vonzerő a tényleges társas helyzetben is szerepet
játszik. Ezt tapasztalták egy 914 éves fiúk körében végzett
vizsgálatban is (Kleck et al., idézi Hetherington
et al., 1978).
Kiemelkedő képességek hatása a szimpátiára
A kiemelkedő képességek vonzóvá teszik a személyt. Kedveljük azokat az embereket, akik okosak, sikeresek, kellő önbizalmuk van.. Ha azonban egy kiváló képességekkel rendelkező ember hibát követ el, akkor a népszerűsége nem csökken, hanem növekszik. Egy kísérletben (Aronson, 2002) a személyeknek egy szellemi vetélkedőről készült hangfelvételt kellett végighallgatniuk, és meg kellett ítélniük a szereplők vonzerejét. A magnófelvétel két változatban készült, amit két független csoport ítélt meg. Az egyik játékos kiváló teljesítményt nyújtott, és mindenki őt találta a legrokonszenvesebbnek. Volt azonban egy epizód a vetélkedőben, amelyben a résztvevőket kávéval kínálták. Az egyik változatban azonban a sikeres versenyző magára öntötte a kávét. Ebben az esetben a megítélése még pozitívabb volt, mint e nélkül a baki nélkül.
Azokat az embereket kedveljük jobban, akik nem olyan tökéletesek, könnyebben össze tudjuk magunkkal hasonlítani őket. A leégési effektus nem mindenkire gyakorol egyforma mértékben hatást. Férfiak esetén erősebben kimutatható, és a férfiak közül is a közepes önértékelésűek kedvelik jobban a hibázó társat, az alacsony önértékelésűek a „tökéletest” tartják vonzóbbnak. Gyanítható, hogy alacsony önértékelésű személyek a kiváló társakkal eleve nem hasonlítják össze magukat.
Vannak olyan tulajdonságú emberek, akik jól kiegészítik egymást. A határozott, másokat vezetni tudó, domináns emberek jól kijönnek az alárendelt, határozatlan csoporttagjaikkal, beosztottaikkal.
Együtt játszó gyerekek közt is megfigyelhető, hogy van olyan gyerek, aki szinte gyűjti maga köré azokat a társakat, akiket vezethet. A szisztematikus vizsgálatok mégis azt igazolják, hogy a barátság és a párkapcsolat is döntően a hasonlóságokra épül. A hasonlóság kiterjed olyan tényezőkre is, amit nem feltétlenül gondolnánk: a fizikai vonzóság mértékében, testmagasság, szemszín, a társadalmi helyzet, iskolai végzettség, értelmi képességek, vallási, filozófiai és politikai nézetek, faj, bőrszín hasonlóságára (Atkinson at al., 1999)
A nézetrendszerek hasonlóságának szerepét is vizsgálat tárgyává tette. Két tanulsággal szolgáltak ezzel kapcsolatban a vizsgálatok. A kezdeti attitűdhasonlóság elősegíti a barátságok kialakulását. A gyakori érintkezés hatására azonban a kezdeti nézetkülönbség ellenére is kialakulnak barátságok. A nézetek ugyanakkor az érintkezés hatására közelednek is egymáshoz,
A szívességtevés hatása a szimpátiára
Kedveljük azokat az embereket, akik szívességet tesznek nekünk. Általában a rokonszenv kifejezéseként értékeljük, ha mások erőfeszítéseket tesznek értünk. Sőt akkor is rokonszenvesebbé válik az a személy, aki hasznunkra válik, ha nem szándékosan okozott nekünk előnyös dolgokat
Nem szeretjük azonban azokat az embereket, akik azért tesznek szívességet nekünk, mert ezzel el akarnak érni valamit.
Kedveljük azokat az embereket, akik dicsérnek bennünket, kivéve azt, ha hátsó szándékot sejtünk mögötte. Ha a barátunkat meg akarjuk kérni, hogy segítsen a másnapi dolgozatra felkészülni, jobban tesszük, ha nyíltan előhozakodunk a kérésünkkel, mint ha hosszasan dicsérjük az önzetlenségét.
Minden barátságban kell áldozatokat hoznunk, például a barátunk kedvéért az ő kedvelt szórakozását választjuk azért, hogy együtt tölthessük a délutánt. Ezért cserébe élvezzük a társaságát, esetleg segít a lecke elkészítésében.
A csereelmélet szerint addig marad fenn egy kapcsolat, amíg mindkét fél számára elegendő nyereséget biztosít. Ez az elmélet nem tud minden helyzetet megmagyarázni, de általában kielégítő magyarázattal szolgál, hogy miért maradnak fenn olyan kapcsolatok, amelyek látszólag össze nem illő társak közt szövődnek. A közelség, a szívességtevés, a dicséret és az előrevivő kritika rokonszenvet növelő hatású. Ha szívességet teszünk másoknak, akkor szimpatikusabbakká is válnak számunkra. Van azonban ennek egy fontos feltétele, nevezetesen, hogy a vonzalom növekedése csak akkor következik be, ha az erőfeszítéseink sikerrel járnak. Ilyenkor ugyanis úgy érezzük, hogy a fáradságunknak azért volt értelme, mert az, akinek segítettünk, meg is érdemli. Van ennek a jelenségnek egy nagyon kellemetlen párja, nevezetesen, hogy ha valakinek az érdekében fáradozunk, és erőfeszítéseink ellenére nem járunk sikerrel, akkor az illető leértékelése következhet be. Ha ugyanis valaki érdemes a segítségünkre, mi erre készek is vagyunk, és mégsem sikerül, akkor saját magunkat kellene hibáztatnunk ügyetlenségünkért. Ezt a kellemetlenséget azzal kerülhetjük el, ha úgy érezzük, az illető mégsem érdemelte meg, hogy ennyire törődjünk vele.
Ha meg akarjuk kedveltetni magunkat másokkal, akkor nemcsak az a hatékony, ha mi szívességeket teszünk másoknak, hanem az is, ha mi kérünk szívességet. Arra azért ügyelnünk kell, hogy a másik számára ez ne jelentsen akkora fáradságot, hogy esetleg megtagadja a szívességtevést.
Ha úgy tudjuk, hogy a másik személy számára szimpatikusak vagyunk, akkor a másik személy is vonzóbb lesz számunkra. Ha még kifejezett kedvességet is tapasztalunk, az visszahat arra, hogy hogyan viszonyulunk mi a másik személyhez. A vonzalom vonzalmat szül. A folyamat körkörösen erősítheti egymást. Akiről úgy tudjuk, hogy kedvel minket, azzal mi is kedvesen bánunk, és ezért további pozitív visszajelzéseket kapunk. Így épül a barátság.
Barátság
A barát egy Bizalmas személy, akivel szoros kapcsolatban vagyunk. Az ilyen személlyel gyakori vagy tartós közös tevékenység során kölcsönös megértés, bizalom, ragaszkodás és szeretet alakul ki. A barát lehet férfi és nő is, aki nem rokon vagy családtag, és nem testi vonzalom, szerelem vagy annak szándéka köti össze velünk.
A barátság egyéni vonatkozásban lelki, vagyis érzelmi, anyagi és kognitív erőforrás. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet (valamilyen szinten), bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés. az emberek nagy részében nem, vagy csak későn tudatosul, mit kellett volna tennie egy barátság fennmaradásáért. Fontos eleme az aktív hallgatás.
Viszonosság jellemzi: akit barátomnak választok, az is barátjának választ engem a baráti közösségekből felépülő társadalom az uralkodó rendszer számára paradox módon nem feltétlen kívánatos, sőt akár veszélyforrássá is válhat: „…minden baráti kör az ellenállás egy lehetséges szigete. Azokat, akiknek igaz barátai vannak, nehezebb kordában tartani… Ezért van az, hogy a vezető erőszak vagy propaganda – az egységről való papolás – útján, vagy azzal, hogy lehetetlenné teszik a bensőséges együttlétet és a spontán szórakozást, egy olyan világot hoznak létre, ahol mindenki (baj)társa, de senki sem barátja a másiknak
A nők közötti barátságokra inkább jellemző az érzelmi gazdagság, holisztikusabbak és komplexebbek, míg a férfiak barátságai jóval inkább a meghatározott, strukturált cselekvésekhez kapcsolódnak, vagyis specializáltabbak. a nők inkább a kölcsönös segítségnyújtás, a bizalom és az érzelmi támogatás elemeit hangsúlyozzák a barátság kapcsán, míg a férfiak a közös tevékenységekét és tapasztalatokét. A nők barátságait fokozottabb intimitás jellemzi, a férfiaknak viszont több és változatosabb korú barátaik vannak.
Lelkek összhangján alapuló kölcsönös viszony azok között, akik hátsó szándék nélkül becsülik egymást, egymás bánatában és örömében osztoznak és segítik egymást, bármely áldozat árán is kitartanak egymás mellett és egymásért.
Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”(Müller Péter: Szeretetkönyv)
“A tökéletes barátságban a személyek mintegy egybeforrnak; egymásban élnek inkább, mint önmagukban; egyéniségük elvesztése nélkül mintegy egymásba olvadnak: egy lélek két testben.” (Szent Ágoston)
A szegénységben vagy más nyomorúságban mindenki úgy érzi, hogy csak egy helyre menekülhet: barátaihoz; a barátság nagy segítséget jelent
„Ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük.” (Lukács 6:31,). Jézus ezekkel a szavakkal önzetlenségre és nagylelkűségre tanít, ami táplálja a barátságot. Ha nagyvonalú vagy a barátaiddal, és nem remélsz semmit cserébe, ők vonzódni fognak hozzád.
Rodin szerint a barátság a barátságra nem alkalmas személyek elutasításával kezdődik. Mivel akik fogékonyan reagálnak ránk, azokhoz jobban vonzódunk, velük szívesebben osztjuk meg gondolatainkat is. Ám egyesek szerint a barátság el is távolíthat a közösségektől, mert szelektív. Ha valaki kijelenti: ‘ezek a barátaim’, bennfoglaltan azt is mondja: ‘a többiek pedig nem barátaim’.
Szókratész ekképpen vélekedik:
„Az erényesség szempontjából fontos, hogy a barátok hasonlóan gondolkodjanak, ami nem szükségszerűen jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értsenek. Ha a hasonlóság nem teljesen érvényesül, az arányosság biztosíthatja az egyensúlyt”.
A baráttól természetesnek vesszük, hogy jutalmakat kapunk tőle, és a jutalom elmaradásának van nagyobb információértéke. Sajnos ez a helyzet a dicsérettel és a kritikával is. A baráttól jövő elismerésnek kisebb jelentőséget tulajdonítunk, mint az idegenekének, viszont a barát vagy a kedvesünk rosszallása sokkal rosszabbul esik, mint az idegeneké. Ezért van az, hogy stabil kapcsolatokban a személyek ritkábban fejezik ki az elismerésüket egymás iránt, mint az épülőfélben lévő barátságokban. Érdemes azonban ezt egy kicsit tudatosítani és törekedni az érzelmek nyíltabb megfogalmazására, hogy a kapcsolatok örömet nyújtsanak a tartós barátság esetén is.